Miért sírnak a nők, hogy nincs egyenlő bánásmód a munkaerőpiacon?

#21. Oké. A kommented elég általánosra sikerült, így én is magamra vettem, de most már világos.

"de azzal akkor se érték egyet, hogy ezt a témát annyival rendezze le bárki, hogy a nők hisztis pcsák és azt kapják, ami jár nekik. Pont ezt a gondolkodást kellene kiirtani a fejekből, nemtől függetlenül."

Ebben nincs köztünk vita.

5/22 A kérdező

A nyavaját, a férfi webcamozók szinte mind a top egyharmadában vannak a fizetési skálának, szóval csak biztatni tudlak, hogy ne tartson vissza a "gyomrod", ilyen lehetőség mellet elmenni vakság!

El sem tudom képzelni miből gondolod, hogy a a férfi webcamozókat hetero nők látogatják :D :D

Azt szoktam mondani, hogy ha a kacsa nem tud úszni, nem a víz a hülye. Ha egy férfi azon nyafog, hogy nem kapja meg a képzettséget nem igénylő semmi munkákat, akkor nem esetleg azon kellene dolgoznia, hogy legyen képzettsége meg tapasztalata?

Az ettől teljesen független, hogy a nők kevesebbet keresnek ugyanabban a pozícióban, ugyanazzal a tapasztalattal a férfiaknál. Ez így van, jól dokumentált, alaposan kutatott téma, nem a Marinéni mondta, meg nem amcsik összeadták az összbevételt. Vitázni, gondolkodni azon lehet, hogy ennek mi az oka és hogyan lehet tenni ellene. Ebben vannak különböző jobb vagy rosszabb elméletek. Szerintem két ok dominál, az egyik hogy amikor a nők kiesnek x időre a szülés miatt a munkaerőpiacról, akkor valójában nem x idő esik ki (tudás, fejlődés tekintetében), hanem inkább 3x. Gondoljunk bele, ha elkezd vki nyelvet tanulni. Ugyanannyi tudása lesz annak, aki egy évig tanulta, mint annak, aki kétszer fél évig, de a kettő között tartott 1 év szünetet. De azt a példát is mondhatom, hogy könnyű felmászni egy létrán, aminek minden foka megvan, de a szülés kivesz egy lépcsőfokot, az már nehezített pálya.

A másik ok szerintem a folyamatos negatív megkülönböztetés. Nyilván nem durván, mert azt nem szabad, de ez minden cégnél megvan, egy nő szinte minden interjún, performance review meetingen stb tapasztalja. A cégek sokszor szívesebben alkalmaznak férfiakat, hiszen ők nem mennek el fél év után szülni. De olyat is láttam már, hogy valaki azért nem kapott meg egy senior minősítést (nem pozíció váltás, csak egy kis fizetésemelés), mert terhes volt. Szülés után még egy-két évig ne várjon előléptetést stb. Így pedig hiába telnek az évek, nem jön a fizetésemelés. Vagy nem olyan mértékben, mintha nem esett volna ki idő.

Érdemes lenne megvizsgálni a kérdést olyan munkaterületeken is, ahol kizárólag teljesítmény alapú bérezés van és szubjektív tényezők nem befolyásolják az előléptetést és a bérezést.

Ebből talán egyértelműen el lehetne dönteni a kérdést: ha egyforma a bér, akkor létezik megkülönböztetés, ha a nőké alacsonyabb, akkor tárgytalan a kérdés.

Szerintem ez egy nagyon nehéz téma, ami még nehezebben kutatható, illetve vizsgálható. Tény, hogy a nők sok helyzetben hátránnyal indulnak, de valós összehasonlításokat ténylegesen csak akkor lehetne csinálni, ha két teljesen ugyanolyan pozícióban lévő vezetőt, ugyanolyan feladatkörökkel, ugyanannyi beosztottal, ugyanolyan végzettségekkel és szakmai tapasztalattal vizsgálnánk. Erre nyilvánvalóan nagyon kevés lehetőség adódik és így már ferdített is lehet akár a valóság.

Női vezetőként viszont van rálátásom a helyzetre, ráadásul műszaki világban mozgolódom, így nyugodtan kijelenthetem, hogy igenis dupla, olykor tripla köröket kell futnia egy nőnek azért, hogy érvényesülni tudjon. Sokszorosan bizonyítania kell, hogy azonos szintű tárgyalópartnernek tekinthető és rengeteg intrika éri a mindennapokban. Aki nőként ilyen pozícióban dolgozik, az nem egyszer szembesült már azzal, amikor beül elé egy férfi és magas lóról érezteti, hogy simán megzabál reggelire. Nagyjából 20-25 perc eltelik a f*szméregetéssel (már bocsánat), mielőtt egyáltalán a tárgyra térnénk, hiszen addig ő is csak erőt fitogtat, én meg letöröm a szarvait. Annyival egyszerűbb lenne, ha ezek a körök kimaradnának... de sajnos a mindennapok része főleg az első találkozásoknál, tárgyalásoknál.

És akkor még a gyerekvállalás témaköréről, a család menedzseléséről, mint "hátrányról" nem is beszéltünk ugye.

Összességében én női vezetőként mégis úgy vagyok vele, hogy nem a hasonló beosztású férfi kollégáim fizetésével foglalkozom, hiszen az a fent említett egyenlőtlenségek miatt alapból nem összehasonlítható relevánsan. Szerintem egy kérdés számít, amit fel kell tennünk magunknak, illetve kettő. Elégedett vagyok a helyzetemmel? Elégedett vagyok a béremmel? Ha igen, akkor nincs több forszírozni való.

@21: a primitív, hozzá nem értő, populizmus ellenszere nem a hozzá nem értő populizmus, hanem a tények ismertetése.

Az első pár komment tipikus populista szólam, jól hangzik, könnyű megvenni, amire te hasonlóakkal reagáltál