Mi kéne ahhoz, hogy a munkáltatók ne utálják a kisgyerekes anyukákat?

Elég nehezen hiszem el, hogy valaki fél éve ne találjon munkát, hacsak nem valami zsákfaluban lakik.

Vagy válogatós, vagy nem keresi eléggé.

Egyébként meg a fidesz megmondta, a nők dolga a főzés meg a gyerekszülés, ne akarjanak dolgozni.

Nálunk sem utálják őket, sőt....

A legjobb munkaerők! Mert X év GYES/GYED után már ki vannak éhezve arra, hogy valami szakmai teljesíítményt is nyújthassanak, és ilyen sikerélményeik is legyenek újra.

Az egyik kolléganőm 5 gyerek után jött hozzánk, a legszorgalmasabb, legalaposabb. Három nyelvet beszél, részmunkaidőben dolgozik. Ha bármi baj van a gyerekekkel, otthonról is csinálja - észre sem venni, hogy bármi elmaradás lenne.

Nyilván ebből nem lehet általánosítani, biztos hogy diplomás munkakörben egész más a helyzet, mint egy állandó ottlétet kívánó boltban, vagy mittomén...

"Elég nehezen hiszem el, hogy valaki fél éve ne találjon munkát, hacsak nem valami zsákfaluban lakik."

Hidd el, hogy az ország nem csak Budapestből áll. Sok helyen a legnagyobb munkáltatók gyárak, ahol elvárják a több műszakot, hétvégézést, stb. és ez 3 még viszonylag pici gyerek mellett eléggé lehetetlen.

A legtöbb ember, mivel nem teljesítmény alapú a bérezése, vagy csak igen kis százalékban, nem motivált a munkavégzésre alapból sem. Ha ezt megfejeljük azzal, hogy 3 gyerekkel gyakorlatilag folyamatosan van valami baj, a szülő hulla fáradt, nehezen és elég kivételes személyek tudnak csak igazán minőségi munkát végezni.

Első sorban nem azzal van a baj, hogy 4 órában dolgoznak, hanem azzal, hogy valamelyik héten van 6 vagy akár 8 órát is, a következő kettőben meg eltűnik 2-3 napra. Ha igazán értékes kompetenciákkal rendelkezik, akkor ez nem engedhető meg. A jó dolgozó nem, vagy nehezen pótolható. Egyébként a 8 helyett 4 órábn történő munkavégzéssel a cég igenis többletterhet vállal, mert sok olyan fix költség van egy munkaválalló után, amiért cserébe a munkáltató elvárná, hogy teljes munkaidőben teljesítsen az illető.

Sajnos a jelen gazdasági rendszerben nem képes egy férfi megfelelő életszínvonalon fenntartani egy családot, a nők egyre hamarabb visszakényszerülnek dolgozni, ami ezt a fura / szerencsétlen helyzetet szüli.

A gyereket teletömni C vitaminnal....

Vagy változtatni a szerepeken, és innentől kizárólag a kisgyerekes apukákat utálni.

Mi kéne...? Az, hogy legyen mindenhol elérhető (ingyenes) bölcsőde, az óvoda ne 5-ig legyen nyitva, mikor 9-17:30-ig tart az irodai munkaidő, ne legyen megfizetethetetlen az oszág felének alkalmanként egy bébiszitter, ne kelljen a covidra hivatkozva 2 orrfújás után 1 hétig otthon ülni a gyerekkel, ne zárjanak be hetekre intézményeket mert covid/drága a fűtés/majomhimlő/tökömtudjaéppmi van, legyen normális az is, hogy apa táppénzre megy, ha a gyerek beteg, ne csak anya dolgának tekintsük ezt. Lehetne még sorolni.

Az országban rengeteg településen egyszerűen nem elérhető állami bölcsi 20-25 km-en belül, ahol igen, ott se igazodik a nyitvatartás a munkaidőhöz, ahogy ez az óvodák esetében is sokszor probléma. A covid óta, ha kettőt tüsszent a gyerek, hazaküldik, szülő nem tud mit csinálni, esik ki a munkából folyamatosan. Plusz ja, karantén, intézménybezárás hetekig, megintcsak a szülő hiányzik a munkából. Mindezt úgy, hogy a férfiak 90%-a hallani se akar arról, hogy ő törölje otthon a gyerek taknyos orrát táppénzen, az a 10%, amelyik meg mégis, a munkáltatója miatt nem tudja megtenni, mert mi az már, hogy ő férfi létére akar táppénzen lenni, ez az anya dolga szerintük. Úgyhogy nagyrészt mindig anya munkáját érinti minden gyerekkel kapcsolatos feladat, persze, hogy a munkáltatóknak meg a tökük tele a folyton hiányzó alkalmazottjukkal, állandóan az anyukák vannak kirúgva. Vagy fel sem véve.

Én home office-ban dolgozó ev. vagyok, egy ovis és egy elsős gyerek anyukája. Őszintén, halvány gőzöm sincs, hogy az elmúlt közel 3 évet hogy oldottam volna meg egy normál, bejárós, 8 órás munkahelyen. Pedig az én férjem az a 10%, aki hajlandó megosztani a táppénzt és egyéb teendőket, de ez így is brutális. Ja, és akkor iskolásoknál a nyári szünetről még nem is volt szó ugye, amire kettőnk szabadsága se lenne elég.

Egyszerűen az egész rendszer baromi rosszul van felépítve, aminek köszönhetően sajnos az anyukák tényleg rosszabb munkaerőnek számítanak sokszor, mint a gyerektelenek, illetve a férfiak. És nem azért, mert nem tudnak olyan jól dolgozni.