Milyen szakma és élet való egy olyan embernek aki nem bírja ha korlátozzák és nem bírja elviselni hogy főnöke legyen és bárki is dirigáljon neki?

Kötöttségek mindig lesznek, amíg abból kell megélned, amit keresel. Ha vállalkozó vagy, akkor a klienseidhez, partnereidhez kell alkalmazkodnod, a teljesen öntörvényű emberek többnyire az utcán, hajléktalanként végzik. Szerintem az egész azon múlik, milyen emberekkel vagy körülvéve. Sokáig szabadúszó tolmács voltam, 38 évesen lettem életemben először alkalmazott. Ugyanattól féltem, amitől te, de kellemesen csalódtam: a főnököm egy angyal, sosem érezteti velem, hogy a beosztottja vagyok, inkább partnerként kezel, és hálás, hogy olyasmivel segítem a vállalkozását, amit ő nem tud. Nem csak pattogós, parancsolgatós főnökök vannak, hanem olyanok is, akik megbecsülnek, emberszámba vesznek.

Meg aztán fontos, hogy olyan tevékenységet végezz, amit örömmel csinálsz. Akkor nem fogod kötelezettségnek érezni a munkát, és kötöttségnek sem a munkával töltött időt. Ebben nem tud neked más tanácsot adni, te tudod, mihez lenne kedved, tehetséged.

Nekem csak egy kérdésem van: mihez értesz?

(A munkavállalás szempontjából tökéletesen nem érdekel senkit, hogy mit érzel, mit szeretsz, mit gondolsz)