Mi lesz velem, már annyira unom az egész életemet?

A húgom ugyanezeket végigjárta, két nyelvvizsga, két felsőfokú képesítés. Mikor elege lett jelentkezett a helyi CBA-ba árufeltöltőnek. ennek három éve, és mára már üzletvezető helyettes. Mindegy milyen munka jön szembe, el kell vállalni. Már csak azért is, mert az ember önbizalmának jót tesz!

Merre laksz?

Budapesten élek, sok itt a munka, de mégis rengetegen vagyunk itt is munkanélküliek....

Élből én, meg a barátaim (durván 5 fő).

Változatosság kedvéért a dél-alföldön lakom egy kisvárosban, mondjuk úgy, hogy "friss-nyugdíjas". Hogy a nyugdíj ne nyögdíj legyen, egy 4 órás melót én is szívesen elvállalnék valahol. Amíg dolgoztam, rengeteg ismerős, szakmabeli járt hozzám, szakmai tanácsokért, segítségért (mérlegképes könyvelő), amióta nyugdíjas vagyok, ahogy mondani szokták: "le sem sz@rnak".

Már odáig "süllyedtem", hogy a kínaiban szakképzettség nélküli eladót (lopásgátlónak nevezik nálunk az ilyet), keres alkalmazottat. Gondoltam megpályázom. Beszéltem egy ismerős csajjal, 45-éves, szakképzett, és a kis kínai nem vette fel, mert öreg. Akkor mit akarok én, ha őneki a 45 éves is öreg.

Szóval, ha találsz valahol valamit, azt bizony meg kell becsülni, vagy ahogy itt írták, fiatal vagy még, fogjatok össze, és ha itthon nem megy, nem szívesen mondom, de valóban, keresni kell a határon túli lehetőségeket.

Az Isten háta mögött laksz és semmilyen nyelven nem beszélsz. Gondolom a diplomád sem piacképes.

Nem a kisfiad a gond, hanem hogy semmi olyan tudásod nincs, amivel kiemelkednél a többi százezer munkanélküli közül.