Miért nem kell senkinek a tehetség, csak "mindenhez értő" rabszolgák?

A következő van, igyekszem egyszerre válaszolni:

Megpróbáltam elmondani a problémámat és félreértettetek többen. A gyárat azért említettem, mert engem sehova máshova nem vesznek fel, mert piacképtelen a diplomám. Csak annyit kell vele tennem, hogy eltitkolom és máris van megélhetés. Dolgozni kell, mert különben éhen hal az ember. A munka mellett pedig se idő, se energia nem marad a minimális önmenedzselésre sem. Ebből az ördögi körből nem tudok kijutni. Voltam már úgy, hogy sok szabadidőm volt. Hónapokig, sajnos. Ennünk is alig volt mit. És amikor már egy ötlet végképp nem hagyott békén és elkezdtem megvalósítani, mardosni kezdett a bűntudat, hogy miért nem csinálok inkább valami hasznosat. Így elment a kedvem ilyenkor az egésztől. Mivel a legutóbbi munkahelyem tönkrevágta az egészségemet, most a szüleim nyakán próbálok megerősödni és lassan minden falat kenyér miatt bűntudatom van, miközben ülök a net előtt és fűnek -fának küldözgetem az önéletrajzomat, amit magasról lesz.rnak. Próbáltam már marketingelni, weboldalt létrehozni pl. de amint írtam is, totál nem értek ahhoz, hogyan kell egy weblapot szerkeszteni és még nagyon sok számítógépes dolog megértése egyszerűen nem megy. A marketing hiába volt, mert senkit sem érdekel olyan, aki a digitális világtól ekkora szakadékra van. A galériákról: még bepaszpartuzásra, keretezésre sincs pénzem, innentől elvérzett a dolog. Próbáltam gyűjteni, de mindig kajára vagy számlára kellett. Több weboldalt próbáltam készíteni és eddig csak blogot sikerült, az pedig nem a megfelelő formátum. De hát csak azt látom át, hogy hogyan kell szerkeszteni az alap sablont, más nem megy, még a legszájbarágósabb ingyenes dolog sem (a wix nem hajlandó működni olyan lassú, a google free sites -en meg nem találtam sehol, hol lehet a szöveget átírni). Ugyanúgy, ahogy nem megy egy bonyolultabb hivatali ügyintézés vagy egy nehezebb logikai feladat értelmezése sem. Kizárólag a szabadkézi rajzhoz és festéshez értek. Most, anyagi okokból, próbálok nyelvet tanulni és ki kell mennem Németországba, bármilyen munkára, amit elbírok, csak megéljek. Az egész családom egyetlen reménye vagyok ebben. Onnan nem jöhetek haza akkor se, ha már minden nap iszonyúan fáj a lábam vagy szétmegy a gerincem. A kérdésem azért lett volna nagyon fontos, mert legalább némi reményt szeretnék arra, hogy egyszer talán abból éljek, amit szeretek.