Hogy lehet bírni ezt az állandó élelmiszerár növekedést?

A poén, hogy a chips az egyik legolcsóbb nasi, ha tudod, hogyan kell elkészíteni és beéred az alap sós, paprikás ízekkel, de elkészíthető az ezersziget öntetpor is, amivel szerintem a legjobb.

Csak nem a gagyi trendvideók alapján kell elkészíteni, hogy leszeletelik a krumplit és brutálisan sok olajban kisütik...

Hanem pürésíteni kell, megfelelő pár csepp olajat elkeverni benne, a masszát átlátszó vékony szilikonlapra kinyomkodom, mint egyes sütiknél, megfelelő formával megfelelő vékonyságra nyomom a masszát, átfordítom szitaszövetre rutinnal, ami mehet sütőbe alacsony hőmérsékleten.

A megfelelő lapítás formával és a minimális olaj biztosítja az egyenletes átsütést. Nem lesz tarka, megsül a közepe is és nem olyan egészségtelen, mint a bolti.

(Boltitól viszket az orrom, valamire érzékeny vagyok benne)

Cola helyett pedig még mindig javaslom a lekvárból kevert üdítőt. (Házi szűrt lekvár, nem bolti vacak.)

2-es voltam.

Én családi házban nőttem fel de ettől függetlenül nálunk mindig is jelen volt, hogy spóroltunk a kaján. Nem a minőségen, hanem a módszereken. Pl. nem jártunk étterembe (csak ritkán, mondjuk évi 1-2 alkalommal, szülinapozni) nem rendeltünk szinte soha, semmit, nem ettünk nagyon kész kaját, nem volt mekizés, pizzázás stb.

A kertben lehetett termelni zöldséget, gyümölcsöt, nyilván mindegyikhez érteni kell és nincs rá garancia, hogy bármi meg is terem. Nálunk inkább a tökfélék, sütőtök, főző tök, cukkíni, patiszon termedt meg iszonyatos mennyiségben. Nyáron többnyire ezt ettük, a cukkínit pl. rengeteg módon, változatosan el lehet készíteni. Általában anyám főzött hétvégén akkor adagokat, hogy hétfőn, kedden de még akár szerdán is elég volt a maradék. Volt több féle kaja a szombati és vasárnapi menüből, szóval a változatossággal sem volt gond. Mindig volt két fagyasztó láda, tömve hússal, többnyire apám által, amit kapott vagy meg tudott szerezni akár ingyen akár olcsón, munkahely, barátok, simerősök által. Sokan vidéken így fizettek meg fizetnek most is bizonyos dolgokért. Apám munkahelyén elintézett valakinek valamit cserébe kapott kolbászt, sonkát, vagy akár egész disznót, marhahúst, vadhúst stb.

A gyümölcs olyan dolog, hogy azt kel lenni ami éppen van. Én pl. soha életemben nem vettem almát, körtét meg semmi ilyesmit boltban. Mindig volt a kertben valami, akár szilva, alma, szőlő, eper, régebben ribizli és hasonlók. Mondjuk szüleimet se láttam soha az életben gyümölcsöt vásárolni, ez pl. már óriási spórolás. Nekünk volt szőlőnk külön is, pincével, szóval a bor mellet azért bőven akadt csemegeszőlő is.

Sokan amúgy tartanak baromfit, nem kel lsok, de a tojás szükségletet fedezi, Nyilván a disznóhoz, főleg a marhához már komolyabb dolgok kellenek, de a tyúk tök igénytelen, elkapirgál magától is (nyilván kell neki takarmány is azért).

A vízzel semmi baj, az tök alap. A plusz dolgokról beszélünk, amikre kiadnak rengeteget az emberek feleslegesen.

S igaza van egyik kommentelőnek. Sajnos nem mindenhol engednek baromfit egyebet tartani.

Ez is megnehezíti a dolgokat.

Viszont aki tudatosan költözik az utána tud nézni ennek is, hogy ahova menne van-e lehetőség.

De a disznóölést is le lehet szervezni összedobva másokkal. Nálunk megmaradt hagyomány. Annyi, hogy helyszín rgy barátunk udvarára került falun.

Meg a répát pl homokba el lehet rakni hosszabb ideig is.