Miért van még mindig az elterjedve az emberekben hogy a közigazgatásban csak lopják a napot és nem dolgoznak?

"most már egy ember két három ember munkáját végzi,"

Vagy eddig végezte 2-3 ember 1 ember munkáját? Erre nem gondoltál?

"Mondjuk nem tud idegennyelveket"

Láblógatás helyett, akkor lehet inkább azt kellett volna tanulni. Régen sem érte meg ott dolgozni, mert a fizetés az mindig is szar volt.

"Lehet de akkor is ott van most ahol a versenyszféra"

Nyilvánvaló, hogy nincs ott. Ha ott lenne, akkor ott dolgoznál.

"Mondjuk nem tud idegennyelveket"

Mondjuk a nyelvtanulás már az általános iskolában is kötelezö, középiskolában meg pláne, le sem érettségizhetsz anélkül.

"Mert mással nem nagyon lehet magyarázni, hogy miért megy valaki közigazgatásba szarabb fizetésért."

Azt nem tudom, hogy más miért ment oda, csak azt, hogy én miért kötöttem itt ki.

25 év versenypiacon, iszonyú tapasztalat, gyakorlat, több szakmai tudás, majd végelszámolták az utolsó cégem.

Sehova nem kellettem.

Aztán elkezdtem megkérdezni, hogy mi a gond, mert nem értettem.

Telefonba, személyesen a következő válaszokat kaptam (szinte mindig):

1./ Huszonéveseket keresnek (44 voltam)

2./ Kiskorú gyerekkel biztosan sokat leszek betegállományban (az évek alatt összesen 4 napot voltam)

3./ Helyi lakosokat keresnek, nem ingázókat.

Ezek voltak az érvek, és nem az, hogy kevés a tudásom a feladatra, vagy a gyakorlatom. Az nyilván valótlan állítás lett volna. :)

A közigazgatás befogadott. Elsőre. Nem is számítottam rá. Az előéletemet tudva több osztályon, beosztásban is megálltam volna a helyem és ezt ők díjazták.

Senkit nem érdekelt, hogy kisgyerekes vagyok, hogy ingázó, hogy elmúltam 40 éves. Még azt is megengedték, hogy másképp járjak dolgozni az óvoda, a kedvezőtlen tömegközlekedés miatt.

Ami még lényeges: Megkerestem itt is azt a bért, amit a versenypiacon előtte.

Teszek a dologra még egy lapáttal: Ma már annyit keresek itt, amit "odaát" nem kapnék meg. Tudom, mert követem az eseményeket, és a régi életemből azokkal az ismerősökkel még tartom a kapcsolatot, akik "odaát" maradtak.

Én egyenlőre nem bántam meg, nem is vágyok vissza.

Nem látom a különbséget nagyon a két világ között. Itt is és ott is voltak/vannak/lesznek léhűtők, láblógatók, seggnyalók és nagyon szorgalmas, értékes emberek.