Mit csinálok rosszul? Sosem lesz munkám?
Katedra nélküli pedagógus vagyok. 3 évig óraadóként tanítottam, de kevés a gyerek, s így mennem kellett, illetve én magam is úgy gondoltam, hogy olyan állást szeretnék, ami stabilabb, teljes embert kíván, teljes munkaidős. Persze az óraadói állásomat is szerettem és teljes odaadással, lendülettel végeztem, de nem számított a nyugdíjhoz.
14 éves korom óta minden nyáron dolgoztam/dolgozok, így idén is. Közben persze adtam befelé az önéletrajzokat, pályáztam, elsősorban tanári, nevelői, pedagógiával kapcsolatos helyekre, de volt titkárnői, eladói, kereskedelmi asszisztensi, köztisztviselői stb. állásra is. Még sem sikerül. Pedig hajlandó vagyok lakhelyet változtatni, Pestre is felköltöznék vidékről, de mégis mindig az olyan e-mail-ek, levelek találnak meg, melyek így kezdődnek: "Sajnálattal értesítjük...".
Mit csinálok rosszul? Tudom, hogy nem könnyű munkát találni, s más is van hasonló cipőben, de már ezt nem sokáig bírom.
Annyi elvárásom van a munkával kapcsolatban, hogy ne legyen házalós/ügynökös, szabad legyen a hétvége (vagy legalább egy hónapban egy hétvége és az ünnepek), olyan bér legyen, amiből meg lehet élni (semmi luxusra nem vágyom, csak fenn lehessen tartani egy albérletet és ne kelljen koldulnom a kajáért). Az már bónusz, ha félre is tudok tenni valamennyit.
Mindig az ügynök - melók, biztosítók stb. találnak meg.
Hogyan változtassak? Egy elkeseredett álláskereső.
Igen, nagy a dilemma!
Túl nagyok az igényeim? (nem gondolnám)
Örülnék, ha megosztanátok, hogy ti hogyan kerestek/találtatok állást. Hátha segít.
Miért, tudsz állást?
Az azért nálam is világos, hogy egyszakosnak tartanak, s az is, hogy ha lenne mellette egy másik, ütős szakom, akkor talán nagyobb lenne az esélyem. (Most egyelőre nem akarok még tovább tanulni, noha folyton képzi magát az ember, de talán, valamikor az álmom másik felét is beteljesítem. Eredetileg matek-töri vagy biológia - töri szakos szerettem volna lenni, csak az országban olyan nem indult. Most úgy is hiány van reál szakosokból. Talán, majd egyszer.) Most már szeretnék dolgozni is, elég volt az iskolapadból.
válasza:Hogy mit csinálsz rosszul? Nem bántásból írom, de leginkább azt, hogy azon akarsz változtatni, amin nem lehet, és nem vagy hajlandó ahhoz másképp hozzáállni, amin tudsz.
Az első kérdés, hogy miért keresel állást? Ha ez valamifajta önkifejezés vagy egyéb passzió részedről, akkor folytassd innen a gondolatmenetet, de én megelőlegezem a válaszod, hogy pénzt szeretnél keresni.
Ha viszont pénzt szeretnél keresni, akkor csináld azt, amiért megfizetnek, és közben dolgozz ki egy tervet, hogy valósíthatnád meg, hogy azt csináld, amit szeretsz.
Az állásinterjún nem kell azt mondanod, hogy csak húzod az időt, és közben másik állást keresel. Ezt ők is tudják, anélkül hogy mondanád. Nem a visszautasíthatatlan szuperajánlatot tolják a segged alá, hanem egy nem túl felemelő munkát épp annyi pénzért, hogy az valaki még elvállalja. A világ legtermészetesebb dolga, hogy keresed közben a jobb lehetőséget. Ha találsz valamit, ők is találnak a helyedre embert. Te sem bízhatsz a cég hozzád fűződő lojalitásában.
Az álláskeresési módszered sem a legjobb. A helyedben az önéletrajzok küldözgetése helyett végighívtam volna az iskolákat Budapesten, vagy ha vidéki vagy, a hozzád közeli településeken: "Jónapot kívánok, Jóskapista vagyok, keresnek történelemtanárt?" Most már elég hülye időpontban vagy, de még mindig nem esélytelen. Egyébként meg tegyél ki hirdetéseket, hogy korrepetálást vállalsz. A történelem felvételi tantárgy jogra, közgázra. Szép lassan lesznek érdeklődőid. Aligha élsz meg belőlük, de a semminél több.
Nagyjából ennyit tudok tanácsolni. Remélem, tudtam segíteni.
A végén még leírom röviden egy történelem tanár végzettségű ismerősöm történetét. Ő történelmet akart mindig is tanítani, de nem élt volna meg belőle, ezért más területen vállalt munkát. Közben pár év keresgélés után ráakadt egy lehetőségre, amit úgy hívnak, hogy hálózati marketing. Ez az, amit te zsigerből elutasítasz, mert azt hiszed valami primitív ügynökösködés megy házalás. Ő viszont kereste a lehetőséget, ezért megértette, hogy milyen értéket ad ez számára. Feleségével felépítettek egy rendes jövedelmet hozó üzletet, majd úgy döntött, hogy elmegy tanítani, ugyanis a vállalkozásának köszönhetően nincseke anyagi gondjai. Megteheti, hogy a szenvedélyének él.
Köszönöm kedves utolsó! Sok igazság is volt abban amit leírtál.
Tisztában vagyok azzal, hogy túlképzés van pedagógusokból, s nincs annyi katedra, azzal is, hogy ismerősök útján juthat előrébb szinte kizárólag az ember.
Mivel nem most kezdtem az állás keresést, így azt a fázist, amit írtál, hogy hívogassam végig az intézményeket, már megtettem. Az óraadói állás mellett is folyamatosan kerestem a lehetőségeket, személyesen házaltam az önéletrajzommal, s néha még a portán sem sikerült keresztül jutnom.
Mivel korábban közgazdasági szakközépbe jártam, így tudok egyet, s mást az MLM rendszeren alapuló hálózatokról. Nem mondom,hogy hülyeség, s még azt is elhiszem, hogy valaki ebből megél, mert láttam már én is ilyen embert, csak amikor valaki a megélhetésért küszködik, nem biztos, hogy egy olyan állást szeretne, amiben semmi gyakorlata nincs, viszont ha nem szerez rövid határidőn belül gyakorlatot, ha nem szervez be minél több embert, akik alulról őt építik, akkor nemhogy nullán lesz, de mínuszba teszi saját magát. (legalábbis anyagilag mindenképpen)
Egyszerűen nem vagyok képes rábeszélni olyan termékeket ismerőseimre, amelyekben én magam sem hiszek.
Nekem is volt olyan kolléganőm, aki csak hobbyból járt be tanítani, mert mellette "minikonyhát" forgalmazott, előadásokat tartott, s nem csinálta rosszul. Kérdés, hogy akad-e minden hónapban legalább egy ember, aki megveszi ezt a szerkezetet 200ezerért.
Legelső nyáron, mikor végeztem a környék összes intézményét felkerestem valamilyen módon (levél, telefon, e-mail, személyesen). Egy ideje átálltam a meghirdetett állások pályázására. Lehet, hogy ezzel nem tettem túl jót, de próbálom pozitívan látni a dolgokat, még ha néha nehezen is megy.
Most másfelé próbálkozom, aztán majd meglátjuk.
Azt, amit írtam az állásinterjúról, természetesen cinikus akart lenni, hiszen magam sem gondolom, hogy a cégek, intézmények csak engem akarnának, s nem találnának a helyemre 5 másik embert. Nyilván az ember a motivációs levelét is úgy fogalmazza meg, hogy érződjön rajta, hogy "ez álmaim netovábbja", vagy legalábbis közelít ahhoz, amit szeretnék csinálni, amire alkalmasnak tartom magam.
Még akkor is, ha nem ez a teljes igazság.
Nyilván ezt ők is nagyon jól tudják, viszont nekik szükségük van megbízható emberre, az illetőnek pedig munkára és pénzre.
Csak félek, hogy ha sokáig nem kapok katedrát, akkor utána már azért nem fogok kapni, mert nincs gyakorlatom.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!