Futár munkában azt a nagy "SZABADSÁG" dolgot hogy értitek?

21:

szóval csak azért végezze azt a szellemi munkát, hogy büszke lehessen ?! Miközben minden másban (ami a számára fontos) neki kevesebbet ad ?! :)

Az egó nagy úr, de nem mindenki akarja ezt az urat szolgálni - van, aki inkább saját magát akarja szolgálni! :)

Ő egy tanult, szellemi munkát is végzett ember, aki úgy döntött, hogy most mást csinál, mert neki ez jobban tetszik. Ettől ő nem érzi magát kevesebbnek, csak Te érzed őt ettől kevesebbnek..!

Szerintem nem neki, hanem inkább neked kell elrendezned magadban, hiszen ezzel nem neki van problémája, hanem neked! :)

Most gondolkozom rajta hogy feladjam az irodai munkát és vállalkozó futár legyek. A munkahelyem mások szerint maga a földi paradicsom, rugalmas munkaidő, covid alatt volt HO is, egyetemet is támogatják, konferenciák luxihotelekben, cégesautó, megszakadni sem kell a munkától.

A legnagyobb baj az alkalmatlan főnököm és a kollégák. Irigység, egymás megalázása, kibeszélés, alpári stílus, hazugságok, nagyzolás. Mérgező a légkör, emiatt minden nap undorral megyek dolgozni.

Kit érdekel a karrier?

Egyszer élek, élvezni akarom az életem, az anyagi biztonságom is megvan, a barátaim megválogatom. Nem vagyok exhibicionista, idegen ember véleménye nem érdekel, amúgy ahhoz is kell minimális intelligencia hogy ne szólják meg az embert a munkája miatt. Aki lenézne azért mert futárkodom onnantól nem foglalkozom vele.

A másik dolog hogy Magyarországon a szellemi betanított munkát is hajlamosak karriernek nevezni, mert ülnek egy fancy irodában és előadják hogy mennyire fontos a munkájuk, közben meg excellben és SAP-ban adatrögzítenek.

Kérdező.... téged fel kéne pofozni.

Jóból mondom!

Nem csak biciklis futárok léteznek.

Én egy elektromos Renault ZOE-val futárkodom, baromi kényelmesen.

Az előző munkahelyemen volt egy beosztás, és az alapján kellett dolgozni. Nehéz volt belenyúlni, vagy épp cserélni valakivel ha bármi problémám volt.

Mellette a munkahelyi légkör se volt valami jó.

Ellenben a futárkodás egy szabadásgot ad. Tök egyszerűen annyi a lényeg, hogy akkor és úgy dolgozom ahogy akarok. Kimegyek délelőtt 10re, kint vagyok 1ig. Majd ezután elintézek 1-2 dolgot, hazamegyek kajálni délután vissza megyek 4re, kint vagyok 8ig.

Másnap reggeltől estig kint vagyok. Harmadik, negyedik nap nem megyek. Következő hetet telibe nyomom.

Azután kiugrok 2 hétre Balira...

És ez kibszottul nem érdekel senkit, nincs főnök, nincs munkatárs, nincs könyörgés a szabiért, stb... Úgy dolgozok ahogy akarok, akkor amikor akarok, és több pénzt csinálok mintha az egyetemi végzetségemmel beülnék a négy fal közé.

És elhiheted hogy baromira nem érdekel, hogy a te fajtád, és a társadalom mit gondol hogy egy wolt/foodpanda futár vagyok.

Velük ellentétbe én egy kiegyensúlyozott, boldog, stresszmentes életet élek, jó anyagi helyzetben. Igaz, csak egy általatok nevezett csöves futárként... De lehet elkéne mennem fele ennyi pénzért egy irodába dolgozni, mások által megmondott időbeosztás szerint, mert az aztán igazán menő 👌

Többször nekifutottam, hogy leírjam neked azokat, amiket mások már leírtak, de inkább jöjjön egy népszerű tanmese, hátha közelebb kerülsz a megértéshez:

A kis mexikói halászfalu mólóján egy amerikai üzletember álldogált. Egy helyi halász kötött ki éppen kis csónakjával, benne sárgaúszójú tonhalakkal. Az üzletember megdicsérte a fogást, majd megkérdezte, mennyi ideig tartott kifogni a halakat.

„Nem tartott sokáig.” – felelte a halász.

„Miért nem marad kint tovább és fog több halat?” – kérdezte az üzletember.

„Ez elég arra, hogy a családom pillanatnyi szükségleteit kielégítsem.” – válaszolta a mexikói.

„De mit csinál a napjai többi részében? – érdeklődött az amerikai.

„Nagyokat alszom, halászom egy keveset, játszom a gyermekeimmel, sziesztázom Mariával, a feleségemmel, esténként pedig bemegyünk a faluba borozgatni és gitározni az amigo-kkal. Teljes életet élek, senor.

Az üzletember ekkor kissé felsőbbrendűen így szólt: „A Harvardon végeztem, tudnék magának segíteni. Többet kéne halásznia, akkor hamarosan a jövedelméből vehetne egy nagyobb hajót, később több hajót is, majd egy egész flottája lehetne. Idővel saját konzervgyárat tudna nyitni és közvetlenül a fogyasztóknak adhatna el halkonzerveket. Ön irányíthatná a beszerzést, a gyártást és a disztribúciót is. Itt tudná hagyni ezt a kis tengerparti falut és Mexikóvárosba költözhetne, később Los Angelesbe, majd New York-ba. Egy egész vállalatbirodalmat irányíthatna onnan.”

„De mennyi idő kell mindehhez, senor?” – kérdezte a mexikói.

„Úgy 15-20 év” – felelte az üzletember.

„És aztán mi lesz, senor?”

Az amerikai nevetve válaszolt: „Ez a legjobb az egészben! Amikor eljön az ideje, eladja a vállalata részvényeit és dollármilliókat keres vele!”

„Milliókat? És akkor mi lesz, senor?”

Ekkor az üzletember elgondolkozott, majd kissé szégyenkezve így szólt: „Aztán nyugdíjba megy, egy kis tengerparti faluba költözik, nagyokat alszik, halászik egy keveset, játszik a gyermekeivel, sziesztázik a feleségével, és esténként bemennek a faluba borozgatni és gitározni az amigo-kkal.”

27: hát ez nagyon jó!! :))

És milyen tanulságos !