Klinikai depresszióval és szociális fóbiával dolgozni? Nektek hogy megy?

Klinikai depresszió, nem bírok felkelni, összeszedni magam, elindulni munkába, de nincs idő pátyolgatni magam, azonnal kell a pénz, különben utcára kerülök! A mentális állapotom elég súlyos, testileg is vannak gondok már, eddig még semmi nem tudott kiszedni ebből az állapotból. Ha dolgoztam is, nem sokáig bírtam, számoltam a perceket, h legalább aznapra legyen vége... ráadásul szociális fóbiám is van, képtelen vagyok emberekkel beszélgetni, ha kérdeznek, pár szavakban válaszolok, csak tudjuk már le... ha úgy van, én simán beülök a sarokba, és senki ne szóljon hozzám...

Ezt a cikket is elolvastam, de egyik munka se való nekem:

[link]

Itt felsorolják, milyen munkákat ajánlanak a magamfajtáknak, de szociális fóbiásokról egyáltalán nem esik szó, pedig szerintem aki depressziós, az nem szívesen beszél senkivel.

Írják a könyvtári munkát. Voltam már, túl sok volt nekem ott is az inger, és számomra túl sokat kellett beszélni, hiába egy falusi könyvtárról volt szó.

A kisállatgondozás azért nem jöhet szóba, mert semmi felelősségtudat nincs bennem, meg nem is igazán szeretem őket, nem akarom, hogy egy ilyen balfék vigye el akár egy sétára is (sétáltattam már kutyát, összeverekedett egy másikkal, és még én lettem leb*szva...

Sz.gépes programozóhoz hülye vagyok.

Kreatív munkákhoz ügyetlen (egy baleset miatt remegnek a kezeim).

Kerti munkába kényszer, ráadásul fóbiám van a békáktól...

Mindez nem panaszkodás, nem kifogás, bár tudom, úgyis megkapom a magamét... mégjobban belémrúgtok... hiába tünik annak, de mégis mit tegyek, ha képtelen vagyok akármilyen munkára? Azt ne írja senki, hogy akarni kell... próbáltam már sokfélét, ráadásul sovány és gyenge vagyok (lány). Titkárnői végzettségem van, de azzal se megyek semmire, ott is p*fázni kell, meg kitudja még mit... 🤢

Tényleg kérem, csak az válaszoljon, aki hasonló cipőben jár! Köszönöm.