Az idősebbeknek (a tanultabbaknak is) miért van olyan sztahanovista hozzáállásuk?

"Az idősebbeknek (a tanultabbaknak is) miért van olyan sztahanovista hozzáállásuk?"

Mert mi ebben szocializálódtunk...

A mostani generáció nem igen ismeri a kötelességtudat, a felelősségtudat és hasonló fogalmakat. Mi igen. Ezt ültették el bennünk, tehát gyökeret vert. Bár annak idején sem mindenki volt alkalmas a "katonás" nevelésre. A többség viszont igen. Ezek vagyunk mi.

Ki fogunk halni nemsokára, és többségében használhatatlan, munkára képtelen, kivagyi, lusta generációk következnek majd. Minden tiszteletem a kivételeknek, ezt őszintén mondom.

Látom a saját gyerekemen, pedig nem ilyen példa volt előtte soha. Nyilván nem kell olyannak lennie, mint én, vagy az apja, de kétségbeesve nézem, hogy egy életunt, érdeklődés nélküli, örömtelen "senki" lesz belőle, akinek már a munka szó hallatán hányingere van. Én hiába mutatok neki más utat, ha a csordaszellem működik benne és csak az viszi előre. Remélem idővel "kinövi". Ha nem, akkor magára marad élete végéig, mert élősködöket nem tűrök meg magam körül. A saját gyerekemet sem. Nekem mindegy, hogy mivel foglalkozik, a lényeg, hogy szeresse csinálni és éljen is meg belőle. Én mindent alátolok ennek érdekében, a saját részét tegye ő hozzá.

LEHET NYUGODTAN LEPONTOZNI...

"Engem meg szid,hogy két köhintéssel meg hőemelkedéssel táppénzre megyek."

Köhintéssel én sem, de hőemelkedéssel/lázzal már elmennék táppénzre. Többnyire nem magam, hanem a kollégák miatt. Én bírom a gyűrődést, 39 fok feletti lázzal is képes vagyok úgy élni, mintha semmi bajom nem lenne. Más már hőemelkedéssel is ágynak esik. Nem vagyunk egyformák, ezt tudomásul kell vennie mindenkinek. A munkáltatóknak is és a szülőknek is.

Én pont a két generáció között vagyok. Látom a szüleimet, akik képesek voltak egész életükben megszakadni a minimálbérnél egy köpetnyivel magasabb fizetésért és egyfolytában sakkozni a pénzzel. Majd láttam apámat végre elszánni magát és úgy váltani, hogy a több évtizedes tapasztalatára alapozva elkérte a munkája árát. És láttam rajtuk a döbbenetet, hogy így is lehet, és működik, és végre jól élhetnek 60 körül.

Látom a 20-25 éveseket, akik viszont már kezdőként is olyan bért akarnak, mintha 10 év tapasztalatuk lenne, de ha megkapják, akkor sem képesek legalább egy héten át minden nap időben beérni a munkahelyre, lojalitásuk semmi, csak a minimumot rakják mindenbe. És látom a szüleim korosztályát közben, akik csóválják a fejüket, hogy mit képzelnek a mai fiatalok, hogy nem elég a minimálbér 😀

Én 36 éves vagyok, úgy vagyok vele, hogy ha érzem, hogy megbecsülnek, értelmes fizetést kapok, akkor dolgozom rendesen, hajlandó vagyok olykor pluszban is odatenni magam, DE megszakadni hosszú távon senki kedvéért nem fogok, mert akkor is ugyanannyi a fizetésem, ha széthajtom magam, meg akkor is, ha csak simán hozom az elvárt szintet. Nagyon gyorsan dolgozom a szakmámban, úgyhogy erre külön figyelnem kell, hogy semmit ne adjak le gyorsabban, mint a kollégák, mert annak az a vége, hogy ugyanannyi pénzért 2x annyit melózok. Arra meg nem vagyok hajlandó. Ha viszont szar a hely, nem becsülnek meg, a fizu is éppen elmegy, akkor a munka is marad a minimum szinten. Ha csak fizetGETnek, akkor csak dolgozGATunk, ugye. Én a korosztályom nagy részénél ezt látom, nem hagyjuk magunkat kizsigerelni, de ha normálisak a körülmények, normálisan dolgozunk.

Jó megismerni a két generáció közötti véleményét is.

Valójában neked van igazad. Én a régi generáció vagyok és képes vagyok "megszakadni" a munkában, akár minimálbérért is. Nem azért, mert hülye vagyok, hanem azért, mert ezt a neveltetést kaptam, nekem ez az alap.

Viszont akkor, amikor a munkáltatótól azt érzem, hogy full kihasznál és biorobot vagyok csak neki, nem pedig ember, visszaveszek belőle. Akkor is, ha azokat jobban megbecsüli anyagilag, akik kevesebbet tesznek az asztalra. Viszont akkor, amikor a munkáltatótól érzem a megbecsülést, csak éppen nem képes többet kihozni a vállalkozásából annál, hogy nekem minimálbért fizessen, nem hagyom cserben, amíg bírom anyagilag.

Csak ismételni tudom: Nem vagyunk egyformák.

8: én nem írtam olyat, hogy hülye lennél. Igen, a generációdba sajnos ez bele lett nevelve, ebben nőttetek fel, így szocializálódtatok a munka világában, és ezt nagyon nehéz akarattal felülírni. Nem is a ti hibátok nyilván.

A nagyon ártalmas az, mikor a generációd szemellenzősebb tagjai szólják le a fiatalabbakat (és itt nem feltétlenül a 20 évesekről beszélek, hanem akár korombeliekről), amiért igenis értelmes pénzt akarnak kérni a munkájukért, és nem hagyják magukat kizsigerelni. Anyám sajnos tipikus példája ennek, ledolgozta az egész életét gombokért, és nem érti, hogy miért követel manapság mindenki 4-500 ezreket legalább (mintha az rengeteg pénz lenne...), mert "szűken kevesebből is lehet élni", és ha az nem elég, akkor már túl nagyok az igények, illetve másodállást kell keresni. Véletlenül se legyen már az a cél, hogy egy 8 órás munkából kényelmesen lehessen élni.

Ezeket most nem kimondottan rád értem, de sajnos nagyon sokan vannak így az 50-esek közt, és kimondottan lesajnálják azokat a fiatalokat, akik nem hajlandóak belegebedni a munkába pár fityingért, és nem a munka az életük, esetleg el is kérnék a munkájuk árát. Pedig változás ebből a hozzáállásból lesz :)