Ha Londonban Európában az egyik legmagasabb az egy főre jutó GDP, sok pénz és luxus helyett miért kell az átlagembernek sok lakótárssal együtt nyomorogva filléreskedni?

Nem kell nyonmorogni és filléreskedni ez kamu. A lakhatás valóban drága, de megfizethető. Itt Angliában az átlagos napi bér 8x12= 96 font körül van. Ez nettó 80 körül van. Ennyi elég egy hétre kajára. Két napig dolgozol a szállásért, így a maradék 2 napod tisztán a tied. Persze lehet barom módra élni, pazarolni, de lehet okosan, takarékosan is. Példa: a zsemlemorzsa itt drága, mert az angolok nem ismerik, csak európából hozzák a magyarok, románok, kilója 3-4 font. Mi vettünk esti zárás előtt 50 db hosszú bagettet darabját 1 pennért, vagyis fél fontot fizettünk a kocsinyi bagettért. Megszárítottuk, ledaráltuk, 2 évig volt belőle panírnak való.

Ja és Anglia nem csak Londonból áll, rengeteg kisebb-nagyobb város is élhető.

GDP nem egyenlő a jó életminőséggel, az csak egy szám leosztva az emberekkel, nade a valóságban nem egyenlő részt kap mindenki.

A reálbér ami igazán számít, azaz hogy mi a vásárlóértéke a pénzednek.

Hiába keresel te 2-3x többet ha a költségeid is 2-3x akkorák.

Gondolj bele abba hogy a Magyar fizuk az utóbbi 1 évben nagyot nőttek számban, viszont nem tudsz többet venni mint előtte mert a vásárlóértéke a pénznek csökkent.

Nem kell az embereknek lakótársakkal együtt nyomorogva filléreskedni. Ez a tévhit azért terjedt el, mert mi (értsd: kelet európaikak) jellemzően "meggazdagodni" megyünk nyugatra, amihez az kell, hogy hónap végén ne nullára jöjjünk ki. Ha nem cél az, hogy erőn felül minnél többet félre tudj tenni, hanem egy minimális spórolással megelégszel, akkor normálisan lehet élni.

Persze, egy minimálbérből nem lehet a fővárosban túl jól kijönni, de nézd meg hogy a nettó 155 ezres minimálbér budapesten mire elég. Ehhez képest még mindig jobb a helyzet.