Miért nagyon nehéz kilépni a komfortzónából?

Háát ha nem akarsz semmit tenni, akkor ez van, nem te vagy az egyetlen aki így viselkedik, nincs elég motivációd semmihez akkor maradsz otthon. És azt mondom tán jobb is ha ezen réteg nem is akar családot, mert több kárt tesz mint hasznot, nem csak a társadalomnak, hanem a következő generációnak is, mert ugyan ilyen életképtelen lesz nevelve. El kell dönteni neked mi a jó, ha így jó akkor felesleges azon agyalni, főleg ha tudod is rá a választ, hogy neked miért jobb a konfortzónában lenned. Ha így jó akkor vállad is érte a következményeket, kb. ennyi a téma. Aki nagyon, nagyon akar valamit az tanul nyelvet, kinn próbálkozik nyugaton, ismerkedik stb., stb., ha úgy sem jön össze akkor ő legalább mondhatja azt, hogy megtettem érte amit tudtam, de nem jött össze, aki meg nem csinál semmit, mert úgy a kényelmes akkor nem kell sírni, így akarta, saját döntés, az évek hamar eltelnek, 40+osan meg már nem lesz ennyi motivációd sem semmihez, mert elleszel hízva, tunyulva, beletörődve mindenbe ott már nem tudsz nagyon fel

lenni, gyér próbálkozások aztán megy a nagy csodálkozás, hogy nem megy. :) Ezt látom magam körül. Ha húszon évesen valaki nem találja meg a helyét sem munka, sem párkapcsolat ügyileg akkor ennyni volt, el van veszve, nagyon ritka aki abból ki tud később törni.