Manapság csak az elégedetlen itthon aki nem akar keményen melózni?

11

Dolgoztam már pár helyen, és mindig ellenőrizték a munkaruhát, hogy megvan-e. Plusz a munkavédelmi felszerelést. Ha nem hordtad, vagy nem használtad, csak egyszer figyelmeztettek. Fegyelmi után a következőnél kirúgtak. Egy helyen igaz, hogy hiányosak a dolgok: az építőiparban.

14

Építőipar,vagy szolgáltatás van a kérdésben.

Én azt gondolom, hogy ez minden téren egy parttalan vita. Aki megtud élni itthon is, az eldönti, hogy szeretne-e menni, vagy sem. Aki nem tud, annak sok esetben pedig kényszer. Lehet, hogy külföldön sem fog tudni megélni, de akkor már érdemes elgondolkozni azon, hogy biztosan a fizetésének a mértékével van-e a baj, vagy esetleg neki vannak-e olyan szokásai, amivel a világ összes pénze sem lenne elég.

Mérnök páros vagyunk, zömében mérnök baráti társasággal. Pontosan tudjuk a fizetésünk hányszorosát kereshetnénk meg ugyanebben a szakmában külföldön, de valahogy senkit nem vonz. Bár nem vagyunk agyon fizetve, megélünk, jól élünk itthon is, nem az anyagi helyzet lesz a mérvadó, ha egyszer elmegyünk innen. Mint építőiparban dolgozó, én a beosztott munkavállalók között inkább azt látom sajnos 90%-ban, hogy nem tudnak bánni a pénzzel. Hiába kapnak bármennyi fizetést is, két nap alatt a s*ggére vernek és tartják a markukat a következő heti fizuért (nem véletlen van heti kifizetés). Ezek az emberek a dupla ennyivel sem lennének előrébb. Mondom ezt úgy, hogy néha több pénzt kap szürkén egy-egy kétkezi melós, mint az én mérnök fizetésem. Vagyis megengedhetné magának szinte ugyanazt a kényelmes életszínvonalat, mint én (igaz jelentősen több munkával), csak nem tud gazdálkodni.

Ettől függetlenül én nem vitatom külföld előnyeit, csak nem árt árnyalni a képet. Nálunk most ugyanaz történik, mint 10+ éve tőlünk nyugatabbra. Vannak olyan szinten aluli munkák, amiket lassan helyi ember már nem csinál meg, mert inkább elmegy két országgal arrébb több pénzért. Ide meg jön más. Ki vagyunk akadva, hogy ukránok, románok, de már inkább filippinó vendégmunkásokat fogadunk akár nyelvtudás nélkül, de ugyanezek vagyunk mi Ausztriában, Németországban, bárhol máshol...

Mérnök páros vagyunk

Aha.

Én ezt mv szakmérnökként elég érdekes kijelentésnek tartom, és max olyantól hallom, aki felsőoktatás közelében sem járt. Van 40 féle mernök... vadgazda vagy építész?

Saját tapasztalat, hogy miért is vagyok külhonban:

10 évet húztam le a hazai munkaerő piacon, 10 év alatt megjártam jópár céget és poziciót, a legkülönbözőbb kulimunkáktól a szellemiekig, ez is mutatja, hogy mennyire gáz otthon dolgozni. Aztán történt, hogy a 2. Orbán kormány vége felé járva volt egy 5 éves karrierem egy mindenki által ismert multi boltjában, ahonnan jelentéktetlen fizukülönbséggel, de előrejutási és munkaminőségbeli igérettel áthivott a szintén mindenki által ismert konkurencia dolgozni, amit én elfogadtam. A másik munkahely tele volt kicsinyes bosszútól vezényelt döntéssekkel, sokszor ki nem adott szabadságokkal, meg előrejutási nemlehetőségekkel, igy meguntam és váltottam. Na az új munkahely egy boltnyitás lett, mint kiderült, csak a felvételkor erről elfelejtettek informálni és arról is, hogy az igérettel ellentétben a lakhelyemtől nem 40-60 percre lesz a munkahelyem, hanem 90-100 perc. Ez volt az első sokk. A második, hogy az ott eltöltött 2 hónapom alatt volt összesen 2 db szabadnapon és annak ellenére, hogy nem volt róla tudomásom 1 hét szabadságom. Értsd, úgy dolgoztam, hogy tudtomon kivül kiirtak 1 hét szabira, amit csak a következő bérpapiron derült ki.

A boltnyitás az itt kőkemény fizikai munkából állt napi standard 12 órában, mondanom sem kell, hogy szünet nélkül, aminek a következménye az lett, hogy 1 hónap után simán összeestem bent. Ahelyett, hogy dokit hivott volna a cég, simán hazavittek és igy jött össze 2 db szabadnap. Ezalatt a 2 nap alatt felhivtam valamilyen munkaügyi központot, ahol miután elmondtam, hogy mi történt, 2 kérdést kaptam vissza, az egyik, hogy melyik cég és, hogy tudom-e bizonyitani?! Hát azt nem tudtam bizonyitani, hogy a tudtom nélkül kivett szabadságok alatt is dolgoztam, mert semmilyen igazolásom nem volt ezzel kapcsolatban. Úgyhogy, én itt döntötem el, hogy nekem egy célom maradt ebben az országban: lelépni, amilyen gyorsan tudok.

Nem akarom igy eltölteni az életem.

Ez sikerült és egy ilyen környezetből előbb irodai melóig jutottam külhonban, ma már otthonról dolgozok. Itt a túlórát nem ismerik, ha bent kell maradni -10 év alatt 2 ilyen esetem, ha volt-, arról a főnök előre megkérdi, hogy probléma-e. Minden szabi ki van adva, évente emelik a fizum és eszem ágában sincs visszamenni oda, ahonnan sikerült elszakadni.

És ez nem csak az én történetem. Sok barátom van hasonló okok miatt külföldön és mégtöbb hasonló történetet olvasok a neten.

17# A hozzászólásom és a kérdés szempontjából mennyire releváns, értékes infó az, hogy milyen területen mozgunk mi, vagy a zömében egyetemen megismert, szintén valamilyen mérnökként dolgozó barátaink?

Elég széles a paletta.