Klinikai depresszióval és szociális fóbiával dolgozni? Nektek hogy megy?
Klinikai depresszió, nem bírok felkelni, összeszedni magam, elindulni munkába, de nincs idő pátyolgatni magam, azonnal kell a pénz, különben utcára kerülök! A mentális állapotom elég súlyos, testileg is vannak gondok már, eddig még semmi nem tudott kiszedni ebből az állapotból. Ha dolgoztam is, nem sokáig bírtam, számoltam a perceket, h legalább aznapra legyen vége... ráadásul szociális fóbiám is van, képtelen vagyok emberekkel beszélgetni, ha kérdeznek, pár szavakban válaszolok, csak tudjuk már le... ha úgy van, én simán beülök a sarokba, és senki ne szóljon hozzám...
Ezt a cikket is elolvastam, de egyik munka se való nekem:
Itt felsorolják, milyen munkákat ajánlanak a magamfajtáknak, de szociális fóbiásokról egyáltalán nem esik szó, pedig szerintem aki depressziós, az nem szívesen beszél senkivel.
Írják a könyvtári munkát. Voltam már, túl sok volt nekem ott is az inger, és számomra túl sokat kellett beszélni, hiába egy falusi könyvtárról volt szó.
A kisállatgondozás azért nem jöhet szóba, mert semmi felelősségtudat nincs bennem, meg nem is igazán szeretem őket, nem akarom, hogy egy ilyen balfék vigye el akár egy sétára is (sétáltattam már kutyát, összeverekedett egy másikkal, és még én lettem leb*szva...
Sz.gépes programozóhoz hülye vagyok.
Kreatív munkákhoz ügyetlen (egy baleset miatt remegnek a kezeim).
Kerti munkába kényszer, ráadásul fóbiám van a békáktól...
Mindez nem panaszkodás, nem kifogás, bár tudom, úgyis megkapom a magamét... mégjobban belémrúgtok... hiába tünik annak, de mégis mit tegyek, ha képtelen vagyok akármilyen munkára? Azt ne írja senki, hogy akarni kell... próbáltam már sokfélét, ráadásul sovány és gyenge vagyok (lány). Titkárnői végzettségem van, de azzal se megyek semmire, ott is p*fázni kell, meg kitudja még mit... 🤢
Tényleg kérem, csak az válaszoljon, aki hasonló cipőben jár! Köszönöm.
Ja és az a tipikus "megmásztam a Himaláját, pedig csak kiteregettem érzés is megvan sajnos. Minden apróságtól elfáradok.
De talán majd itt fogok megerősödni, mert minden egyes kérdésemben le vagyok bszva, mintha másnak soha nem lenne semmi problémája.
válasza:Sajnos csak a gyógyulás segíthet. Én a munkaképes koromat már nem a te állapotodban értem el, őszintén nem tudom mi lenne velem akkor, így is néha baromi nehéz dolgozni, pedig már nincsenek olyan problémáim amiket írsz. Tudom, ez nem segít, pedig nagyon is megértelek.
Meg kell találnod azt a módszert, akár a legdrasztikusabbat is, ami a gyógyulásodat hozza néhány éven belül. Addig meg csak eldolgozgatsz valahol, max kirugnak, akkor jöhet a következő. Tudom, mondani könnyű, sajnos. Nincs esetleg valami ismerősöd akinek besegíthetsz dolgokat átpakolni egyik helyről a másikra vagy ilyesmi? Ahol nem kell semmire se figyelni és ilyen kvázi szedált állapotban (tudom, az) is végezhető.
Arra ne törekedj hogy olyan helyen dolgozz ami "fóbiásoknak is megfelelő". Rengeteg munkahelyen megfordultam és sajnos sok problémás kollégám volt, leginkább személyisegzavarosok. Ez "egészségesen" is megviselt, időnként munkaképtrlrnné tett a velük való csatározás... tehát ne, ne ezt keresd, ha lehet egy tanácsom.
Kell valami módszer és tudom nem divatos a szó de kell hozzá a HIT hogy menni fog különben nem fog menni. Ha már nagyon nem úgy tűnik hogy menne akkor is úgy kell tenni és akkor szépen lassan ki lehet mászni ebből a gödörből. Nem egy olyan állapot ez amiben célszerű évtizedeket tölteni... de nem is muszáj!
válasza:#3 Sajnos még egy ismerősöm sincs, bár van párom, de neki olyan a munkája, hogy nem segíthetek benne.
#4 Sajnos ezzel nem tudtál segíteni.
DE! Mindkettőtöknek köszönöm a választ. És azt is köszönöm, hogy nem azonnal a leb*szást kaptam.
válasza: válasza: válasza:Értelek, hát, nekem "normálisként", értsd nincs semmi olyan szociális jellegű tünetem ami akadályozna a munkában (az, hogy kevesebbet beszélek mint az átlag vagy hogy utálom ha 2-3 embernél többel vagyok összezárva, szerintem nem az) is 2 év és 2,5 év volt a 2 rekord hosszúságú munkahelyem. Ebből az egyik úgy jött ki hogy cégen belül tudtam váltani kevesebb mint 1 év után. A legtöbb munkahelyem 1 év alatti volt, 1,5-től 10 hónapig mindenféle. Voltam vagy 10 helyen 10 év alatt. A CV-mben a bő felét le szoktam tagadni. Szóval csak emiatt ne csüggedj.
Még egy tipp: nem tudnál otthon termeszteni valamit? Én nem tudom mikor láttam utoljára békát, pedig sokat vagyok kertben, szóval ez azért nem igazi kifogás... akár becsületkasszás rendszerben is lehetne árulni, akkor aztán tényleg nem kell szólni senkihez. De nem akarom ismételni magam, tényleg nincs azon kívül tippem amit az előbb írtam: valamibe kezdj bele ami sem végzettséget, sem tudást, sem kommunikációt nem igényel, csak csinálni kell, aztán majd lesz valami. Szóval kitartást és sok erőt kívánok neked.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!