Pályakezdőként miért ilyen nehéz munkát találni?

Sajnos több ponton elszúrtam az életemet (befejezetlen diploma és más egyéb képzések), és bolti eladóként dolgoztam közel hét éven át, ugyanannál a cégnél. Depressziós is lettem a váltott műszak miatti folyamatos kialvatlanságtól, kilátástalanságtól. Főleg azt sajnálom, hogy ahelyett, hogy max. 1-2 év után dobbantottam volna, hosszú évekre ott ragadtam egy finoman szólva nem túl nívós munkahelyen. De ez már késő bánat.

Ebből önmagában leszűrhetnék, hogy szeretnék kitörni és ezért tenni is hajlandó vagyok, nem várom, hogy a sült galamb a számba repüljön. Erre rendre utalok is az interjúk során (bár alig-alig hívnak be 1-2 ilyen állásra), de tapasztalat nélkül az cégek 99.99% meggyőzhetetlen. Lerí róluk, hogy nem akarnak pályakezdőkkel/velem dolgozni.

Tanultam több nyelvet is, az angol szókincsem-íráskészségem felsőfokú szinten van (a beszédkészségem csiszolást igényel, de ha alkalmam nyílna rendszeresen használni, akkor egészen biztosan belerázódnék), több programot/alkalmazást autodidakta módon tanultam meg (noha ezek javarészt nem irodai szoftverek, de azokat sem lehet túl nehéz kezelni), tudok gépírni, egyetem előtt közgáz suliba jártam, diákként dolgoztam kb. egy hónapot végrehajtó irodában.

Ezek mind-mind szerepelnek az önéletrajzomban vázlatosan felsorolva, s, mint mondtam minimálbért adok meg bérigénynek, szükség esetén szívesen továbblépezném magam az adott cég profiljának megfelelő irányba, mégsem akarnak még belépő szintű szellemi munkáknál sem alkalmazni.

Pedig a korábbi szutyok munkahelyemből akár arra is következtethetne, hogy én legalább megbecsülném az szellemi munkakört és munkaidő alatt valóban a munkával foglalkoznék, mert ott nálunk telefon sem lehetett, beszélgetni sem volt szabad, stb., tehát a tanulási hajlandóság, alázatosság mellett szorgalmasan, lelkiismeretesen végzem a munkámat.

Mégis, szemlátomást a a sok “irodában született” HR-es mindebből csak annyit lát, hogy “Fúj, pályakezdő!”

"Gépgyártás-technológiai technikusként végeztem"

Ilyen fika végzettséggel az lenne a csoda ha kellenél valahova.

Én mérnökinformatikus BSc-t végeztem, mellette CCNA, CCNP, valamint CEH és Cloud Security certeket csináltam egyetem során, felsőfokú angol, közép német nyelvvizsga, több mint 45 nyilvános github repom van, több bugfixem open-source projekteken, 1 éves szakmai gyakornokságom Cloud / Platform területen, mindezt az egyetemi képzés ideje alatt.

Nem is volt gondom az elhelyezkedéssel, 8 helyre adtam be a jelentkezésemet abból 6 helyen interjúztam végül 920 ezres kezdőfizetésért elvállaltam egy munkát a diplomázásomat követően 3. héten belül.

12-es vagyok: Abszolváltam, tehát minden tárgyam megvan. Bár tény, hogy sokan azt sem tudják, eszik-e vagy isszák az abszolutóriumot. Mondjuk attól tartok, ha meglenne a diplomám sem lennék előrébb, mert a bölcsészdiploma sehová sem kell. Annyi előnyöm lenne, hogy jobban mutat az önéletrajzban. A depressziómról meg nem tehetek, legfeljebb arról, hogy túl későn kerestem hozzá szakembert. Ettől függetlenül a tanulási meg a munkahajlandóság sokakkal szemben megvan bennem.

Ráadásul gyakran pályázok meg középfokú végzettséggel betölthető állásokat, ezeknél értelemszerűen az egyetemi részt is kihagyom.

De még így sem kellek sehová. A kereskedelemben a nyelvtudásommal meg a kompetenciáimmal túlképzettnek számítok, ha lehet ilyet mondani, az irodai munkákhoz meg érdemi tapasztalat híján "alulképzettnek". Igaz, a képességeim adottak, de ez szemlátomást senkit sem érdekel. Ez egy patthelyzet.

Az önbizalmam meg az életkedvem is a béka feneke alatt van, hiába próbálom elrejteni és mosolyogni, valószínűleg úgyis látszik.

Elkeserítő, hogy hiába szeretne valaki tanulni és fejlődni, a munkáltatók esélyt sem adnak neki. Tudom, hogy elszúrtam, de nem akarok életem végégig bolti eladó lenni. Tenni is szeretnék ez ellen, de ha esélyt sem kapok egyetlen irodista állásra sem, még minimálbéres fizetéssel sem, akkor nem tudom mit tehetnék. Mehetek továbbtanulni (mondjuk a többműszakos, H-V kereskedelmi beosztással ez baromi nehéz), de releváns munkatapasztalatom akkor sem lesz.

15-ös vagyok, @16: nem értetted meg a lényeget. A világnak nem dolga és nem szokása azzal foglalkozni, hogy adjon neked esélyt (vagy bármit). Első esélyt se, elbaltácska, szerencsétlenség, pokoli rosszsors utáni akárhányadikat se. Vagy megtanulod demonstrálni az alkalmasságod, vagy alkalmatlannak fognak nézni továbbra is.

Sajnálom, hogy a neveltetésed ezt az infót nem tartalmazta, de felnőtt ember vagy - ehhez kell felnőni, ha valamelyest kézbe akarod venni a dolgokat.

Ha nem hívnak be állásinterjúra, akkor hogyan demonstráljak bármit is? Ha gazdasági vagy IT diplomával rendelkeznék, akár többel is, 2-3 felsőfokú nyelvvizsgával, akkor sem hívnának be, mert nincs tapasztalatom.

Tanulság: pályakezdőként csak akkor tudsz érvényesülni, ha nem vagy pályakezdő VAGY (oximoron) vannak kapcsolataid. De ha nincs irodista/HR-es ismerősöd, akkor ez is bukta.

18: feltéve, hogy tömegesen jelentkezel ilyen állásokra, azért nem hívnak, mert már az életrajzodból pont annyira ismernek meg, hogy ne akarjanak többet látni. Ha ragaszkodsz hozzá, hogy ez az ő hibájuk, nem kell semmit csinálnod és várhatod tovább a sült galambot. Eddig is bevált, ugye...

Kérdező: tömeges jelentkezés és önéletrajz csiszolása olyanra, hogy a 15-ben írt gyorsteszten jó eredménnyel menjen át, kb ezek az eszközök, de sajnos elég tipikus, ami történik veled. Ha most vagy a keresés elejétől másfél hónapnál, akkor azon túl, hogy ez objektíve nem sok idő, nagyon lassan csorog az élet így a nyári szünet idején, sokan szabin vannak, döntéshozók hiányoznak, stb. Pénzügyi területen van friss tapasztalatom, tehát neked közvetlenül nem releváns, de ott is megy a játék, hogy most-sürgősen-azonnal kell ember és aztán látom, hogy nincs döntés, másfél-két hónap eltelik és semmi, csak maszatolás, meg megvárjuk, hogy a főnök visszajöjjön szabiról, igaz, akkor meg elmegy más, és akkor inkább őt is várjuk meg. Pfff. Szóval kitartás!!