Hogyan lehet folyton kilépni a komfortzónánkból? Vállaljak másodállást ha ,,túl kényelmes'' a főállásom?
Néha néha még nekem is sikerült kilépni a komfortzónámból, fiatal vagyok és elég sokmindenre (jó dolgokra) rávettem már magam, de mindig azt tapasztalom, hogy nagyon sok idő, mire sikerült rávenni magam. A legextrémebb példa, hogy évekig próbáltam magam motiválni, hogy elmerjek menni edzőterembe, végül rávettem magam (ennek már pár éve), és ha visszamenék az időm csak azt kívánnám, hogy bárcsak hamarabb tettem volna.
Jelenleg is folyamatosan olyan döntési helyzetek elé kerülök, hogy kényelmesség vs. kimozdulni megint a komfortzónából.
Jelenleg pl. havi 170 órát dolgozok home office-ban, viszont naponta ténylegesen csak 1-2 órát kell dolgozni, mert készenléti munka. Sok minden mást is csinálok közben, pl kitakarítom a lakást,nyelvet tanulok. stb.
Azon gondolkodtam, hogy ideje lenne elkezdeni egy futármunkát, másodállásában, de évek óta nem bicikliztem, Budapesten meg még egyáltalán nem, és eléggé félek is, hogy a buszvezetők, autósok majd ott fognak káromkodni, hogy na megint egy biciklis :D Attól is félek, hogy megint egy új munkába beletanulni (Pedig már legalább 10 munkába sikeresen beletanultam)
Mit gondoltok? Hogyan lehet folyton kilépni a komfortzónánkból? Egyáltalán szükséges-e? Vagy csak elég néha-néha? Vállaljak másodállást ha a jelenlegi home office munkámat már túl kényelmesnek tartom? (+Soha nem baj az ha több lábon állok alapon?) Jelenleg kicsit úgy érzem, hogy noszogatni próbálom magam, hogy belekezdjek a másodállásba, mert anyagilag nincs rá szükségem (mivel van főállásom, és jól fizet), viszont nem akarok lusta/kényelmes lenni ;(
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Nem tudom ez mindnekinek más, én mindig azt figyelem, hogy mi az ami abszolút nem megy, de olyan szinten, hogy siralmas ránézni és azt próbálom meg fejleszteni.
Pl.: Mindig is féltem a magasságtól, de nagyon, a repülésről nem is beszélve.
Szóval egyértelmű volt, hogy elmegyek tandemugrani és majd kiugrok 4000m magasságból, ha 2 méterről nem megy :D
Ez meg is történt tavaly és teljesen átértékeltem a félelmem, már nem is tartok annyira a magasságtól úgy hogy átéltem a szabadesést.
A következő cél a bungee jumping, Ausztriában.
Pl.: Rettenetesen szorongtam és nagyon rossz voltam a nőknél, de annyira hogy sima munkaköri beszélgetést nem tudtam folytatni velük, mert látszott rajtam, hogy "izgulok" (persze akaratlanul) és hogy van valami furcsa bennem.
Szóval elkezdtem Tinderezni. Az elején nehéz volt, de 2 hónap után már heti 1-3 lánnyal találkoztam és megfogadtam, hogy minden héten legalább 2x megismerek egy új embert.
(Azaz nem szexuális jellegű volt a célom, csak hogy kommunikáljak és elkényelmesedjek a különféle interakciókban)
Pl.: Kinézetre kicsit elengedtem magam, mert gimnázium utolsó évében elszakítottam a bicepszemet (csak részlegesen) és emiatt teljesen felhagytam a sportolással.
Volt bennem egy óriási mentális gát, hogy soha többé nem leszek képes súlyt emeltni, mert már egy nagyobb bevásárlás utáni zacskó picelésre is begyulladt a bicepszem és kb 1 héten át "használhatatlannak" éreztem.
Ezért nagyon nehéz volt újra elkezdeni a sportolást rendszeresen. Kényelmetlenűl éreztem magamat, hogy "biztosan rosszul csinálom a gyakorlatot", mert hiába edzetem előtte 5 éven keresztűl, idegen volt a mozgásforma a kb 2 éves szünet után.
Stb...
Pl.: Már normális az önértékelésem, nem félek a különféle szociális szituációtól, de ... megmutatkozik időnként hogy kevesebb tapasztalatom van a verbális beszélgetés terén. Így néha lassabban jutnak eszembe a megfelelő szavak, reakciók mint másoknak.
Ezért most a nyáron (egyetem miatt nem hamarabb) elindítok egy youtube csatornát, amivel tovább feszegetem a határait.
Megpróbálom fejleszteni a kommunikációs képességeimet, főleg úgy hogy most a barátnőmön és családon kívűl mással nem beszélek, ami miatt rosszul érzem magam picit, de ez főleg a vészhelyzet miatt van, aminek lassan vége.
Meg tovább erősítem azt a tudatot, hogy "lesz—rom", hogy mások mit gondolnak rólam, úgy hogy direkt kiteszem magamat a világnak és rám öszpontosuló figyelmet generálok, ami lehet csak 5 megtekintés lesz, akik véletlenűl rátévednek, de nem is ez a lényeg. Nem youtuber akarok lenni, csak hogy ott a lehetőség hogy bárki láthatja és kritizálhat, mégis megmerem tenni.
Bocsi ha kicsit hosszú lett, csak példának leírtam a saját komfortzóna kilépéseimet, amivel remélem egyedi sperspektívát nyersz.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!