Vonzóbb lett a tanári pálya a státusztörvénnyel?

19

Szerintem sem jó dolog, hogy egy diák rosszul érzi magát egy oktatási intézményben. Ez sajnos egy egész rendszernek is a hibája, mert már rég a finn módszert kéne követni, vagy legalább próbálkozni.

Másfelől meg jópár "diákpanaszt" hallgattam már végig... Pedig én olyan tárgyakat tanítok (művészeti szakma), amik tényleg izgalmasak, trendiek, szerethetőek, kreatívak, változatosak. Rengeteget igazítom, hogy tényleg legyen kedvük hozzá. Mégis egyeseken látom szétunja magát, nem figyel, "minek kell ezt csinálni", "semmit se tanulunk itt", "nincs kedvem hozzá", stb. Pedig se nem matek, se nem fizika, se nem kémia. Tök szabadok vagyunk. Sokszor megyünk iskolán kívüli programokra is.

Én javarészt tényleg ezt látom, hogy ez egyéni hozzáállás, felelősség kérdése is. Nálam azok a diákok mentek előre, akikben volt valami belső erő, akarat. Szerintem ezt csak önmagán tudja az ember számon kérni, senki máson... Akik bealudtak órán, nem figyeltek, bandáztak, nem fogadták meg a tanácsokat, azok meg kiestek valahol sajnos.

Nem tudom elhinni, hogy 12 év alatt egy jó, rendes, kedves tanárral sem lehet találkozni.

Plusz rengeteg olyan felnőttképzés is van, tanfolyam, nyelvtanfolyam tényleg klassz tanárokkal, akik mellett lehet többre vinni, mint gyári munkás. Én is 30 évesen csináltam meg az egyik nyelvvizsgámat. Szóval emiatt sem tudom belátni, hogy kizárólag az oktatási rendszer, meg a tanárok a hibásak valaki sikertelenségéért.

Nem fog rohanni, de nem a pénz miatt, hanem amiatt, hogy a tanárok mindenhol azt hangoztatják, hogy ez milyen vacak munka, pedig ha lenne valós összehasonlítási alapjuk lehet nem is tartanák annyira rossznak a helyzetüket.

Férjemnek több ezer embert foglalkoztató cégnél a diplomás kezdőbér pontosan ugyanennyi, (egy 24 éves pályakezdővel számolva) csak évi 20 munkanap szabadsággal, amiből hivatalosan 7-et vehet ki akkor amikor szeretne.

Én msc diplomával, vidéken 5 év tapasztalattal kevesebbet keresek, mint bruttó 440.000 Ft.

Sok a pedagógus a családban és őszintén szólva a panaszkodásuk nagyrészt olyan dolgokról szól, ami egy átlag piaci munkahelyen teljesen normális és megszokott. (Pl hogyha hiányzik a kollégád a feladatát teljesen ingyen kell elvégezned a munkaidődön belül, ha évközben valami miatt szabadságot veszel ki, akkor nyárra kevesebb szabadságod marad, nyáron dolgozni kell akkor is ha nincs légkondi és 40 fok van, vagy az, hogy akik ugyanazt a munkát látják el általában ugyanannyit keresnek teljesen mindegy hogy hány évesek.)

22

Én egyik tanártól sem hallottam még sose azt, hogy ez egy vacak munka. :O

Nem ez a baj...

Én többségen - magamat is beleértve - azt látom, hogy nagyon szeretjük a munkánkat. Én azt érzem, hogy egy fontos és hasznos társadalmi tevékenységet végzek, rengeteg eredményt tudok felsorolni, amit sikerült elérniük diákoknak. Úgy érzem, hogy valódi tudással, segítséggel tudok hozzájárulni egy ember életéhez. Ez nem csak egy munka számomra!

Viszont - nyilván az alacsony fizetések mellett - marhafárasztó az összes tankerületi biszbasz, amit számon kérnek rajtunk. A folyamatos teljesítés, a többszörös elvárások a tankerülettől, diákoktól, szülőktől borzasztóan fárasztó. Egyébként is minden munka leterhelő idegileg, amiben emberekkel kell foglalkozni.

DE ez még mindig egy okés dolog lenne, ha azt érezném, hogy szárnyalunk, megkapunk minden segítséget és támogatást a felső vezetéstől, minisztériumtól ahhoz, hogy jól tudjuk végezni a munkánkat. Mint például új számítógépek (ezek után kb 7 éve könyörgünk), vagy legális programok vásárlása az órai munkához. Egy darab facebook hirdetést sem támogattak például, amikor felvételit hirdettünk. Honlap katasztrófa. A múltkor nyert diákom országos versenyt, nekem kellett a sajtó után szaladgálnom, hogy legalább ennyi eredmény is látszódjon a munkánkból, a diák és a mi nevünkből. A szabadidőmben facebook oldal szerkesztésről nem is beszélve, vagy hogy mondjuk vendégeket, volt diákokat szervezzek óralátogatásokra. Vagy amikor saját pénzen megyünk tanulmányi kirándulásokra.

Ezekre NULLA támogatás és segítség van! Amikor pedig elérünk valamit, akkor a tankerülettől még egy köszönőlevél sem érkezik soha... nemhogy jutalom, vagy ajándék.

Szóval a fizetés mellett ez fáj a legjobban, hogy annyival de annyival is lehetne jobban is ezt csinálni. Hogy azt érezzem, hogy gurul a szekér. Van pénz, fegyver, paripa. Hajrá, csináljuk jól! És köszönet, tisztelet is.

A diákok visszajelzései az egyetlenek, amik tartják a lelket valahogy.

"Férjemnek több ezer embert foglalkoztató cégnél a diplomás kezdőbér pontosan ugyanennyi.

(...)

Én msc diplomával, vidéken 5 év tapasztalattal kevesebbet keresek, mint bruttó 440.000 Ft."

Az a baj, hogy a kezdőbér. Nem pedig a tapasztalt bér ugyanannyi...

Plusz még a cafetériát, év végi jutalmat, stb. is vedd hozzá, mert nálunk olyan sincs.

"Én msc diplomával, vidéken 5 év tapasztalattal kevesebbet keresek, mint bruttó 440.000 Ft"

De legalább van esélyed egy bértárgyalásra. Vagy ugyanebben a munkakörben egy jövedelmezőbb állást keresni.

Tanításban nulla a kilátás. Ami eddig volt, már az sincs.

"Én msc diplomával, vidéken 5 év tapasztalattal kevesebbet keresek, mint bruttó 440.000 Ft"

Kollégám tanár 20 év tapasztalattal kapott most egy bruttó 478.000 Ft ajánlatot. Pedig neki a tanári szakvizsgája is megvan, intézményvezetői képesítéssel.