Felmondtam a próbaidő alatt, szerintetek jól tettem?

Tudom, utólag már teljesen mindegy, mégis rengeteget gondolkozom az egészen.

2 közgáz diplomám van bsc+msc, egy cégnél voltam 3 évet gyakornok, de mivel nem volt náluk üres pozi, nekem viszont lejárt az érvényes diákom így kénytelen voltam új munkahelyet keresni, mivel gyakornok már nem maradhattam és nem is akartam már az lenni, hiszen úgy éreztem ideje új kihívások elé nézni.

Szóval 2-3 hét intenzív interjuzás és keresgélés után megtaláltam álmaim munkahelyét *ekkor még ezt gondoltam*. Nagyon tetszett a pozi, sok volt benne a tanulási-fejlődési lehetőség. A fizu nem volt valami combos, Budapest, bruttó 550 ami nettóban nekem 365 volt, hiszen betöltöttem a 25-öt. Igazából én elégedett voltam a fizetésemmel, bár igaz néhány ismerősömet nettó 400-450 között vették fel valahova, azért még mindig 100x szerencsésebbnek éreztem magam, mint néhány pedagógus ismerősöm aki teljes állasban nettó 197 ezres fizetési papírt lengetett meg a szemem előtt.

Szóval nem a fizetés miatt mondtam fel, engem egyáltalán nem zavart, hogy nem fognak az ölembe hullani a milliók most rögtön azonnal. Az én hitem az, hogy előbb gyakorlatban kell megállni helyet és bizonyítani, ha pedig már tényleg jó vagyok akkor majd annyit kérek amennyit akarok (max másik cégnél).

Elnézést a felesleges felvázolásért, kicsit hosszúra sikeredett. Szóval egy szó mint 100, a főnököm miatt mondtam fel. Már az első 2 hétben is megfigyeltem, hogy borzasztóan toxikus személyisége van, random bele köt mindenkibe, folyamatosan azt magyarázta, hogy kik azok akiket kirúgna ha ő lenne a főnöke, mindenkiben csak a rosszat látta és soha semmi nem volt elég jó neki. Én próbáltam mindent úgy csinálni, hogy legalább rajtam ne találjon fogást, de sajnos sikerült.

Olyan esetek történtek, hogy összeveszett valakivel a társosztályon aztán a feszültségét rajtam vezette le stb. Volt, hogy nekem esett, mert egy feladatot nem csináltam meg amire megkért, holott a feladatot megcsináltam és el is küldtem neki. Persze amikor megtalálta az e-mailjei között akkor elnézést se kért volna. Aztán ezek szépen mindennaposakká váltak…a munkatársak nyugtattak persze, hogy ne vegyem magamra..hát mondom dehogy veszem magamra nem követtem el semmi rosszat, de attól még marhára szarul esik, hogy támadnak.

Napokon keresztül gombóccal a torkomban mentem be dolgozni. Sokszor a wc-n sírtam el magam. Végül 9 hétig bírtam. Felmondtam, mert már nem éreztem magam sem embernek sem rongydarabnak sem semminek.

Most itt vagyok, keresnem kellene munkát, de lelkileg annyira megviseltnek érzem magam, hogy egyelőre képtelen vagyok rá. Az előző helyemen se volt egy egyszerű eset főnököm, de legalább ha nagyritkán leszidott (ez egyszer fordult elő) akkor azt tényleg okkal tette, nem pedig azért mert a nyuszikán volt sapka vagy nem volt sapka.

Van aki azt mondja tűrnöm kellett volna még, mert jobb lett volna mint munka nélkül tengődni, de őszintén…szerintem a pszichiátrián kötöttem volna ki ha még egy pár hetet maradok.