Miért csak diákokat és gyakornokokat keresnek?

Kérdező, akkor az van amiből tudsz kalkulálni, ha semmit semerre nem tudsz akkor marad a posta, betanított munkák meg egyéb gagyiságok, ezzel kell akkor beérned.

Én is nyelvszakos vagyok, így valamelyest átérzem a problémát. Viszont nem teljesen értek egyet azzal, hogy ennek egyértelműen az lenne a magyarázata, hogy ezek a szakok feleslegesek, hasznosíthatatlanok, értéktelenek stb., hanem szerintem valahol pont ez a probléma, hogy ez az általános elgondolás velük kapcsolatban és nincsenek törekvések arra, hogy ez változzon. Egy piacképesebbnek számító szakról, mondjuk hozzuk fel a gazdasági képzéseket, is gyakran úgy kerülnek ki a hallgatók, hogy még nincsen gyakorlatban hasznosítható tudásuk, mert az egyetemeken általában az elméletre helyezik a hangsúlyt (ami nem is feltétlenül hasznos és aktuális, akár elavult stb.) és ez szinte minden szakról elmondható. Nekem akárhány gazdasági szakos barátom, ismerősöm, családtagom van (és van jó pár, a nagy részük ilyen szakokon tanult) mind arról számoltak be, hogy úgy kerültek el a szakmai gyakorlatukra (ahova sokszor úgy ajánlották ki őket, workshopokon vehettek részt stb.), hogy semmit nem tudtak, de mindent ott mutattak meg és magyaráztak el nekik, betanították őket teljesen a nulláról indulva, majd akinek szerencséje volt az maradhatott főállásban, de aki távozott is legalább rendelkezett pár hónap gyakorlattal. Ez egy nagy különbség, hogy a gazdasági szakos hallgatóknak elég sok gyakornoki és diákmunkás lehetőségük van, van kötelező szakmai gyakorlatuk, vannak duális képzések, egyetemek is szoktak karrier lehetőségeket kínálni, lehetnek egyetemi projektek amikhez lehet csatlakozni stb. Ellenben nekem bölcsészhallgatóként semmi ilyen lehetőség nem áll a rendelkezésemre és szerintem ennek nem kellene így lennie. Egy nyelvszakot is fel lehetne építeni úgy, hogy gyakorlatiasabb legyen és például tanuljunk fordítani, tolmácsolni, írni, szerkeszteni stb., semmi akadálya nem lenne a szakmai gyakorlat bevezetésének, ugyanúgy lehetne szervezni egyetemi projekteket, be lehetne vonni külsős partnereket stb., és máris nem lenne annyira reménytelen a helyzet. Viszont ezzel szemben az egyetemen tanulsz, amit tanulsz és mellette semmi lehetőséged nincsen, mert mindehol falakba ütközöl... Én vidéken tanulok és még diákmunkák között is nagyon nagyon ritkák a kérdező által felsorolt lehetőségek, rendes munkáknál pedig már értelemszerűen elvárják a tapasztalatot, különböző programok használatában való jártasságot, referenciákat stb., amit így nincsen lehetőséged megszerezni az egyetem mellett, ahogyan nincsen lehetőséged kapcsolatokat építeni sem. Az oktatókon is sokszor azt érezni, hogy "irigyek" a saját tudásukra, tapasztalatukra, munkáikra, kapcsolataikra stb. és hallgatóknak semmiféle szakmai támogatást nem nyújtanak. A jolly joker pedig ugye mindig a "vállalj magánórákat, taníts nyelvet" csak abba nem gondol bele senki, hogy ez hivatalos úton nem feltétlenül éri meg, hogy egy nyelvszakos hallgató adott esetben semmit nem tanul a nyelvtanítással kapcsolatban (nincsen módszertani tudása, hogyan kell megtervezni és felépíteni egy órát, milyen anyagokat érdemes használni stb.), nincsen tapasztalata és így nem lesz kelendő a kis millió végzett tanár, nyelviskola, nyelvtanfolyam mellett.