Miért "tilos" elmondani a fizetésed másoknak?

Munkáltatói szempontból és tapasztalatból írok. Tudom, tudom, minden munkáltató gonosz és kizsákmányoló, és úgy úszik a pénzben, mint Dagobert bácsi, de talán érthető ez a fajta álláspont is. Röviden: nem tud nem konfliktust szülni, kivéve, ha a “semmiért fizetek”. Mondok egy borzasztó egyszerű példát:

Két embert keresek ugyanabba a munkakörbe, és jelentkezik is két ember, Béla és Józsi. Én annyit tudok, hogy maximum br. 800-at tudok fejenként szánni rájuk, ami a reális piaci ár is lenne. Rutinosan kezdem a bértárgyalást, nem én mondok először összeget, kivárok. Megkérdezem, mi lenne az az összeg, amiért dolgoznának nekem. Béla 800-at mond, Józsi 600-at.

Oké, Béla kap 800-at. De mit csináljak Józsival? Adjak neki 600-at? Annyit kért. Én megkérdeztem, mennyi, ennyit mondott, egy szava sem lehet. Kérhetett volna többet. De rendben, tegyük fel, hogy jófej vagyok, és kihangsúlyozva ezt, adok neki 700-at (ami éves szinten nekem + 2 havi fizu, amit konkrétan úgy adtam oda, hogy nem is kérte).

Mi fog történni? Ha nem beszélnek a bérükről egymással, akkor lesz két elégedett munkavállalóm, hiszen Béla annyit kapott, amennyire eredetileg számított, Józsi pedig egyenesen szárnyalni fog, mert többet is kapott, mint amennyit kért. Igen ám, de Józsi szárnyalása addig fog tartani, amíg Béla el nem meséli neki, hogy ugyanazért a munkáért ő egy százassal még így is többet kap. Persze, tudom, adhatnék egységesen mindnekinek 800-at, de ha van olyan jelentkező, aki ennél kevesebbért is vállalja a munkát, akkor csak ezért fizessek neki többet?

Én sem vagyok a saját pénzem ellensége, ahogy a boltban sem hagyok ott minden nap 25% borravalót, ha kevesebbért is megkapom, amire szükségem van.