Miképp lehetne a fiam tudtára adni, hogy időpocséklás amit tanul, mert nem illik hozzá?

Van egy 23 éves fiam aki már 14 évesen eldöntötte, hogy mentőtiszt szeretne lenni. Próbáltam az elején is lebeszélni, de nem lehetett. Mindig azt a választ kaptam tőle, hogy ha ez nem lesz belőle akkor semmi nem lesz belőle, mert semmi mást nem tud magának elképzelni és nem is akar csinálni.

Nyilván kénytelen voltam elfogadni a döntését, hisz annak örülök, hogy szereti tanulni, csak ismerve a fiamat nem az ő személyiségének való és féltem, hogy csak az idejét vesztegeti.

Sajnos nincs benne semmi kreativitás, probléma megoldó készség. Utána olvastam, hogy milyen ember a kiváló mentőtiszt és sok olyan tulajdonság van ami a fiamnak nincs meg. Okos, az tény és ez meg is látszik a tanulmányi eredményén, mert gond nélkül átment eddig mindenből elsőre és már harmadik évét kezdi meg az egyetemen. Csak egyszerűen úgy érzem, hogy nincs meg a fiamban az, hogy ha oda kell állni egy olyan feladathoz ami kreativitást igényel akkor azt meg is fogja tudni oldani. Féltem attól, hogy feleslegesen tanul és elbukik.

Próbáltam rávenni, hogy menjen el kórházi ápolónak, ha annyira az egészségügy, de arra is csak azt a választ kaptam, hogy ő kizárólag a mentőzésben látja az életét. Mi tévő legyek? Segítsetek légyszi. Vagy túl sokat stresszelek és majd idővel belé szállnak ezek a tulajdonságok amik jó szakemberré teszik?