Hogy lehet elfogadni azt a tényt, hogy tényleg sok olyan szak és diploma van, amikkel *tényleg* nem lehet semmi kezdeni; miközben egy alacsonyabb végzettségű viszont sikeresebb?

Úgy, hogy a piacot nem érdekli az, hogy kinek milyen papírja és végzettsége van, csak a hozzáadott érték számít.

Tanulhatsz te zene és énektanárnak 3-4-5 évet, majd elhelyezkedhetsz egy általános iskolába tanítani a kis Hoszé Ármándót kornyikálni, valljuk be, hogy olyan kicsi értéke van a tevékenységnek, hogy szerintem 1 ft-ot nem ér a dolog, a tanár fizetése meg kidobott pénz a befizetett adómból.

Szimplán nem a végzettségből vagy a megkeresett pénzből kéne az önértékedet megteremteni.

Nem attól leszel sikeres vagy boldog hogy kipipálsz valamit, hanem attól hogy mindig próbálsz előre lépni és mész azután ami boldoggá tesz.

Talán előre kellett volna gondolkodni, és piacképes szakot választani.

Szerintem ezelőtt 5 évvel is nyilvánvaló volt, hogy a tanárok, könyvtárosok, ilyen-olyan bölcsészek, stb. fizetése siralmas.

Én a magam példáját tudom hozni, 27 évesen br. 1.6-ot keresek, 90%-ban otthonról a fotelből, és áldom az eget, hogy nem kőművesként/burkolóként/.. kell reggel 6-tól este 6-ig a porban másznom, és ezt a diplomámnak köszönhetem.

"90-es évek óta ment a duma hogy szerezz diplomát fiam aztán jól fogsz keresni... most meg ha szakmád van és jó vagy benne dupláját megkeresed egy diplomásnak (pár kivételtől eltekintve). Ez van, jó van ez így"

Ez nem igaz. Nem a dupláját, hanem a tízszeresét keresi Nyócosztályos Analfabéta Jaúzsi, mint Diplomás Karcsi.