Ki az itt aki diplomás és mégis munkanélküli?

Én meg a 2011-01-27 19:59-es vagyok. Én is rég jártam itt.

Közben 4 év munkanélküliség után 2011 decemberében kaptam állást, de csak Budapesten.

Így most már másfél éve oda ingázok 200 km-ről folyamatosan. Ott pedig egy panel lyukban nyomorgok hétközben egy gettós lakótelepen. Nem érzem túl jól magam, de legalább van munkám. Ha netán haza tudnék jönni 5-10 éven belül, legalább nem úgy kezelnek, hogy "15 éve végzett az egyetemen, de még nem dolgozott sehol így biztos nem százas az illető, ne vegyük fel".

Így viszont minden olyan ideiglenes az életemben. Állandóan utazok, így komoly kapcsolatba, család alapításban sincs kedvem kezdeni. Pedig én is idén vagyok 30.

Olyan bátor pedig nem vagyok, hogy elmenjek külföldre csak úgy a vakvilágba. Nekem csak két középfokú nyelvvizsgám van. (Német, angol.) De nem érzem olyan magabiztosnak a nyelvtudásomat, hogy akár a szakmai dolgokkal, akár csak hétköznapi témákkal kapcsolatban minden gond nélkül folyékonyan dőljenek belőlem a szavak. Anélkül pedig nem hiszem, hogy komolyabb munkakörben alkalmaznának, akármilyen is a szakmai tudásom.

Te viszont nagyon jó helyzetben vagy, ha a szüleid így tudnak támogatni és a nyelv is ilyen jól megy. Akármelyik általad említett esetet vesszük, szerintem nem lesz rossz sorod. Sok sikert hozzá!

Vegyész szakot végeztem az ELTE-n (jeles oklevéllel). Előtte a Lajosban kémia-biológia tagozatra jártam.

Nos a helyzet egyszerű. Pécsen szerettem volna élni, de a környéken nincs igazán a diplomámnak megfelelő álláshely. Ahol egy vegyész el tud helyezkedni Pécsen, az leginkább az egyetem, esetleg egy-két kisebb cég a megyében ahol épp üresedés van a "válság" ellenére. Ugyanis mikor végeztem, 2007-ben után robbant ki ez a leépítősdi. Ez sem épp az én esélyeimet növelte.

Az egyetemre (PTE) többször jelentkeztem álláshirdetésekre. Nem konkrétan vegyészt kerestek, de legalább rokon területre kerestek embert. Sokszor nem is válaszoltak, vagy indoklás nélkül elutasítottak.

Aztán egyetlen egy esélyem lett volna, amivel a körülmények miatt én nem éltem. A megyében egy kft-nél dolgoztam néhány napig. Egy üzemben dolgoztam a fizikai melósok között. Gyakorlatilag futószalagmunkát végeztem diplomás minimálbérért. Napi két-három óra utazás (reggel 5-kor keltem, délután fél 6-ra értem haza), nap végén motozás hogy nem lopok-e, wc-re sem lehetett akármikor kimenni, szállt a por, zaj volt... Úgy gondoltam, hogy nem ezért tanultam és ennél már az is jobb ha elmegyek egy teszkóba árufeltöltőnek. Így éltem a próbaidő lehetőségével és azonnali hatállyal felmondtam.

Utána határoztam el, hogy akkor oda kell menni ahol vegyipar van és kereslet van a szakmámra. Ekkortól kerestem pesti állásokat.

Még egy dolog volt, ami nem igazán javította az esélyeimet: egyetem elvégzése után mikor megkaptam a diplomámat csak egy nyelvvizsgám volt. Ez önmagában nem lett volna baj. Az viszont igen, hogy ez német nyelv volt és nem angol. A vegyipari állások 99%-ában kizáró ok, ha valakinek nincs minimum egy középfokúja angolból. A szakmai tudás, publikációk, eredmények, mind másodlagosak.

A mostani munkahelyemen a körülmények nagyon jók. Még azt is mondhatom hogy szeretek oda járni. Sokszor nem is muszájból megyek be. A fizetésem ugyan az átlag alatt van, de nem vagyok telhetetlen. Ha ez a munkahely Pécsen lenne, akkor egy nagyon boldog ember lennék. Így viszont valóban érezhetsz rajtam egy kis csalódottságot, beletörődöttséget. De pesszimista nem vagyok. Bízom benne, hogy azért valaha még nyugdíjas korom előtt haza jöhetek.

Nem akarom konkrétan leírni, hogy milyen szakma, de olyan amire általában az embereknek felcsillan a szeme amikor kérdezik, hogy mivel foglalkozom, "hogy de jó neked, biztos van munkád". Közben pedig nagyon nincs. Eleve rossz a helyzet a területen, de tetézi a dolgot, hogy kevés a tapasztalatom, ráadásul még gyerekem is van és nő vagyok. most még nem keresek régóta munkát, de korábban volt egy időszak amikor nagyon sokáig, hosszú

hónapokig kerestem, pedig a mércét se tettem extra magasra, csak nem akarok lemondani a szakmámról, hiszen nagyon sokáig tanultam érte, nem akarom kidobni a kukába azokat az éveket, a bele fektetett energiát. Persze, ha nem változik a helyzet, akkor kénytelen leszek

"hosszú hónapokig"

Én a popómat csapkodtam volna a földhöz, ha csak hónapokat kellett volna álláskereséssel töltenem.

Szintén kisgyerek, kevés tapasztalat, két diploma, nyelvismeret elhanyagolható, érzékem sajnos nincs hozzá :(, de egy általános iskolai tanárnál vagy könyvelőnél szerintem nem ez a legfontosabb kitétel.

Jelenleg 1 éve keresek munkát, én már lejebb adtam, a tesco-s árufeltöltő is jó volna, mint megtudtam már oda ismerettség kell :(

2010 nyarán diplomáztam, de a mai napig nem kaptam munkát a szakmámban.

Annyira nincsenek elvásásaim, hogy már szemetet is seprek, mert azért fizetnek. Ilyenkor azért mindig az eszembe jut az öregek litániája, hogy tanulj fiam, mert nem lesz belőlled semmi...

Kölyökként nem érdekelt a tanulás inkább elmentem katotának.

Amint késöbb diplómáztam azt érzem bezárult előttem egy kapu amit eddig még nem sikerült átugrani.

Nem hiszem, hogy hatalmas dolgokat szeretnék.

Csupán csak dogozni...még a Tesco-ba is adtam be 17 pályázatot az évek alatt...0% sikerrel.