Buktatok ki már annyira egy munkahelyen, hogy csak úgy ott hagytátok?
Mondtatok már fel úgy egy helyen, hogy nem volt másik kilátásban?
Annyira rossz volt a légkör, vagy a munkamorál, hogy az egészségetek rovására ment a terror és kiléptetek?
Történetekre lennék kíváncsi.
Évekkel ezelőtt voltam egy állásinterjún, logisztikai pozícióra jelentkeztem. A beérkező kamionokon lévő árut beírni a gépbe, hogy miből mennyit hozott, esetleg ha nincsen szabad targoncás, akkor nekem kellett volna leszedni az árut a kamionról és berakodni a raktárba. Hetente 5 nap, reggel 8-tól délután 5ig.
Ez működött, kb... 5 hétig, Utána meg a főnökség kivett az logisztikai munkából, és beraktak a gyártósorra 3 műszakba. A mai napig nem tudom, hogy mivolt ennek az oka. Több alkalommal kérdeztem, de mindig terelték a témát.
Utána aszt mondtam a főnökségnek, hogy holnapnaptól nem jövök. Szórakozzanak mással.
Igen, kb. hat hét után.
Olyan hangvétele, stílusa volt a tréningnek és az azt vezető hölgyikének, hogy egyik délután azt éreztem, ezt képtelen vagyok folytatni. (Előző napokban volt egy személyes meetingünk ahol majdnem hozzávágtam egy széket, kapaszkodnom kellett bele hogy ne tegyem.)
Gyorsan lepörgött előttem az is hogy ha esetleg találnánk valami megoldást akkor is a közvetlen munkatársam lenne, mindig is.
De kb. ezután le is álltak a kognitív funkcióim, aludtam 10-12 órát és reggel arra ébredtem: NEM. Lebénulva éreztem magam, munkaképtelennek. Nem kapcsoltam be a gépet de ez elég is volt hogy kvázi kirúgjanak, 11-kor jött egy telefon hogy akkor tényleg ennyi-e, mondtam igen. 1 hét múlva még visszamentem cuccokat leadni és pont útközben csörrent meg a telefonom. Egy új helyről kerestek, én elfogadtam, ami azóta is szuper.
Most például épp a határán állok.
Van kb. 2 milla a számlámon, pár hónapig kihúznánk, meg a férjemnek is van állása. De van 2 gyerek. Hát, nem tudom. Sajnos elég rosszul érzem magam a munkahelyemen. Ahogy a 4-est is egyik munkakörből dobálnak a másikba, hogy én mit szeretnék, az nem számít. Elegem is van, meg szeretném is megmutatni a vezetőknek, hogy így nem lehet emberekkel bánni. Persze valószínűleg magamat jobban megszivatnám, mint őket.
Nem tehetek ilyet, mert albérletet fizetek.
Egyszer amikor volt 1-2 havi tartalékom felmondtam, gusztustalanul beszélt velem betanításon a főnöknőm.
Mindenhol elégedettek szoktak lenni velem, hogy milyen gyorsan tanulok.
A másik egy call center volt, az ügyfelek beszéltek velem gusztustalanul. 3. nap reggel gyomorgörccsel és hasmenéssel keltem fel, tudtam, hogy a munka undortól. Akkor telefonáltam, hogy felmondok és be se mentem aznap. Felmondtam a semmire, albérletben... 1 hónapon belül találtam mást, ez Budapest...
Egyébként az a jellemző, hogy rosszul érzem magam, de bejárok és mellette keresgélek ezerrel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!