Miért mondja mindenki azt, hogy nem szabad felmondani amíg nincs másik hely?
"Valóban, az emberek félnek belevágni az újba, az ismeretlenbe, a bizonytalanba, elvannak a megszokott rosszban, csak az a baj hogy közben rámegy a mentális egészsegük. Ha én váltani akarok akkor biztos nem dolgoznék még ott fél évet, csak azért, hogy nyugodtan keresgélhessek, meg hogy több önbizalmam legyen egy bértárgyalason."
Én meg azokat az embereket nem értem, akik biztosan tudják, hogy ők el fognak menni egy munkahelyről, de mégis stresszelnek rajta.
Ember, nem logikusabb nekiállni úgy új munkahelyet keresni, hogy közben kapsz fizetést, de amúgy csak a legszükségesebb minimumot csinálod meg és azt is teljesen stressz mentesen? Mi a legrosszabb, ami történhet? Hogy lecsesznek és te meg tojsz rá? Vagy esetleg elbocsájtanak és nem te mondasz fel? :D Ez nem teljesen mindegy már ebben a helyzetben?
Ettől függetlenül, leírok még pár okot:
- Egy JÓ munkahelyet találni nem 2 hét, hanem több hónap. Több hónapot pedig senki sem akar munka nélkül lenni, még a CV-ben sem néz ki feltétlenül jól.
- A magyarok elég nagy része hónapról hónapra él, ha nem napról napra. Az ilyen embereknek még 1 hónap kiesés sem biztos hogy belefér.
- Nagyon extrém példáktól eltekintve egész egyszerűen fel nem fogom, hogy miért nem jó úgy állást keresni, hogy közben fizetést is kapsz. :)
#10
16 hónap??? Na az mondjuk durva. Igazad van valóban nehéz belegondolnom más helyzetébe, csak a saját helyzetemet látom, mert nekem igazából nem okozna gondott akar 1 héten belül elhelyezkednem és igazából anyagilag sem vagyok rászorulva, hogy azonnal találjak valamit. Legutobb is mikor állást "kerestem" három helyre adtam be az önéletrajzom és mind három helyre felvettek volna, úgyhogy még választhattam is, ráadásul ez az első covid hullám kellős közepén volt.
Most is inkább csak a kollégáimból indultam ki, mert itt nálunk most eléggé leromlott a munkamorál mondhatni, és finoman fogalmaztam. Kb 80 emberből 75 fel akarna mondani, és még sem teszi, csak a szája jár pedig munka az lenne, tudom mert én is nézegettem. De amikor meg arról beszélgettünk, hogy én felmondok akkor mindenkinek ez az első kérdése, hogy mi találtam valami helyet? Én meg úgy vagyok vele, hogy miért is kell nekem mindenképp találnom valami helyet mielőtt felmondanék??? Hiszen nem is ezzel akkarok a továbbakban foglalkozni, de ha meg igan akkor is pikk pakk találnék mást, úgyhogy arra tudok csak gondolni, hogy a legtöbb kollégám bele van kényelmesedve ebbe a szituba és nem mer váltani hiába szar az ami most van és ez azért kicsit szomorú.
#13 vagyok, kicsit mesélek még :D
Érettségim van, budapesti vagyok, szinte mindig irodai munkáim voltak. Ezek ilyen bárki által megtanulható adminisztrációs dolgok, úgyhogy nekem legtöbbször könnyen ment az új munka keresése, rengeteg álláslehetőség van Bp-n. Egyedül a covid alatt volt nehéz váltani, akkor maradtam is inkább az akkori helyemen, mondjuk nem volt olyan rossz, de jó se. Illetve amikor most kerestem munkát legutóbb, akkor egy ideig nem igazán jött sehonnan pozitív visszajelzés, de máskor meg folyton csörög a telefonom. Az utolsó két hétben amikor még interjúztam akkor volt, hogy napi 2 helyre is elmentem.
Mi huszonévesek (szerintem annyi lehetsz, max 30 eleje) úgy vagyunk vele, hogyha rossz környezetben, rossz munkahelyen vagyunk, akkor a lelki egészségünk sokkal fontosabb, mint a pénz és inkább váltunk, akkor is, ha egy ideig a tartalékot kell felélnünk. Nem maradunk benne a rosszban, inkább választjuk a bizonytalanságot egy ideig, mert tudjuk, hogy úgyis lesz jobb munkánk. Nekünk többet ér a mentális egészség, mint a pénz (oké, a többségnek).
Engem amúgy apám sokat csesztetett ezzel, hogy én miért váltok munkahelyet, inkább tartsak ki, nem jó ez, hogy én "megunom" valahol a munkát és megyek máshová, nem lesz jobb úgyse... De ő máshogy nőtt fel, a világ már nem ugyanolyan, 30 éve még örültél, hogy van munka, most meg válogathatsz, ha akarsz, 5 évente új szakmában dolgozol, vagy ugyanolyan munkakörbe mész csak más cégekhez. Komolyabb munkakörben, rendes karrierben persze hátrány, ha mindig váltasz, de ha nem ilyenben vagy, akkor igazából tök mindegy. Én az önéletrajzomba bele sem írtam a rövid munkáimat, úgyse derül ki, nem a főnök nézi meg a tb kiskönyvemet, hanem a hr-es, aki nem tudja, hogy mi volt az önéletrajzomban és nem is érdekli. (Ha ő is az interjún volt akkor persze tudja, de nem fog kirúgatni, ha kiderül, hogy volt pár rövidebb munkahelyem is).
Persze ha családod van, az más. Szerintem akkor én sem váltanék. Egyébként a mostani munkahelyem azonnal keresett új munkaerőt, szerdán volt az interjú, csütörtökön hívtak, hogy engem vettek fel, hétfőn kezdtem. Ők pl biztos nem vártak volna egy hónapot rám.
Kérdező!
Ezt csak azok szokták mondani, akik nem tehetik meg, hogy felmondjanak új hely nélkül vagy akik megtehetik, hogy eljárjanak kényelmesen az állásinterjúkra a jelenlegi munkájuk mellett.
De ha valaki egész nap melózik és olyan helyen, ahol még pipilni se nagyon mehet ki, szabit meg nem akkor adnak, amikor neki jó, na az nem teheti meg, hogy munka mellett járogasson el interjúkra..!
Én is mindig előbb mondtam fel, mert egész egyszerűen lehetetlen lett volna mellette keresgélni és nem beszélve arról, hogy ha felvesznek, akkor rögtön kezdeni kell és az előző helyen még van felmondási idő is és nem mindenki programozó, hogy hónapokig várjanak rá az új helyen és a többség nem is pesti, vidéken meg rossz a helyzet..!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!