Vonzóbb lett a tanári pálya a státusztörvénnyel?

6

Hát bizony sok sok olyan elmaradott térség van, ahol a tanár jobban nevel sajnos, mint a szülő.

Ismerősöm olyan óvodában dajka (kisvárosban!), ahol a gyerekek nem ismerik fel a mosdót, mert otthon nincs olyan csak lavór meg pottyantós. Ugye érted mire gondolok? Meg kell nekik tanítani, hogy hogyan mossanak kezet, hogyan egyenek rendesen evőeszközzel, köszönés, stb. Üdv Budapesten túl!

Egyébként a tanáraim nélkül nem hiszem, hogy eljutottam volna a diplomáig. Szüleimnek még érettségijük sincs. Mégis milyen tanácsokat várhattam volna tőlük...

8

Fú, de nekem is elegem lesz majd a szülők p.ccsogásaiból, amikor szépen pontosan fizetik majd a sok sok pénzt magántanításokra. :)

14

"Örültünk hogy túl vagyunk rajta, ez volt az egyetlen pozitív hozadéka a teljes 12 évnek."

Én úgy látom, hogy a diák erőbefektetése is kell a sikerhez, szorgalomnak hívják.

Vagy miért nem váltottál iskolát, ha a környezeted ennyire demotiváló volt?

Sok tanáromat fel tudnám sorolni (általános iskolától az egyetemig), akiknek sokat köszönhetek. De ehhez arra is szükség volt, hogy érdeklődő voltam, figyeltem, kérdeztem, próbálkoztam, nem adtam fel, nem lógtam. És mindenekelőtt hajtott a tudásvágy, és valamiféle bizonyítás is, hogy képes vagyok sikert elérni.

6.

Mi az, hogy töltelék tantárgy? Például egy zeneiskolában mennyire fontos szerinted az ének? Vagy képzőművészeti suliban a rajz meg a művtöri?

Vagy ahol olyan tesitanár van, akinél a diákok sorban nyerik a versenyeket? Vagy olyan irodalomtanár, akinél szavalni járnak a diákok?

Minden tantárgynak megvan a maga létjogosultsága, és tehetségei is.

15-16 huhú erről regényt tudnék írni, bár azt hiszem 15 évvel előttem már megtették, Igazolt Hiányzás a címe. Ajánlom :)

Azt hiszem nálam úgy kezdődött, hogy beültettek 30-ad magammal egy levegőtlen, szűkös terembe, ahol annyi órán keresztül magyaráztak hogy teljesen leszállt a vér az agyamból és elvesztettem a teljes koncentrációs képességemet. (Kb. egyetem alatt nyertem vissza, kényszerből.)

Aztán a konkrét, fizikai "betörést" is elég hamar végrehajtották rajtunk, udvaron csak egyik irányból a másikba szabad sétálni, ebéd után csak futkározni szabad lemenni, ücsörögni nem, és hasonlók formájában. Az egész olyan volt mint valami elcseszett kiképzés, értelmetlen feladatokkal, nyomasztó körülmények közt, és a végén még ellenség sincs... nekem ez egyenes út volt a bealvásba, a többiek nagy részének a drogozásba meg a piálásba. Egy elenyésző 10% volt akinek "bejött" ez a szisztéma, ők valóban tudósok, vezetők stb lettek. Hadd kérdezzem már meg hogy ennek a 10%-nak a kedvéért érdemes-e teljes generációkat megtörni, taccsra vágni, banánhéjként félre dobni, de mindezt 12 év kemény pedagógiai munkájával, hogy aztán maximum betanított munkásként kereshesse a kenyerét valamilyen gyárban vagy irodában.

Megkérdezheted Vekerdy Tamást is, kb. ugyanezt mondjuk, bár semmi másban nem értek egyet vele de ebben az egyben nagyon.