A családi kapcsolatkora milyen rossz hatással lehet a gazdagság?

Hát ha a gazdaság nincs toppon, nem nagyon nyílnak új munkahelyek.

Ha a gazdaság hanyatlik, kevesebb és kevesebb munkahely lesz.

Ha van valaki X évnyi tapasztalattal bír és van egy zöldfülű, valószínűleg a tapasztaltabbat fogják felvenni egy munkára.

Így a gyerekek az iskola elvégzése után otthonragadnak.

A szüleik az imént leírtakat nem biztos, hogy fel tudják fogni, így menni fog a basztatás "keress munkát lusta disznó!" stb. El tudod képzelni, hogy fogja érezni magát a gyerek egy-két év múlva, pedig aligha a generációjának a felelőssége, hogy hogyan alakul az itthoni gazdasági helyzet.

Sajnos nekem nem jók a tapasztalataim e téren. Az én családom nagyon gazdag, szüleim testvérei egyáltalán nem, ők mindig is megjegyzéseket tettek ránk. Mára már megszakadt velük a kapcsoltunk.

Kezdték mindig a házzal. Ők panelban laknak, mi egy nagyobb városban nagy kertes házban. Mindig mondták, milyen rossz lehet itt élni, milyen ronda a falak színe, ilyen nevetséges bútorokat még nem láttak. (Megjegyezném, hogy nagyon szép, modernen berendezett minden!)

Nagyszüleimnek a számlák egy részét átvállalták szüleim, mert a nyugdíjuk nem volt elegendő. Erre kitalálták, hogy biztosan cserébe őket kizárattatjuk az örökségből.

A kutyáinkat is szidták, két kistestű keverékünk van, mindig elmondták milyen rondák, korcsok, büdösek és ha úgyis van pénzünk, miért nem vettünk fajtatiszta kutyákat.

Amikor kérdeztek engem és testvéremet, éppen hogyan állunk a tanulással, mindig azt mondták, "hiába nem vagytok elég okosak a tanuláshoz, szüleitek úgyis mindent a seggetek alá fognak tenni".

Még sorolhatnám, szüleim jó ideig el is viselték őket, hiszen mégis csak a rokonaink. Az utolsó cérna ott szakadt el, amikor náluk voltunk és másnapra rá hívtak minket telefonon, hogy csak mi jártunk a házban és elloptuk 400.000 Ft-jukat és most azonnal utaljuk át nekik, különben feljelentenek minket a rendőrségen. Szüleim mondták: csak nyugodtan, ez volt az utolsó beszélgetésük velük.

Lehet hátrány a gazdagság ilyen szempontból, sokan még a családon belül is irigykednek, pedig úgy érzem mi nem adtunk semmi okot az utálatra, azon kívül, hogy szüleim keményen megdolgoztak egész életükben a pénzükért.

Attól függ, hogy hogyan is érte el a család azt a gazdagságot. Az ölükbe hullott (örököltek, nyertek) vagy szinte minden mást feláldozva érték el.

Ha könnyedén lettek gazdagok, akkor szerintem elenyésző mértékben lehet rossz hatást kimutatni.

A másik fajta meggazdagodás árnyoldalának, viszont az én családom a tökéletes mintapéldája.

Az én szüleim a '90-es években vállalkozók voltak. Nulláról indultak és napi 14-16 órás munkával hatalmas vagyonra tettek szert. Összejött több új építésű, sokszintes ház (bennük még a wc lehúzó is rézből volt), egy csomó üzlet, egész autóflotta, nyaraló etc...

Viszont a rengeteg munka miatt nem tudta senki sem élvezni ezeket ( mi gyerekek is dolgoztunk mindig. Iskola után álltunk a pultba, meg mentünk árut beszerezni meg, egyáltalán mindig szabadidőben ott kellett lenni, hogy lássuk, mi hogyan működik.)

Egyetlen egy nyaralásra emlékszem csak (pedig, mint írtam saját nyaralónk is volt), de az alól is kibújt a testvérem pl., mert ő inkább távolságot akart már gyerekként is tartani a szüleinktől.

Aztán egyszercsak kiderültek furcsa dolgok. Pl. az, hogy apámnak két nő is szült időközben gyereket...meg elkezdett a nyakunkra járni a helyi alvilág. Volt, hogy személyesen engem megfenyegettek, hogy elkapnak, amikor kilépek az iskolából (15 éves lehettem talán). Akkor hetekig csak testőrrel mozoghattam. Anyát meg el is kapták és nagyon megverték. Át is kellett nekik adni több üzletet is ezek hatására.

Aztán elkezdett rosszabbul menni a biznisz, egyre több lett a vita. Anyám idegileg kikészült. Pszichiátriára is került. (Végül már teljesen beszámíthatatlan, közveszélyes beteg ember lett.)

Apám meg egyszercsak bedobta a törölközőt. Mindent felégetett maga mögött. Elment Erdélybe egy nálam fiatalabb egykori prostival.

Én meg menekültem a nagyimhoz. Ahol végre normálisan élhettem. Átlagos körülmények között, átlagosan.

Már felnőtt vagyok. Az egész történet tizenéve lezárult. Sem anyámmal, sem apámmal nincsen kapcsolatom. A vagyonból minimális maradt csak. Persze egyetemeket gond nélkül fizethettem és egy lakás is jutott, de ezzel vége. Nem akarok gazdag lenni és nem vagyok hajlandó a pénzért, a munkáért semmit sem feláldozni.

Hat igen. Ez elegge paradoxon. Mindenki elhiszi, mert a TV azt hagnsulyozza, hogy a penz = siker.

De a penz = unalom.

Es a penz = onteltseg.

Es a penz = egyre nagyobb melo, hogy jo helyen fialjon.

1 Ft-ot konnyu megduplazni akar 1 perc alatt is.

100 Mrd-ot megduplazni mennyi ido, energia es turelem kell hozza?

Az ido az energia meg a turelem pedig a csaladtol van elveve. Itt a paradoxon. (Meg hozza jon a maffia...)

Hallottam egy ilyan face-es szoveget, hogy

"ha a gyermekeidbol klassz embereket akarsz nevelni, akkor

fele annyi penzt es ketszer annyi idot tolts veluk."

Ez talan igaz a tarskapcsolatokra is.