Szegénységből kitört nagyvállalkozóként sajnálnád kicsit, hogy nem tudsz egy kis pénz visszautalni a múltba?

Szerintem felesleges ilyeneken törnöd magad. Azzal dolgozz ami jelenleg van, tedd széppé a mostani éveidet.

Nem, mert ha akkor a semmiből kapok pénzt, ma nem tartanék ott, ahol. Bár nem vagyok nagyvállalkozó, csak elég jól élek ahhoz képest, hogy mélyszegénységből, egy vidéki, fűtetlen putriból jöttem.

Inkább jobb anyagot vennék, mert ettől kajakra látszik, hogy bedepiztél tesó!

Magányos hely a piramis teteje, de legalább a kilátás jó.

Kicsit sem sajnálnám. Az, ahogyan éltem, éltünk, az tette lehetővé, hogy kitörjek abból a szegénységből. 60 éves elmúltam, az 1960-as években voltam kisiskolás, és irigyeltem azt az osztálytársamat, akinek mindene megvolt, mert katonatiszt volt az apukája. Mert nekünk nem volt annyi pénzünk, hogyha tanév közben kilyukadt a tornacsukám, hogy azt kicseréljük. Neki meg teniszcipője volt. De ha akkor nem élünk olyan nagy szegénységben, biztosan nem lett volna olyan szilárd elhatározásom, hogy kitörjek a szegény létből. Szóval én hálás vagyok a Sorsnak azért, hogy csórók voltunk. És a szüleimnek még jobban amiatt, hogy csóróságunk ellenére taníttattak, és egyetemet is végezhettem. Ha a gyerekkorom nem olyan lett volna, amilyen volt, most biztosan nem itt tartanék...

Az ilyen rendvédelmis / katonás államszolgáknak legtöbbször mindent megadnak közpénzből, aztán ezek nyomják oda az átlagcsórót golyófogónak.