Csak az én anyám ilyen?

De igen, te mindig is az ő kislánya leszel. :) Ezt akkor fogod megérteni, amikor anya leszel. Én is csak most értettem meg.

Szerintem próbálj meg vele őszintén elbeszélgetni. Ha valóban ilyen érett és felelősségtudó vagy, akkor nem lesz gond. Azt írod lehet, hogy megütne. Ha ez igaz, akkor elég rossz lehet a kapcsolatotok, ezt viszont sajnálom. Én mégis azt mondom, hogy próbáld megbeszélni vele, hogy bízzon benned, hiszen, ha ő jól nevelt téged idáig, akkor nem lehet gond.

"Félek megmondani neki az igazat, tőle még az is kitelik, hogy ezért megütne vagy ilyesmi."

Hmm... tudod kik titkolóznak- hazudnak az anyjuk előtt, mert félnek a következményektől? A kisgyerekek. Szóval anyu kezeljen téged felnőttként, miközben te még messze nem nőtted ki a gyerekes viselkedést..

Hm.. Én anyám teljesen rendben van, jó a viszonyunk, olykor intimebb dolgokról is lehet vele beszélni, ha úgy alakul. De mikor én 17 voltam, összejöttem egy sráccal és kivertem neki, anyu meg megtudta, kicsit meg volt ütközve. Az is elhangzott, hogy korai, de szerintem inkább csak új volt neki, mert azelőtt nem történt semmi ilyesmi. Később már attól volt kiborulva, hogy úristen, meddig leszek még szűz (23-ig az voltam), hát elüldözöm a pasikat! :)

Ennek ellenére én nem vagyok olyan optimista a te esetedben. Ha egy középkorú nő, aki gondolom kommunikál emberekkel, néz tv-t, olvas stb. de mindezidáig mégsem jutott a tudatáig, hogy a szexuális érdeklődés tizenéves korban megkezdődik, és 17-18 körül már normálisnak számít megkezdeni – azzal innentől kezdve nem tudom, mit lehet csinálni :(

De persze ettől még nem jó a titkolózás. Ha nem is most, de egy idő eltelte után talán elkezdhetnéd adagolni..

Visszatérve az én anyukámra – nem lehet, hogy nála is inkább csak arról van szó, hogy az első reakciói szélsőségesek, mikor valami számára váratlan történik, de később leülepednek a dolgok?

Üzenném, hogy nem csak a kisgyerekek titkolóznak.

Hanem épeszű felnőtt ember sem mond el mindent az anyjának; ha ISMERI.

Az őszinteség önmagában szép dolog, de ha eleve nem vagyok valakivel olyan kapcsolatban, hogy tudom, hogy megüt, mert én másképp gondolom mint ő, vagy nem úgy, és akkor, és olyan sorrendben tettem, akkor tán a magánéletem is megtartom magamnak, mert nem vagyunk olyan bizalmi viszonyban. Ami szomorú, de ez van.

Egy felnőtt ember beállítódásán, aki történetesen anyuka,

nem lehet már egykönnyen változtatni, mert az nem hajlik, hanem törik. Hiába mondaná el ezt így el a kérdező, az ilyen anyák általában fanatikusak.