Miért kilátástalan a legtöbb ember helyzete?
Ez a hozzászólás diszkriminatív és lenéző lesz, de egyszerűen ez már sok nekem.
Mindenhol csak azt látom hogy az emberek elkeseredettek, szidják a rendszert, minimálbért keresnek, nem tudnak megélni, kilátástalan a helyzetük.
Kérdezem én: Nem tudnak ellene tenni ?
Az én szüleimnek nincs diplomája, 70 ezer forintos minimálbérért dolgoztak nap mint nap, olyan szinten éltünk jól hogy kaja mindig volt, szüleim 10 év alatt tudtak egyszer venni egy használt autót, 2 év alatt egy jó TV-t stb... Általános iskolában már minden osztálytársamnak volt mobiltelefonja, nekem nem, pedig nagyon szerettem volna én is. A szüleim mindig elutasítottak hogy nincs rá pénzünk, ez most nem megy. Ugyanígy voltam a biciklivel is. Annó azzal töltöttem a szabadidőmet még (kb lehettem alsó tagozatos általános iskolás) hogy bicikliztem az utcában, mert egy kis városban éltem 3000 fős lakossággal, unalom az nagyon volt. Rettenetesen szerettem volna egy új biciklit, de egy új biciklire se tellett, pedig szüleim megígérték hogy vesznek egyet a születésnapomra, nem lett volna több mint 20 ezer forint. Aztán elmaradt ...
Gyerekkorom óta érdekel a karrier, a munka világa, a tanulás. Az okos emberek mindig ámulatba ejtettek, egyszerűen csodálom az okos embereket. Gyerekként hihetetlennek tűnt számomra hogy vannak emberek akik képesek felhőkarcolókat, hidakat, repülőket tervezni, kivitelezni, mert igen ezeket mi emberek hoztuk létre. Léteznek emberek akik ilyen szinten állnak, én is szeretnék ilyen szinten állni. Ahelyett hogy siránkoztam volna hogy nem születtem milliomos családba, folyamatosan a lehetőségeken gondolkoztam, mi az amit használhatok, mit kell tennem. Elhatároztam hogy bekerülök Magyarország egyik legjobb egyetemére. Keményen tanultam, összehoztam az érettségin 432 pontot ami az 500-ból nem rossz.
(A szakhoz szükséges két érettségiből az egyik érettségit 100%-ra teljesítettem, 150/150 pontot értem el ami 32 ezer vizsgázóból csak 9-nek sikerült)
Olyan hihetetlen boldogság fogott el amikor megtudtam, hogy megkockáztatom akkor éreztem magam a legjobban abban az évben.
Folyamatosan figyelemmel kísértem a felsőoktatás alakulását, néztem az országgyűlési közvetítéseket is amikor a felsőoktatásról volt szó. Nagyon elkeserített a sok felsőoktatási reform, úgy véltem ez az ország nem biztosít olyan lehetőségeket számomra, amit szeretnék. Kicsit mérgelődtem magamban, mert nagyon keményen tanultam, de a hallgatói szerződést nem vállalom be, itt nem tudom elérni a dolgokat.
Hiába vettek fel Magyarország egyik legnagyobb presztízsű egyetemére, nem kezdtem el. A középiskolai éveim alatt keményen tanultam olyan dolgokat már, amit egyetemen tanítanak. Iskola után nem inni meg bulizni jártam mint a rengeteg másik fiatal, hanem haza. Úgy voltam vele ezt a 2 évet be kell fektetnem. Azt gondoltam "most nem élvezem az életet úgy mint a diáktársaim akik összejártak, de ha 2 évig keményen belefektetek munkát és energiát akkor utána én fogok jól szórakozni, jobban mint bárki más. "
Rengeteg szaktudást szereztem, úgy gondoltam Ausztriában folytatom. Felvettek Ausztriában is egy egyetemre, aztán jött a 180 fokos fordulat. Rengeteg alkalom után úgy éreztem, nem érzem jól magam Ausztriában. Másra vágytam.. Ott hagytam az osztrák egyetemet, 2 hónap után. Kijöttem Angliába. Kijöttem 18 évesen egyedül, munkát keresni diploma nélkül.
Egyedül intéztem mindent, szállás, bank, társadalombiztosítási szám, stb...
Állásokra jelentkeztem, nem takarítónak mint a legtöbb magyar aki kijön Londonba (Szoktam olvasgatni Magyarok Londonban fórumot,ez nagyon diszkriminatív lesz, de egyszerűen nem tudom nézni ami ott megy. Az itteni magyarok is sírnak, drága a szállás, nincs munka, nem tudnak megélni, mindegyik takarít, mosogat, stb... hát ha nem volt képes tanulni, akkor takarítson, és ne sírjon. ha én nem fektettem volna a tudásba, akkor sírás nélkül takarítanék és egy szavam sem lenne)
Szóval szakma specifikus területre jelentkeztem, ahova szaktudás kell. Voltak helyek ahonnan elutasítottak mert nincs tapasztalatom, de voltak helyek ahova behívtak interjúra.
Az egyik interjút egy 6 órás szakmai teszt követte, ami nagyon jól sikerült. Később a HR Director hívott, hogy a 15 jelentkező közül az enyém lett a legjobb teszt, felvennének évi 22 ezer poundért. (Havi 650 ezer forint bruttó, 550 ezer forint nettó). Tudtam hogy ezen a területen évi 20 ezer pound a kezdő fizetés, ezért még jobban örültem.
Ha azt hiszitek hogy pénzszórásba kezdtem nem, eddig nem költöttem semmire a szükségleteken kívül. Egyedül egy vasalót vettem, mert amikor kijöttem alig volt pénzem kajára is, nem hogy még a ruháim gyűröttségével törődjek. Buszt se használtam, naponta 1-2 órát sétáltam. Most hogy van pénzem, a bevételemet is félreteszem, céget szeretnék alapítani.
19 éves vagyok, még mindig ennél a cégnél dolgozom. Jöhetnek az emberek hogy szerencse stb... Pedig ez sokkal inkább a személyiségtől függ. Egyszerűen nagyon akartam, tettem érte. Ha az emberek panaszkodás helyett inkább a megoldáson gondolkodnának, többre mennének. Láttam hogy a magyarországi rendszerben nem fogok semmit sem elérni, így hát eljöttem. Nem születtem milliomos családba, egyszerűen csak akartam a dolgokat, folyamatosan a reális megvalósításon gondolkodtam. 18 évig egy kis városban éltem, Most itt élek Londonban az üzleti negyedben, ami nem olcsó de van rá pénzem. Jó hazamenni a felhőkarcolók között, mivel a legnagyobb brit bankoknak itt van a székhelye. Imádom a munkámat, van hogy 8 óra helyett 11 órát dolgozok, de nem azért mert muszáj, hanem mert szeretem csinálni. A célom hogy feljebb kerüljek, ezért következő évben munka mellett távoktatásban fogom megcsinálni a diplomám.
A szakmámat, egyetemek neveit direkt kihagytam, mert egyáltalán nem ezen van a hangsúly. Az írásom lényege teljesen más. Én is tudom hogy nagyon szar a helyzet Magyarországon, de nem ültem és vártam a csodára, mert az nem fog eljönni. Minden saját magunktól függ, ne mástól várjuk a segítséget, tegyünk a dolgokért.
A tanulatlan emberekkel van a bajod,ehhez képest te sem tanultál lófaszt sem eddig. De ha tanultál is,biztos marha sokat 19 évesen.
Kicsit olyan,mintha okoskodni szeretnél,de nem nagyon megy.
Honnan vagy hol szereztékl te szaktudást ,meg pénzt a kiutazásra például ? Ha anyádék adták akkor még viccesebb az egész ..
Én elég jól élek nem is panaszkodom,de nem nézem le se azt aki nem tanult se azt akinek nem sikerül egy normális életszinvonalat összehoznia magának. Baromi nehéz . És ami a legfontosabb sokkal idősebb vagyok mint te,mégsem szálltam még el magamtól amiért van pénzem .
A te kereseted az itthonihoz képest jónak számít,kint van egy kéynelmes életed,de hol itt a csodálatra vagy irigylésre méltó gazdagság,vagy luxusszinvonal , magas kereset ? Sehol .Ezért sem értem mire fel példálózol magaddal. Lenézed a tanulatlan embert,holott neked sincs semmilyen végzettséged amit fel tudsz mutatni .
Jókora szerencse is kell hozzá ,ezt kár tagadni. A saját tapasztalataim alapján mondhatom,igen ,tenni kell érte de ez nem garancia semmire. Jókor jóhelyen,na az fontos.
Másrészről ,még egy kéretlen megjegyzést had írjak neked. Ha 19 évesen ilyen öntelt vagy,milyen ember lesz belőled 10-20 év múlva ? Ez legalább olyan fontos ,mint az anyagi helyzeted. Minden jót,és kisebb arcot hordjál a fejeden.
"A te kereseted az itthonihoz képest jónak számít,kint van egy kéynelmes életed,de hol itt a csodálatra vagy irigylésre méltó gazdagság,vagy luxusszinvonal , magas kereset "
Sehol.
Ő odakinn csak egy csóró bevándorló, aki még egy lakást sem tud magának bérelni egyedül, csak egy szobát.
Szép számok ezek a százezrek magyar viszonylatba - de Londonban ez egy ócska fizetésnek számít.
Lakást bérelni ?
Szerintem te egy tudatlan magyar vagy akinek fogalma sincs az életről Londonban. Itt egy lakást bérelni 2000 fontnál kezdődik - 700 ezer forint. A legtöbb magyar akár 8-9 emberrel él együtt, és évi jó ha 10 ezer poundért dolgozik.
Én 2 emberrel élek együtt, és nem 10 ezer poundot keresek.
Ilyen az amikor egy tudatlan magyar idióta idetéved :)
Mellesleg az állásomon kívül 3 projecten is dolgozom, jövőre pedig céget alapítok. Majd egy év múlva írok ebbe a fórumba, meglátjuk ki hol fog tartani. Köszönöm a figyelmet.
Szépítheted ahogy csak szeretnéd. Te most együtt vagy 2 emberrel. Én ezt soha az életbe nem vállalnám be (és szerencsére nem is kell).
A forintokat felejtsd el nyugodtan, senkit nem érdekel mi hány forint. Ezt is csak azért szajkózod, hogy többnek tűnjön. Fontba fizetnek, fontból élsz.
És London belvárosában még a 2000 pound is karcsú lakásra havonta.
Aki nem tudja megfizetni ezért költözik ki a külvárosba, ahol viszont 2,000 fontból már szép lakás van. Ennyi a trükk.
Félreértés ne essék, engem teljesen hidegen hagy, hogy neked az az életszínvonal, hogy van 1 szobád megfelel-e vagy sem. Az is hidegen hagy, hogy sikeres leszel-e a vállalkozásodban. Az se rázna meg, ha 5 év múlva milliomos lennél, de az sem, ha vissza kéne költöznöd anyucihoz mucsaröcsögére.
Viszont azt kéne megértened, hogy Aki itthon keres 300,000 Ft-ot az MO-n JOBBAN ÉL, mint ahogy te most jelen állás szerint nyomorogsz 600,000-ből Londonban egy szobában és álmokat szősz arról, hogy mekkora business man leszel. Ugyanis az életszínvonal és a havi jövedelem szoros összefüggésben van egymással. Tinbuktuban 100,000 Ft-ból király lennél és 5 fiatal lány polírozná a golyóidat minden reggel fényesre a fürdőkádban.
Ez a szomorú nagy valóság.
#48-assal egyet értek,és a kérdezővel is.
Igaza van,mert nem nyújtanak az emberek ,,pluszt" a munkahelyen,csak a markukat tartják.
Nem dolgoznak teljes erőbedobással,hanem elkalandoznak és sietnek hazafele ha 4:01 perc 01 másodperc van példáéul már kiesik a toll a kezükből,és nem mennek teszem azt oda a főnökhőz,és megkérdeznék:,,miben tudok még segíteniu?Kell valamit megcsinálni még?"..stb.
Például,ha informatikus az illető akkor kap havi 120-t egy sima windowsos rendszergazda és nem add pluszokat nem képzi magát de szídja a főnökét.
Vagy vegyük az én esetemet:Én szoftver iparban tolom,egy nagy multinál,és van,hogy plusz melókat kérek akár pénteken délután 5-kor is,sőt ha kell ha hívnak szombaton minket én vagyok az első aki azonnal jön végezni a melót,tehát én is állandóan a plusz adás és a hatékony munkavégzésre koncentrálok,ezér leszek ,,kacsalábon forgó palotában",mert mellette folyamatos programozás naponta még otthon,nyelveket tanulása.
Igaz ritkán bulizok,de olyan társaságba járok,akik nem a megélhetés a baja,hanem folyamatos befektetés,önképzés,önfejlesztés,és a luxus színvonal.Meg is lehet nézni őket kiegyensúlyozott erős srácok,mellettük a szép csaj, az amerikai álom tipikus esete.
DE ehhez kőkeményen melóznak ők is.Van,hogy este 10 után is.
Ahogy én is van,hogy este 11kor még a program hibákat bogarászom.
Lehet most nem bulizok,meg azt mondja valaki erre,hogy majd megbánom,de amikor én majd Hawaiira fogok járni koktélokat szürcsölgetni addig ezek az emberek élnek ugyanazon a színvonal és maximum évente egy Balcsis nyaralás mennek el.
Ez a különbség:Célok kellenek,és mindent félre lökve megvalósítani.
Ez dönti el,hogy sikeres leszel-e vagy egy átlagos emberke.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!