Lehet valakinek ez a motivációja a sikeres karrier felé?

Sokan vannak akik szeretetből csinálják a szakmájukat, karrierjüket és tényleg élvezik minden percét annak a szakmának, meg is becsülik őket meg meg is fizetik.Na ezek az igazán boldog emberek.

És itt vagyok én, aki teljesen más helyzetben van. Nem tudom mitévő legyek. Én nem tudom hogy mivel szeretnék foglalkozni. Azt tudom hogy így boldogtalan életet élek és ezen változtatni akarok. Minimálbérért dolgozom sokat, eljutok néha ide oda de ez mind semmi.Ezen a környéken nincs sok választék munka terén, de költözni nem akarok. Itt a nyár, menni akarok mindenfelé, de a pénztárcám nem engedi.Barátaim mennek én meg ülhetek itthon egyedül. Minőségi életet szeretnék élni. Utazni, ne legyen gond megvenni bármit amit megkívánok.Nagyok az igényeim tehát ide egy komoly karrier kell magas fizetéssel.És pont ezt nem tudom hogy bele szabad e így kezdeni valamibe ha semmihez sincs affinitásom? De ráhajt a sors és a kalandvágy hogy sokat keressek. Én csak azt szeretném hogy ne nyomorogjak végre a minimálbéremmel, élvezzem a szabadságot. Azt olvasom mindenhol hogy akik nem élvezettel csinálnak valamit azok előbb utóbb kiesnek? Nem elég a motiváció hogy jobb életet akarsz? Érettségim van szóval kitörölhetem vele, egy senki vagyok a munka piacon, egy utolsó senki.

Téhát én most elkezdenék bármilyen karriert ami jól fizet, megbecsült és keresett is. Azt hogy szeretem e vagy sem, kit érdekel? Ha már semilyen munka sem érdekel akkor legalább hadd válasszam azt ami jól fizet. Miért muszáj az embernek szeretnie a szakmáját? Nem elég az hogy csak ne gyűlöld és csak elviseld? Lehet hogy így ugyanúgy szenvedsz majd a munkáddal, de legalább jól meg vagy fizetve és emberszámba vesznek. Beleteszem abba a karrierbe az időm és energiám ha tudom hogy megéri és nyertesen jövök ki belőle. De minimálbérért dolgozni, tök értelmetlen feladatokat csinálni, abból elég volt.

Persze karrier választásnál is nézem hogy azt válasszam ami úgy gondolom hogy legjobban bejönne. De igazából őszintén semmit nem tudnék nagy lelkesedéssel csinálni. Mindenhol csak a minőségi élet lenne a cél és a megszabadulás a nyomor élettől,közben a munka folyamatot nem élvezném. Szenvedés lenne, de ha megéri miért ne, hiszen a minimálbérért is ugyanúgy szenvedni kell, akkor legalább inkább hadd szenvedjek egy erős karrierrel.

Bizonytalan vagyok és félek elindulni egy ilyen úton ha tudom hogy csak azért csinálom hogy létrehozzak magamnak egy magas életszínvonalat,nem pedig azért mert szeretem csinálni az adott szakmát. Nem tudom hogy helyes e ilyen döntést hozni. De ha nem döntök, akkor meg maradhatok a minimálbéres alja munkáknál. Csak halogatom a döntéshozatalt, egy helyben toporgok. Higyjétek el nincs olyan dolog amit szívvel-lélekkel végeznék, max olyan van amit elviselek.