Mit tegyek, ha rettenetesen izgulok interjú közben és ha ráteszem a kezem az asztalra meg is látszik a nyoma?

Nincsenek tuti receptek. Aki ezt az illúziót árulja, az becsap. Nem ismerem, hogy ő mit és hogyan tanít. Akár lehetnek jó gondolatai is, vagy akár mind lehet jó. De garantálni nem tudja a sikert - ahogy azt tapasztaltad is.

Léteznek olyan megoldások, technikák, amik megfelelően kivitelezve talán nagyobb eséllyel működhetnek, mint mások. De nincs garancia, hogy képes vagy megfelelően kivitelezni őket. Ahogy arra sincs garancia, hogy nem látnak át rajta, hogy ez csak egy technika és nem te vagy.

Minél jobban betanulod egy ilyen guru tanácsait, minél inkább azt akarod csinálni, amit ő tanácsolt, annál inkább erőlködni fogsz, megjátszod magad, annál kevésbé vagy önmagad és ezt látni fogják rajtad. Vagy direktben átlátnak rajta, vagy csak annyit éreznek, hogy valami nem stimmel, valami nincs rendben.

Minden helyzet és minden ember más. Minden emberrel más interakciókba kerülsz és ők is máshogyan reagálnak akár ugyanolyan dolgokra is. De te sem vagy kétszer teljesen ugyanolyan két egymást követő helyzetben.

Érdemes lehet elbeszélgetni erről egy pszichológussal is, ők elég sok féle személyiségfejlesztési technikát ismernek és akár a mélyére is tudnak ásni, hogy miért reagálsz így és talán tudnak segíteni, hogyan tudod leküzdeni.

Röviden megemlíteni, hogy izgulsz egyátalán nem hátrány, ahogy sokan írták itt előzőleg is. Ez egy tök normális reakció stresszes szituációkra, az interjúztató valószínűleg tisztában van vele, hiszen ő is interjúzott hogy ott üljön most ahol.

Magát az izgulás mértékét úgy tudod csökkenteni, hogy alaposan felkészülsz az interjúra. Vannak sztenderd kérdések amik kb minden interjún elhangoznak, ezekre otthon leírhatod és begyakorolhatod a válaszokat. Pl klasszikus "mesélj magadról!", mi a 3 legjobb/legrosszabb tulajdonságod, hogyan kapcsolódnak a tanulmányaid/munkatapasztalatod az adott pozícióhoz, miért akarsz ennél a cégnél dolgozni, stb. Nem kell szóról szóra bemagolni, csak tudd a kulcsszavakat, hogy ne érjen váratlanul a helyzet. Készülj fel az önéletrajzodban található esetleges gyenge pontokra, hogy el tudd magyarázni őket.

Egyébként az interjúzás egy olyan dolog, hogy pár alkalom után gyakorlottabb leszel és kevésbé izgulsz. Teljesen talán soha nem múlik el az izgulás, de idővel megtanulod jobban kontrollálni és magabiztosabb is leszel saját magadban.

Most ezt a tanácsot mint középvezető mondom neked:

Nem tudom milyen munkakörről van szó amúgy. Mert erősen attól függ...

Ha az Aldiba mész raktárosnak interjúzni, akkor teljesen mindegy, az egy elég laza interjú lesz.

Ha egy olyan helyre mész, ahol alkalmazotti állományban fogsz szellemi munkát végezni (mérnök, logiszikus, könyvelő, HR-es, teljesen mindegy), ahova kell már diploma + idegen nyelv, akkor én tuti hogy nem nyitnék azzal, hogy mennyire izgulok, meg nincs tapasztalatom interjúkban, meg ilyenek. Létező legrosszabb dolog szerintem amivel kezdhetsz, hogy már negatÍvumokat kezdesz közölni magadról (mert lássuk be, ez az), anélkül hogy bárki kérdezné

Teljesen mindegy, hogy látják-e rajtad, vagy nem. Nem kell megemlÍteni. MIndenki izgul, teljesen normális. Ki kevésbé, ki jobban. Ők is tudják. Jelöltek is tudják. Az a lényeg, hogy hogy kezeled le. Izgulás, nyomás, stressz hatására is koncentrált, magabiztos, tárgyilagos tudsz-e maradni. Nem pedig elkezdesz mekegni, 2 mondatot nem tudsz összerakni, meg izzadsz mint egy ló.

Amit Ír a hetes, hogy ha hibát vétesz, még akár jó is lehet, mert szimpatikus leszel, meg őszinte vagy, meg nem titkolózol. NEM.

Az interjú egy szÍnjáték. Miről szól? Arról hogy felmérjék, alkalmas vagy-e a pozÍcióra. És neked erről meg kell győznöd azokat, akik ott ülnek. Az interjúztatók egy magabiztos, talpraesett, karakán, jókiállású embert szeretnének látni, akinek megvan a kellő szakmai háttere is a munkához.

Ha nekiállnának az emberek őszinték lenni egy interjún, 100 ból 99 embert nem vennének fel.

Az, hogy te azzal nyitsz egy kommunikációt, hogy izgulsz, nincs tapasztalatod, meg ilyenek... Egyértelműen a gyengeség jele. Nem kell reklámozni. Egy interjún a pozitÍv tulajdonságokat kell kiemelni, a negatÍvokat meg a lehető legkevésbé feszegetni.

Bármennyire is rosszul hangzik, el kell adnod magad, elő kell adnod magad. Meggyőzőnek kell lenned. Meggyőzőbbnek, mint a többi jelölt.

Mitől lenne egy hibázó, izguló, "tapasztalatlan" ember jobb jelölt, mint a felkészült, mindenre tökéletes választ adó?

Senki nem mondta hogy hazudj :D. Pláne ne az olyan kérdésekre, amire egyértelmű válaszok vannak. Látom nem jött át a lényeg.

A "miért szeretne itt dolgozni", meg a "milyen negatív tulajdonságai vannak önnek", meg a "hol látja magát 5 év múlva" meg a többi ilyen bullshit kérdésre nem kell 100%-ban őszintének lenni. Mert nem vesznek fel. Sajnos vagy nem sajnos, szépíteni kell, frappáns válaszokat várnak.

Miért akarok itt dolgozni? Mi a valóság? Azért b+, hogy ne haljak éhen, valahol muszáj, meg amúgy is ti vagytok a legközelebb a munkahelyemhez. Amúgy meg rohadtul nem akarok itt dolgozni, bahamákon akarom süttetni a seggem. De ezt nem fogod megmondani egy interjún.

"Meséljen magáról" résznél meg ne a negatív tulajdonságokat kezdd el sorolni, hogy imádsz sokat kávézni munkaidőben, lusta vagy, imádsz pletykázni, meg különben is a szerencsejáték a szenvedélyed.

Meg kell tanulni a jót nagyon jól tálalni, a rosszat meg úgy, hogy kevésbé hangozzon rosszul, és csak akkor megemlíteni, ha muszáj.

Később lebukik? Ki? Hogyan? Mivel? Kollégáid nem fogják tudni, hogy mit mondtál egy állásinterjún. Maximum a felettesed.

Nyilván egy végzettséget nem szerencsés behazudni. De azt "elhallgatni" hogy izgulsz, ki fog erre rájönni? Szerinted valaki odajön hozzád 2 hónappal interjú után, hogy ejnye bejnye... Ma rájöttem hogy maga izgult interjún, de elhallgatta!! Nincs ilyen :D

Amíg nincs kellő tapasztalatod ilyen helyzetekben és ennyire izgulsz, szerintem képtelen vagy előadni, amit #14 javasol és ha megpróbálod, akkor még rosszabbul jöhetsz ki belőle, mintha őszinte vagy. Persze, ha elő tudod adni szemrebbenés nélkül, amit ő leírt, akkor hajrá!

Ezt így előadni kell némi tapasztalat, nélküle nem fog menni elsőre és anélkül szinte biztos, hogy elbukod az állást.

Amíg nincs meg ez a tapasztalatod, szerintem jobb ha nem akarsz vetíteni. Persze személyiség függő is - jelentkező és interjúztató oldalon is, hogy kinél mi működik. Sosem tudhatod, hogy a másik oldalon ülőnél milyen megközelítés működik jobban. A legtöbben pont így próbálkoznak, ahogy #14 leírta. De hogy ez tényleg működik-e, arra nincs garancia. Tény, hogy mindenki jobbnak próbálja mutatni magát az interjún, mint amilyen (a cégek is). Viszont, ha te rutintalan, izgulós pályakezdő vagy, akkor nem nagyon tudod magad másnak mutatni, mint ami vagy és ha már a nyilvánvaló izgulásodról sem vagy őszinte, a többit még kevésbé fogják elhinni, azt sem, ami igaz. Az teljesen jó tanács, hogy a gyengeségekről nem érdemes beszélni, az erősségeket kell kidomborítani. Nem kell mentegetőzni, de ha van egy helyzet, amit a zavarod okozott, pl. hogy az izzadós tenyered nyomot hagyott az asztalon, azt le lehet vele kezelni, hogy elmondod, hogy izgulsz vagy.

Ez nem szakmai hiányosság, hanem helyzeti adottság. Tény, amiről nem nagyon tudsz nem tudomást venni a te helyzetedben és eltitkolni sem tudnád, ha akarnád sem. Ha tudod, próbáld meg valahogy úgy előadni, hogy a munka szempontjából fontos erősségeidre tereld róla a beszélgetést. Ha megy, akkor persze jobb, ha eleve ilyesmivel nyitsz és az izgulásról társalgást ki is lehet hagyni.

Biztos van, akinek nem jön be az őszinteség, vagy a gyengeséged felvállalása és ezért nem vesz fel, de lehet hogy jobban is jársz, ha olyan főnökkel/munkahelyen nem is akarsz dolgozni, mert később se biztos hogy jól

éreznéd ott magad. Megjátszhatod magad az interjún, sőt mindenki ezt teszi, csak ez nem vezet sehova. Vagy teljesen másért vesznek fel, mint aki valójában vagy, hiszen másnak mutattad magad, aztán ezt kell tartanod később is, vagy eleve fel sem vesznek, mert másnak mutattad magad, miközben önmagadért lehet hogy felvettek volna.

Mondjuk tapasztalatok nélkül ezt is nehezebb helyén kezelni, de az állásinterjún, sőt a próbaidő alatt is ugyanúgy vizsgázik a cég és a főnök is, mint te magad. Igaz, hogy ők fizetnek, de neked ugyanúgy mérlegelned kell, hogy akarsz-e ilyen helyen, ilyen körülmények között és ilyen emberekkel együtt dolgozni. Jogod van, sőt sok esetben érdeked is nemet mondani, ha valami nem szimpatikus. Persze ennek ára van, nem lesz munkád, kereshetsz másikat. De van amikor jobban megéri, mint olyan körülményekkel küzdeni, amivel nem vagy elégedett.

Mindenképp érdemes az állás interjúkat úgy kezelni, mint egy randit. Ha egyvalakivel nem sikerül, jön egy másik, akivel lehet újra próbálkozni. Nem jó előbb belezúgni a másikba, minthogy kölcsönös lenne a vonzalom, mert akkor ki vagy neki szolgáltatva. Tegyél meg mindent, hogy a lehető legjobban sikerüljön, de akkor sem történik semmi, ha nem így lesz. Minél több interjú helyzetben vagy, annál rutinosabban kezeled a helyzetet, annál kevésbé lepnek meg a kérdések. A cél, hogy olyan rutinnal menjen, mintha csak vásárolni mennél. Tudod mit akarsz, el tudod mondani az eladónak, hogy mit keresel, mit tudsz érte nyújtani és ha vele nem tudsz megállapodni, akkor mész tovább a következő boltba, ahol nagyobb eséllyel tudsz üzletet kötni.

Főleg ha ennyire izgulsz és van olyan cég, ahova nagyon szeretnél bejutni, akkor érdemes lehet előtte több más helyeken próbálkozni, hogy gyakorlatot szerezz az interjújában és az igazán fontos helyre már tapasztaltabban érkezz. Akár olyan helyekre is megpróbálhatsz pályázni, ahova nem akarsz bekerülni, így semmi tétje nincs, hogy megkapod-e az állást, viszont gyakorlásként segíthet és ha esetleg még fel is vennének, de te nemet mondasz, az javíthatja az önbizalmad a következő helyzetnél.

Persze ez sem szép és nem is őszinte dolog, de a cégek sem mind őszinték és korrektek, de ha már megjátszod magad, akkor inkább olyan interjún kísérletezz először ilyesmivel, aminek eleve nincs számodra tétje, ne olyan helyen, ahova tényleg szeretnél bekerülni.

Túllihegett kérdés, hogy mit mondj, ne mondj. Ezen önmagában nem múlik semmi. A lényeg, hogy milyen az összbenyomás, mit gondolnak rólad az interjú közben, milyen benyomást teszel.

Erre hatással van az is, hogy izgulsz és mennyire látszik, az is, hogy mondasz-e erről valamit, vagy nem. De főleg az számít, hogy ennek mekkora hangsúlya van a beszélgetésben. Ha leragadtok itt, vagy túl hangsúlyossá válik ez a téma, akkor rányomja a bélyegét az összbenyomásra. Ha sikerül erről más, a munka szempontjából fontosabb kérdésre terelni a beszélgetést és a szakmai kérdések dominálnak, akkor mindegy is lehet, hogy szóba került-e az izgulás, vagy sem. Az interjúztató nem az izgulásodra kíváncsi. Az érdekli, hogy alkalmas vagy-e a munkára, vagy nem. Ha az izgulás, mint téma hozzásegít, hogy valami olyat mondj, ami releváns a munka szempontjából, akkor akár segíthet is.

Pl. akkor izgultam ennyire utoljára, amikor diploma védésem volt. Szerencsére nagyon jól sikerült a védés, egyébként a témám, így kötődik az álláshoz…

Ha egy irodában ülsz és végzed a munkádat, akkor senkit nem fog érdekelni, hogy izgulsz-e interjú helyzetben, viszont az igen, hogy a munkára mennyire vagy alkalmas. Ha ügyfelekkel kell tárgyalnod és rajtad múlik, hogy lesz-e bevétele a cégnek, akkor elég gáz, ha már az interjúnál is izgulsz, esélyes, hogy nem tesz alkalmassá a munkára - de ha ezt el tudod titkolni és felvesznek, az üzleti tárgyalásra akkor sem leszel alkalmas…