Mért sírnak itt egy csomóan, hogy nem veszik fel őket sehová? De képezni magukat nem hajlandóak?

Nagyon jó a kérdés...

Én már nem is válaszolok az ilyenekre...

A fizetésemet irigylik, de tenni érte??? Mit képzelek???

Ezen én is gondolkoztam már, sokan azt hiszik, h megvan az érettségijük akkor minden rendben.

Főleg az olyanokat bírom, akik azt várják, h majd találnak vele munkát, ráadásul olyat, amivel majd keresnek havi 4 kilót és persze semmit nem kell csinálni:S

Tudomásul kell venni hogy sokan nem is akarnak dolgozni.

Van a kinek 8 általánosa van, konkrétan szinte semmihez nem ért, de pl. a netto 75 ezer ft-os fizetést kevesli + kajajegy, + utazási ktsgtérítés. Ez pont 75 ezerrel több a semminél, pláne hogy tartozása is van a gázművek és az elekromosok felé, de inkább elmegy munkanélkülire amig, lehet. El vegetál abból a kis pénzből és írigyli azokat, akiknek több van, csak azt nem látja hogy a másik mennyit dolgozik.

Ha kicsit belegondolnál rájönnél, miért is nem tud az tanulni, aki amúgy akarna, de nem teheti meg.

Mert egy egyetem 4-5 év, egy szakma is átlagosan 1-2.

Sokan nem engedhetik meg, hogy eddig ne legyen fizető munkájuk és kénytelenek akármilyen munkát elvállalni, már persze, ha kapnak.

Tapasztalom, hogy általában azok osztogatják az okos tanácsokat és nem értik, miért nem helyesel a kérdező, akik sosem voltak ilyen helyzetben.

Szerintem maradjunk annyiban, hogy tényleg nagyon sok ember csak siránkozik, ahelyett, hogy keresné a lehetőségeket, viszont tényleg vannak nagyon sokan olyanok, akik a szegénységük miatt tényleg nem tudnak továbbtanulni. A szegény családokat egy havi 4000 Ft-os vonatbérlet is nagyon meg tud viselni.

Én most tervezem, hogy megyek egyetemre. Így is alig tudunk kijönni a pénzből, annyira, hogy fodrászhoz sem tudok elmenni hónapok óta, mert nem tellik rá, mégis úgy döntöttem, hogy bevállalom ezt is. Újabb még nehezebb évek, de hátha lesz eredménye. A remény hal meg utoljára.

Azért azt megjegyezném, hogy aki igazán akar, az igenis elmegy egyetemre. Csupán az első hónapra kell pénzt szereznie, a továbbiakat ha máshogy nem, hát finanszírozza diákhitelből. Az első hónapot meg, ha nem nyári munkából, legrosszabb esetben kölcsönből megoldja, amit diákhitelből megad.

Élő példának érzem magam, mert ezt csináltam. Igaz, a szüleim arra félre tudtak tenni pénzt nekem, tehát nem kellett kölcsönkérnem. Aztán az első félévet diákhitellel kezdtem, közben elkezdtem dolgozni. Utána már nem kértem a diákhitelt, azóta is munkával tartom fenn magam, a szüleimtől függetlenül.

Csakhogy ez fárasztó dolog. Tényleg tenni kell érte, és feladni a kényelmet.

Az az érzésem, hogy sokan akik meg se próbálják, a családjuktól is azt látják, hogy minek csináljanak bármit is, eddig is megvoltak valahogy, ezután is meglesznek. Tisztelet persze a kivételnek. Ilyen előélettel tény, hogy nehéz elindulni - de még így sem lehetetlen, csak akarni kell!