Hagytátok már úgy ott a munkahelyeteket, hogy nem volt még meg a következő?

Igen.

Egyszer, idén tavasszal.

Van megtakarításom, amit erre az időszakra szántam.

Középkorú vagyok, ezért fontos volt hogy rakjak félre pénzt,

ha ez történne.

Igen. Az egyik helyen kihajtották a lelkemet, lótifuti ügyintéző voltam, céges autóval rohangáltam egész nap, délután pedig estébe nyúlóan a cég pénzügyi-számviteli dolgait csináltam. Amikor felmondtam, utána napokig csak aludtam.

A másik pedig egy multi volt, nagyon szemét kolleganőkkel és kollegákkal, fél évig bírtam, aztán egyik reggel amikor felébredtem és elsírtam magam, akkor döntöttem úgy, hogy ebből elég volt, felmondtam. Nem volt új helyem, de volt megtakarításom, és a férjem is mellettem állt. Csináltam utána egy egyéni vállalkozást (könyvelőiroda). Strapás, de nem kell szemét emberek között lennem.

Igen.

Félretett pénzem van és olyan területen dolgozom ahol pár hét alatt el tudok helyezkedni.

Én mindig is túlgondolt dolognak tartottam ez a "majd akkor mondj fel, ha már lesz biztos munkahelyed" dolgot. Értem mögötte a logikát, de az élet nem annyira fekete-fehér, mint az emögé képzelt "logika". Eleve 3 hónap a munkanélküli segély. Meg ha úgy van, azért az alatt is lehet alkalmi munkákat vállalni. De ha mégsem, általában nem azonnal éli fel a tartalékait az ember. Értem én, hogy ez bizonytalan... de nem a szocialista rendszerben élünk, ma semmi nem biztos. Hiába lenne fix új munkahelyem, ha onnan két hét múlva kitennének.

A másik dolog: néha pihenni is kell. Az ember nem azért szokott valahonnan eljönni, mert ott annyira kellemes volt minden. Az a 2-3 hónap pihenés meg nagyon jól fel tudja tölteni az embert, és kell is, ha nem kiégetten, dögfáradtan akar az új helyen kezdeni.

#7

Minden szavaddal egyet értek.