Diplomások, akik nem szakmában dolgoztok! Hogyan álltatok fel?
Mi a végzettségetek? Mennyi ideig próbáltatok szakmában elhelyezkedni?
Ha szerettétek, amit tanultatok, hogy viseltétek a kudarcot, mikor rájöttetek, hogy teljesen reménytelen ebben elhelyezkedni?
Hogyan jutottatok be a munkahelyre, ahol most vagytok?
Hogyan, mikor és milyen szinten képeztétek át magatokat?
válasza:Mindigis tanárnak készültem. Amikor végeztem, sikerült is elhelyezkednem, de csak óraadói állásokat kaptam (egy héten 8 óra, a hét minden napjára szétdobálva). Öröm volt rátalálni a stílusomra, s szerettem nagyon. Úgy voltam vele, hogy nem baj, hogy kevesebb órám van, majd lesz több is, s az a lényeg, hogy elkezdem valahogy. Igaz, hogy jobban örültem volna, ha főállásom lenne, s ezért folyamatosan kerestem. Aztán 3-4 tanévben mindig óraadó voltam, nyáron meg egy butikban eladóskodtam. Aztán rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább. Elhatároztam, hogy feljövök Pestre vagy bármely más környékre is elmegyek, csak legyen állásom. Akkor már kiterjesztettem, hogy nemcsak tanári, napközis vagy nevelőtanári állásokat néztem, hanem minden olyat amiben el tudtam magam képzelni, vagy közel áll hozzám (vallástanár - nevelő - történelem szakos tanár és történelem szakos középiskolai tanári végzettségem van, így a levéltárakat, múzeumokat, alapítványokat is ostromoltam)
Aztán mielőtt a jelenlegi állásomat megkaptam, az előtte lévő nyáron végleg a padlóra kerültem. Egy iskola maga válogatta ki, hogy kiket hív be interjúra, tehát nem én jelentkeztem a hirdetésre, hanem ők kerestek meg ,hogy látták az interneten a hirdetésemet.
Pozitív volt minden, szimpátia, összhang stb. Ugyan tapasztalattal nem rendelkeztem a kollégiumi nevelőtanárság területén, de úgy gondolom minden tanulható, elsajátítható, megélhető.
Kb. 6-8 embert hívhattak be. Nem kaptam meg az állást, pedig akkorra már nagyon beleéltem magam.(Sajnos a kétségbeesés is látszik az emberen egy interjún!)
Most van egy adminisztrátori/titkárnői állásom, amit ugyan szeretek, de meg sem közelíti a tanítást. Egy ismerős ismerőse szólt, hogy gyesre megy a kolléganője, s helyette keresnek valakit, de meghirdetni nem fogják az állást. Így kerültem ide. Eleinte szégyelltem, hogy betettek valahová, nem a saját erőmből értem el, de sajnos a mai világban mindenhol ez van.(Úgyhogy építs kapcsolatokat!)
Átképzésre nem volt szükség, mert egy érettségizett, értelmes, kommunikálni tudó ember meg tudja oldani ezeket a feladatokat. Ugyan elvárás volt a vakon gépelés, de mivel közgazdasági szakközépbe jártam, így ez nem volt probléma. A főnök nagyon korrekt ember, s neki legalább nem volt gond, hogy diplomám van.
Vígasz-e, hogy többet keresek valamicskével? Nem tudom. S sajnos ez is csak a gyes-en lévő kollégától függ, hogy meddig tart még.
Most azon vagyok ,hogy legalább a fennmaradó időmet úgy töltsem el, ahogy nekem tetszik, s minél több barátra leljek, ami nem egyszerű. (Több, mint 2 éve vagyok itt, de még mindig nem gyűjtöttem túl sok barátot.)
Úgyhogy fel lehet állni, de nem szabad feladni. Én most úgy állok vele, hogy lehet ,hogy talán egyszer még lehetőségem lesz tanítani. Ha nem most, akkor máskor.
Illetve egy nagyon jó barátom mondta, hogy nem attól vagy jó ember, hogy mit dolgozol, hanem attól, hogy hogyan.
A papírt sosem veszik el tőled, s a megszerzett tudást sem. Ugyan a tudás kissé megkopik, de fel lehet újítani.
Sok sikert Neked is!
Hát...
Köszönöm szépen! Nagyon nehéz Neked is. Jó, meg tudsz élni, de szörnyű lehet nem hivatásban dolgozni. Nagyon őszintén kívánom, hogy egyszer majd sikerüljön. És hogy az az egyszer majd minél hamarabb itt legyen.
Nem tudsz addig alternatív dolgokban gondolkozni? Mondjuk magántanár nem kell ilyen tárgyakból, de... Mondjuk egy gyülekezetben ifjúsági órát tartani (írtad vallástanár is vagy). Ha nem is pénzért, de végre magyarázhatnál, foglalkozhatnál emberekkel, tudást és szeretet adhatnál át nekik.
Én magam már több kérdést is tettem fel itt, és nemigen segítenek. A család nem hisz nekem és végképp nem ért meg. Egyik tag ordibál, másik tag pedig ironikussá válik és szabályosan gúnyol. A barátok ugyan megértenek, de konkrét segítséget nem tudnak adni, csak bátorítanak, hogy felvételizzek újra, ahhoz pedig nincs erőm. Nekik sokszor nem panaszkodhatok - bár már megtettem -, egyszer csak jönni fog TOTÁL JOGOSAN hogy ne sajnáltassam magam, hanem tegyek is valamit. Csak tettre képtelen vagyok... Itt pedig névtelenül kérdezhetek, de a legtöbb kérdésemre nulla válasz, pedig tudom jól, más is van ilyen helyzetben. Jó lenne hallani, mi történt, mikor mások újrafelvételiztek, vagy ha elvégezték - ha már ott vannak végezzék el alapon -, mire, hogyan képezték át magukat.
Ezer egyenrangú tudományos-műszaki váltakozó érdeklődési körömmel nem tudtam, merre tovább. Ráadásul nehezen tanulok és a sok anyagtól bepánikolok, így nem akartam egy BME-t, meg a szakban is könnyebbet kerestem.
Így lyukadtam ki egy középkategóriás helyen környezetmérnöki szakon.
Arra gondoltam, hogy ebben minden érdeklődésem benne lesz, hiszen a környezetvédelem olyan tág terület, hogy kb. mindenhez közel kerülhetsz. Ráadásul nemcsak az érdeklődési körök miatt választottam ezt, hanem végülis a környezetvédelem se áll messze tőlem; szerintem már 8 évesen zavart a környezetszennyezés, és hogy nincs lehetősége az embernek egészséges levegőt szívni, ételt enni és éjjel csillagokat nézni...
Mikor páran mondták, hogy nem lesz munkahelyem ezzel, naivan nem hittem el. Itthon azt hittem, most sehol sincs munkahely, de majd lesz javulás, főleg a környezetvédelem területén.
Idekerülve magában a szakban is csalódtam, mert ez igazából egy tehcnikusi, tehát nem tervezhetsz, nem hozhatsz létre újat, stb, legjobb esetben is zajtérképet gyártasz.
A suli gyenge a mai versenyhelyzetben. Szaktudásunk biztos lesz, látom a szakmai tárgyakat tanító tanárokat - alapozótárgyakon már találkoztunk -, komolyan veszik és szeretik a szakmát. Csakhogy a versenyhelyzetben egy pályakezdőnél kvázi azt nézik, mennyit SZENVEDETT az egyetemen.
Ráadásul mostanra realizálódott, hogy ezzel nem lesz melóm. A profession.hu-n jelenleg egy db. szakmai gyakorlatot nem igénylő állás fut ezzel, az is inkább munkavédelmis, tehát szólj rá a munkásra, ha nem hord fülvédőt és dokumentált, mekkora a teremben a fényerősség... Ja, és munkavédelmi szakmérnöki végzettséget is követel.
Tehát pályakezdő környezetmérnöknek NULLA állás fut jelenleg. Persze 11 helyen képeznek minket, mi vagyunk 80-an, a BME-n is kb. ennyien, Szegeden is kb. ennyien...
Attól félek, habár nem ilyennek képzeltem ezt a szakmát, de meg fogom szeretni.
Bánt engem a mai ember önpusztítása, a környezet lerontása, a túl sok műanyag, beton, szürkeség, az, hogy nincs jogunk az egészséghez.
Nyelvet tanulnék, szorgalmas lennék, el tudnék helyezkedni bármilyen szakirányú végzettséget nem igénylő állásban, de akkor hol lesz a szakmám belőle???
válasza:
válasza:Egyetemista vagyok. Csak amennyire vak voltam tavaly ilyenkor, pályaválasztásnál, úgy rájöttem, most mi a helyzet.
Láttam sok végzett kérdését is, olyat is, ami nem ehhez kapcsolódott. Pl. munkanélküli és kétségbeesett, munkanélküli pedig egész eddig keményen tanult stb, mind ezt végezték.
Beszéltem végzett emberekkel, mind lesújtó képet adtak.
Megnéztem a profession.hu-t, és konkrétan nem lenne hova beadnom az önéletrajzomat, ha most végeznék.
A túlképzés hatalmas, a szakemberek megbecsültsége sehol sincs, mindkettő igaz, mióta a képzés csak létezik.
Semmi remény, hogy 3 éven belül ez javulni fog......
Sok dolog érdekel, és én is keményen tanultam egész eddig.
Nem akarom, hogy életem végéig fórumozáson és blog íráson-olvasáson merüljön ki a sok érdeklődésem, végre a hivatásomban fel szeretném használni, lehetőleg olymódon, hogy valamit jobbá teszek.
válasza: válasza:#3 -as vagyok:
Igen, én is így értettem. Próbálom a szabadidőmben olyan dolgot csinálni, ami éltet.
Így próbálok önkéntes munkát vállalni, segíteni táborozásoknál stb.
Te is tehetsz egy pár dolgot:
- egyrészt amit írtak, valamilyen konkrét szakmérnökit elvégezni vagy minőségbiztosítás stb.
- keress egy alapítványt, ami ezzel foglalkozik
- esetleg egy - egy pályázatra készíthetsz plakátot vagy werkfilmet a környezetvédelem fontosságáról.
Nagyon tetszik s mostanában egyre több óriásplakáton látom ezt a hirdetést:
Most nem találtam linket, de biztos láttad már. Egy szomorú szelektív hulladéktároló ül egy fehér kanapén.
A szövege valami hasonló: Intelligens szemetes nincs, csak gondolkodó/értelmes ember.
(Nem idézet!)
Szóval akár ingyen is segíts, s aztán alakulni fog!
Ki van rakva a házunkban is, mert nagy a szemétdíj, de sokan nem képesek külön gyűjteni a PET-palackokat és a kartondobozokat.
Pont az a gondom, hogy a szakmában elhelyezkedésre nincs sok esélyem, pedig szerintem ezt meg fogom szeretni.
Mert szerintem aki fiatal és tud nyelvet, az el tud helyezkedni, maximum minimálbéréért és hónapok alatt. De szerintem el tud.
A munkavédelmi szakmérnöki ill. minőségbiztosítási lehetőségéről is tudok. De borzalmasnak hangzik mindkettő.
A munkavédelmi még úgy jó lenne, ha megtervezhetném, milyen anyagból legyen mondjuk a fal, hogy a gépteremtől elszigetelje a hangot a vezénylőteremig (ez nagyon hülye példa volt, tudom, nem ez a lényeg). Vagy világítást kellene tervezni, milyen lámpát, hova, mekkora ablakokat. Vagy rezgés ellen csinálni valamit.
Ebben lenne kreativitás, és tehetnék valamit valakikért, ha az egy kis réteg is (jelen esetben a cég kétkezi munkásai).
De tudtommal nem erről van szó, hanem kb. arról hogy felváltva kioktatom őket, hogy miért hordják a sapkát, felváltva rájuk szólok, hogy vegyék fel.
Na, ez nekem nem kell. :/
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!