A hivatastudat azt jelenti, hogy kicsit mazochista az ember es szereti, ha minden egyes nap a munka helyen lehet?

Szerintem a hivatástudat valami más:

a hivatástudat pl.: az, hogy ha orvos az ember, akkor nem mondja azt a haldokló betegnek, hogy bocs, szabadságon vagyok.

Inkább olyan ember,akinek a munka a hobbija,vagy nincs más hobbija,nem tudja más területen élvezni az életet,ezért a munkába temetkezik.

Persze vannak harácsolók is,akik magukra ezt a jelzőt aggatják,de ott leginkább a harácsolás a fő indok a sok munka mellett,hogy mondjuk 10 évvel hamarabb elmehessen nyugdíjba.

Szerintem ez egy kifejezetten fontos dolog ahhoz, hogy valakinek boldog élete legyen. Ha valaki szereti a munkáját (vagy csak az átlagosnál becsületesebb), akkor becsüli is azt, és próbálja a legjobban elvégezni. Olyan apróságokra kell gondolni, amiket ha az ember nem végezne el, a főnöke nem verné le rajta, de ezek az apróságok mégiscsak felteszik a pontot az i-re, nem felesleges mazochizmust kell ez alatt érteni és ingyenmunkát.

Mennyivel jobb az a gyerekorvos, aki nem csak megvizsgálja a gyereket és próbálja meggyógyítani, hanem még mellette figyel is a gyerekre, megnyugtatja ha ideges, stb. Ugye ti is inkább vinnétek hozzá egy gyereket?

Az is jól esik - és nem kerül semmibe - amikor egy hivatali ügyintézésnél mosolyogva köszönnek neked?

És akkor most ezer ilyen dolgot lehet mondani és nem csak emberekkel foglalkozó szakmák esetében van ilyen. Mondjuk a kérdés nem tudom miért ebben a kategóriában van.

Ezt munkamániának hívják. Aki nem munkamániás, annak van élete a munkán kívül is, csak éppen ha hivatástudata is van, akkor szereti a munkáját, sikerre törekszik (ettől még a körülményeket, ha nem megfelelők, utálhatja).

Ismerek pedagógust, aki hivatástudattal választotta ezt a szakmát, és úgy is csinálja, de sajnos sok pénzt áldozott rá, amit egyébként nem neki kellene biztosítani, csak elsumákolják az erre szánt pénzeket, szóval ezt utálja, de ennek ellenére kitart, és mindent megtesz, hogy a gyerekeknél sikereket érjen el.

A hivatás lényege nem a pénzről szól, hanem a hivatástudatról, amikor tudod miért lettél rendőr, hogy elkapd a bűnőzőket, megvéd a társadalmat az elmebetegektől.

Tudod, miért lettél tűzoltó, hogy egy fára mászó kiscicát megments.

A hivatástudat nagyon jó dolog, mert azt csinálod, ami örömet okoz. Csak, azért végezni egy munkát, mert sok pénzt lehet keresni vele, az egy szomorú, nyomorult élet.