Miképp lehetne a fiam tudtára adni, hogy időpocséklás amit tanul, mert nem illik hozzá?

Ezek a munkakörök amiket felsoroltál pont olyanok, ahol a kreativitás igény egyenlő a nullával, amit igényelnek, akár elég tök hülyének is lenni.

Feleslegesen aggodalmaskodsz, inkább mentősként az a félő, hogy a bedrogozott cigó le akar késelni, más miatt én nem nagyon tartanék...

De azt vágod, hogy senki az égvilágon, még talán ő maga se tudja megmondani előre, hogy mi az a szakma, amit élete végéig vidáman űzne?

Ez így van jól.. Hibázni, elfogadni és felállni belőle meg az életrendje.

Ha nem az való neki, akkor nem az.

Mindenből tanul valamit az ember.

Ha kitanulja és úgy dönt, hogy mégse az akar lenni azzal sincs gond :).

Szerinted mindenki azt csinálja a világban, amit elsőre tanult?

Pláne manapság, ahol folyamatos pályaváltókról olvasni mindenfelől?

És mégis mi a fenéből gondolod, hogy nem fog beletanulni, belerázódni ebbe a munkába? Szerinted mindenki úgy kerül ki az egyetemről (végzettségtől függetlenül), mint egy kész szakmabeli, aki kapásból szuper mindenben? Arról nem is beszélve, hogy nagyon sok munkakör van, ahol akár előny is lehet, ha valaki nem pont ugyanaz a típusú ember, mint a kollégái. Ha igaz, amit írsz a fiadról, akkor lehet, hogy nem ő fog előállni a legkreatívabb megoldásokkal, de lehet ő lesz az, aki kívülről fogja fújni a különböző protokollokat, akire mindig lehet számítani, mert megbízható, vagy aki empatikusabb, emberibb a társainál. Ezt egyelőre sem te, sem mi nem tudhatjuk. Ha a munkaadója nem lesz elégedett, akkor majd úgyis közlik vele. Ha pedig ő maga jön rá, hogy ez mégsem neki való, akkor keres valami mást. Manapság rengeteg ember tanul ki újabb szakmát a harmincas, negyvenes vagy akár ötvenes éveiben. Valószínűleg ő is meg fog tudni birkózni vele, ha erre kerül a sor.

Igenis veled van a baj, kérdező. Nem elég, hogy kicsit sem bízol a fiadban, és fel sem merül benned az a lehetőség, hogy ő "elég" lehet egy ilyen munkához, de még itt is a saját igazadat próbálod bizonygatni idegen embereknek. A fiad felnőtt ember. NEM a te dolgod megmondani, hogy mit kezdjen magával. Te magad is írtad, hogy a tudtára adtad már többször a véleményedet. Nem kért belőle. Kész, pont. Innentől kezdve semmi közöd hozzá. Inkább örülnöd kéne, hogy évek óta tudja, mit akar tanulni, és mindent meg is tesz, hogy elérje a célját. A legtöbben büszkék lennének, ha ilyen gyerekük lenne. Igazat kell adnom az elsőnek, isten ments ilyen szülőtől!

És mi lenne, ha mindenki az írná, hogy igazad van? Meg mutatod a felnőtt gyerekednek a kommenteket, és közölted, hogy neked volt igazad mióta ezzel jön 14 éves kora óra és amúgy is hamarosan végezni fog az egyetemen?

Ha valóban nem neki való akkor majd belátja és otthagyja. Lehet itt a gyakorikerdesek.hu oldalon aggódni, de remélem ezt csak itt teszed és ezzel nem nyomod a vállát…

Be kell venni a lesz*rom tablettát és sajna tudomásul venni, hogy az ember a saját hibájából tanul. De az is lehet, hogy egy váratlan páli fordulat következik be és nem csak elméletben de gyakorlatban is imádni fogja a munkáját. El kell fogadni, hogy egyre jobban el fog távolodni az anyai fészektől és nem leszel mindig ott neki és emiatt lesznek vagy sokkal rosszabb vagy sokkal jobb ötletei is, és a legfontosabb hogy ezeket megtanulja kezelni és tanulni belőle. Ennyi idős korban a szülőnek még ha zavaró is csak hátra kell néha ülni a fotelben és csak néznie, hogy miket ér el a gyerek vagy miket nem. A segítség majd igazán akkor kell HA és ismétlem HA a fialnak mégsem jön be a gyakorlatban ez a szakma és a dédelgetett álma 14 éves kora óra mint egy lufi kipukkan. Na majd akkor kell az anyának felkarolnia mint egy mankó légy segítségére, hogy biztos lábakon álljon lelkileg és támogatni.

Azt még hozzá tenném, hogy a diplomája már biztosan meglesz így azzal is tud majd hasonló képzésekre jelentkezni és sok tárgyat lehet el is tud fogadtatni, így megrövidítve a képzést.

Na nálam is ez volt a baj.....

Mindentől óvtak.... azt hallgattam rájuk

31 évesen próbálok magammal valamit kezdeni....

A mentőtiszt 1 jó szakma

Ha szívből tudja csinálni akkor.... és nincs ellenére a vele járó 'nyűg'

Első olvasásra van pár tippem. A fiad lesz első diplomás a családban. Valami nagyon mucsai helyen laktok. Magad előtt is tagadod, de irigy is vagy rá, meg azt sem szeretnéd, ha 500 km-re tőled találna munkát.

Amúgy sokkolóan szomorú ez a kérdés, menj el pszichológushoz.

Engem első sorban az érdekel, 18-23 éves koráig mit csinált és miből él most.

Ha van lehetőséged és ő NAPPALIN tanul, akkor 25 éves koráig el kell tartanod.

Az a fő időpocsékolás, hogy valakit lebeszélni akarsz arról, amit szorgalmasan és szivesen csinál...

10: Nem egészséges ez a vágy.

Nem lehet és nem is szabad az élettől a gyerekedet megóvni már 4 évesen sem, nemhogy 23 évesen.

Keress ilyen csoportokat akár neten, beszélgess szülőkkel, mentális segítőkkel erről!