Voltatok már anyagi mélyponton?

Kinek mi az anyagi mélypont.

Számomra mióta dolgozom az, ha hónap végére nem marad a számlámon legalább 150 ezer ft körüli összeg.

Nem keresek egyáltalán jól, pont ezért tartom a legfontosabbnak hogy legyen tartalék a számlán vagy akár kp-ban. A legtöbb félretett pénzem állampapírban van, de csak azért, hogy ne költsemnel marhaságokra, mert amúgy nem éri meg.

Egyetemistaként is mindig spóroltam, albérletben laktam, szüleim ezen felül támogattak 2 havonta 50 ezerrel, plusz amikor két-három hetente hazamentem olyan 10-15 ezer kp-val. Szinte minden félévben volt ösztöndíjam, eleinte szociális is aztán csak tanulmányi, 10-30 ezer között, félévtől függően.

Ekkor is mindig próbáltam félretenni annyit, hogy ne a 0-ról induljak majd el az életben.

Igazából úgy voltam miután lett munkám, hogy amíg nincs legalább 1 millió félretéve addig nem költök szinte semmire, csak a legszükségesebbekre.

Aztán utána az lett a cél, hogy legalább 1 év alatt összejöjjön még egy millió megtakarítás, majd hogy 3-4n havonta legaláb fél milliót félretegyek.

Voltunk 2008 októbertől 2009 tavaszáig.

Párom gyesen én gyárban főállásban mellette webáruház usa import alapon és főiskola levelezőn.

Devizahitellel a fejünk felett, amihez újabb hitelt kellett felvenni, hitelspirálba kezdtünk bonyolódni. Januárban már nem fedezte a hiteltörlesztést sem a keresetem , így váltani kellett munkahelyet, mivel szintén begyűrőződött a probléma és a 3 műszak heti 2-3 délelőttire csökkent termelésben. Áprilisban sikerült megállítani a lejtmenetet, hogy legalább a további tartozások ne nőljenek, de a meglévők miatt szerződést akartak bontani és árverezni az ingatlant amibe laktunk. Júniusban külföldön helyezkedtem el mosogatóként, abból egy összegben visszatoltam a teljes felhalmozott elmaradást, év végére felszámoltam a hitespirál személyi kölcsöneit és Eu importra álltam át, amivel eredényesebben működve eladtam a céget is.

Áthidaló hitelt ajánlott a bank 3 évre csak 30.000-el törlesztettem a hitelt, a 110.000 helyett, mellette növeltem a bevételem és tartalékokat képeztem. A gyári fizetés 6-7szeresét keresetem meg, abból havi 200-300-at tudtam félre tenni.

11 éve vagyok a cégnél, megjrtama sazmár létrát, a fizetésem azóta 3szorozódott, otthon azóta fut, vagy futott több vállakozásom is, meg hitel nélkül lett még pár tehermentes ingatlanunk. Ez még mindig megvan a hitellel, a 14 millióból járunk 8 milliónál 13 év alatt, amit bérbeadásból ki tudunk fedezni.

Igen, szintén az előző válság alatt.

Alapból gazos, csóró családból jöttem, és szinte elmenekültem otthonról érettségi után - na pont ekkor jött a válság.

Fizetnem kellett az albérleti szobámat, egyetemet csináltam levelezön, annak is volt tandíja, mellette csak minimálbéres melót találtam és az sem volt mindig, szóval diákhitelt vettem fel és próbáltam az atyaúristenen is spórolni.

Aztán találkoztam a férjemmel, ő sem állt sokkal jobban, annyi, hogy otthon lakhatott. Tudtuk, hogy úgysem lesz itthon semmink, ezért mimor dódott egy lehetőség, külföldre mentünk melózni.

Ott rengeteget dolgoztunk ès spóroltunk, néhány èveltével hazajöttünk, vettünk a megtakarításunkból egy házat, találtunk viszonylag jól fizető melót :)

Hálás vagyok annak a lehetőségnek, hogy külföldre mehettem dolgozni.

tudnék mesélni...amikor hazajöttem külföldről 4 szezon után és havi 400.ezer forintos fizetés után, akkor felajánlottak itthon 60 ezer forint fizetést..:)

Elfogadtam...

az albérletem pontosan ennyibe került (35 ezer +rezsi+közös költség)

A szüleim azért támogattak anyagilag, hogy itthon dolgozhassak.

Fizettek nekem, hogy itthon dolgozhassak , és a karácsonyokat többé ne skypon keljen együtt tölteni...:D

Na hát akkor itthon maradtam, dolgozgattam lassan nagyon lassan feljebb ment a fizetésem, de az albérlet miatt kb semmi pénzem nem maradt mellette.

Folyton tanulásra költöttem a kis maradék pénzem, közben csináltam egy középfokú nyelvvizsgát csak úgy , és egy másik szakmát (egy harmadikat is elkezdtem -grafikus-de az nem vált be 1 évig tanultam ráment 250 ezer forintom kb de ez van)

na szóval ezek után idén 140 ezer lett a fizetésem, 2 éve a párommal összeköltöztünk így , hogy neki csak a rezsibe szállok be ugye már sokkal könnyebb lett a helyzetem anyagilag, de ahhoz hogy félrerakjak pénzt nem elég így sem.

Na hát már kezdtem elégedett lenni (mások szerint ez a 140 +ált 10 ezer borravaló is rossz fizetésnek számít) és akkor bejött a koronavírus...

az összes szabim ugrott, kormánytámogatást kaptunk, kb fél évig 50 ezerrel kaptunk kevesebbet havonta, aztán most végre októberben és novemberben megkaptam megint a rendes fizetésem , úgyhogy tök jó volt, viszont hát igen ....most megint hirtelen le kellett állnunk, egyik napról a másikra és jelenleg ott tartunk, hogy nem tudjuk, mikor kezdhetünk újra, azt sem hogy hogyan, lehet megint csökkentett munkaidőben stb stb...

Közben babát tervezünk, már másfél éve de nem jön össze, de ha most összejön akkor a csökkentett munkáim után kb a semmivel egyenértékű táppénzt kaphatnék csak max..:D

Na hát én így vagyok, és közben emellé társul egy folytonos lelkiismeretfurdalás , mert megint kicsit kiakadtam, hogy most mi lesz, hogy megint ki tudja meddig nem kapunk rendes fizetést, közben meg szégyellem magam, mert örülnöm kellene, hogy van tető a fejem felett, éhen azért nem halok mert párom hála Isten dolgozik, de mégis néha elkap ez az érzés, hogy dolgozok , dolgozok és nem jutok előrébb.

A céghez hűséges vagyok, pedig mindig mondják a barátok, hogy váltsak meg hogy csináljam ezt , csináljam azt, de ez meg idegesít, mert ez nem ilyen egyszerű....

ez a munkahely egy biztos munkahely, ahol szeretek dolgozni és ez a mai világban nagyon sokat számít, de mégis érzem én is, hogy hiába fejlesztettem magam tanultam most már 3 szakmám plusz egy nyelvvizsgám van nem nagyon jutok előrébb anyagilag...

de ugye ilyenkor arra gondolok, hogy én ne szóljak semmit, mert nekünk így is szerencsénk van , hogy páromnak saját lakása van stb stb..de én ha tehetném vásárolnék magamnak egy külön ingatlant, hogy ha bármi van , akkor legyen egy biztonságom...ne értsetek félre, nincs semmi gond a kapcsolatommal, de tisztában vagyok vele, hogy bármikor megtörténhet olyasmi, hogy bekattan az ember párja vagy én magam és szétválnak útjaink..

jó jó..nyilván nem, de mivel a munkám során sok sztorit hallok, hogy kisgyerekkel egyedül maradtak a nők stb stb, ezért ha megtehetném anyagilag, akkor mindig lenne egy B tervem...

no de bízni és hinni kell, hogy minden rendben lesz, csak néha nem könnyű....:)

most próbálom megint úgy felfogni ezt a leállást, hogy rendben nem is baj, mert így talán kevesebben betegszenek meg és ez a legfontosabb, hogy mindenki egészséges legyen...:)

amúgy aranyos a kérdésed, mert ezzel szerintem a fél ország így van sőt....háromnegyed ország, csak igazából észrevettem , hogy itt a gyakorin a legtöbben már huszonévesen saját lakással, autóval rendelkeznek amit saját önerőből , keményen megdolgozott munkával hoztak létre és nem is szokták érteni az ilyen szerencsétlen embereket, akik dolgoznak , dolgoznak és mégsem jutnak előre...:D

Szóval valamit úgy látszik mi a többség nagyon rosszul csinálunk..:D LOL

hát valljuk be az itthoni fizetésekből és saját önszorgalomból itthon max nyugdíjas korunkra lesz annyi félretett pénzünk , hogy saját lakásunk legyen...:)

Számoljátok ki, ha minden hónapban 100 ezret félre tudnánk tenni akkor is csak 1 millió 200 ezer Ft-unk lenne / év.

És mennyibe kerül egy lakás ma Magyarországon?

Na hát akkor nem nehéz kiszámolni kb hány éves korára lenne saját lakása egy 20-as 30 -as éveiben járó magyar fiatalnak...

És ha ez nem elég, akkor mellé ott a kérdés, hogy ki keres ma annyit Magyarországon , hogy 100 ezret félre tudjon tenni havonta???:D

Egy egyeti tanár 180 ezret keres ma Magyarországon...

Most akkor miről beszélünk?

Én már belenyugodtam, hogy önerőből soha nem lesz lakásom..

Ha az ember kimegy külföldre az más...

Ott azért a havi 400-500 ezres fizetésből már félre lehet tenni annyit, hogy egy kicsit elérhetőbbé váljon egy lakásvásárlás lehetősége, de akkor bizony elmennek kinn a fiatal éveid , párkapcsolatra, családtervezésre nem marad idő, majd szépen lassan rájössz, hogy az idő elrohant, te csak gyűjtögettél , dolgoztál hogy legyen jövőd, csak a jövőd az rohamos mértékben megy el melletted, és mire észbe kapsz már kicsúsztál az időből, ha addig nem lett családod, saját gyermeked, akkor már nagy valószínűséggel nem is lesz és a kínkeservesen összekuporgatott pénzeden vásárolt lakásban egyedül öregedhetsz meg a macskáid társaságában...

Na jó....:D kicsit túloztam, de sajnos van benne némi igazság is...

jómagam ezért jöttem haza...mert a fiatal húszas éveim így mentek el....

elegem lett, hazajöttem havi 60 ezres fizetését, ami az albérletem ára volt...szüleim támogatták, hogy itthon dolgozhassak (röhej)

Azóta a 60-ból 140 lett , most a covid miatt én is úgy éreztem, hogy a 8 év alatt amennyivel jobb lett a fizum , jött egy pandémia és mintha visszarúgtak volna az anyagi nehézséggel teli gödörbe ,amiből épp csak hogy kezdtem kimászni...

De hazajöttem, lett egy párom akivel épp azon vagyunk, hogy összehozunk egy kisbabát és lassan 35 leszek...

Ha kinn maradtam volna, akkor most lehet hogy már lenne annyi pénzem hogy egy kis lepukkant 30 m²-est lakást vásároljak magamnak, viszont akkor kezdhetném most a párkeresést és max egy macskával tudnék osztozkodni a lakáson, merthogy a külföldi munkáim alatt nem igazán volt lehetőségem párkapcsolatot kialakítani..

hát ez van...ez a magyar valóság...

16os igazán érdekes volt ez a történet is. És igazad van teljesen hogy vagy ez vagy az. Nem könnyű egy kicsit sem.

15os voltam

16-os, majdnem igazad van, annyi kivétellel, hogy saját tapasztalataim alapján a párok(!) sem mennek ki közösen gyűjteni külföldre, pedig őket nem veszélyeztetné, hogy kapcsolat nélkül mennek el a huszas éveik.

Ahogy írtam valamelyik válaszomban, mi kimentünk a férjemmel, meghúztuk és pár év alatt tudtunk venni itthon egy otthont, miközben a velünk egykorú rokonok/barátok többsége, akiknek sem segítenek a szülők, még mindig küszködnek meg panaszkodnak. De a több év alatt senki nem akart kijönni, hiába tudtunk volna segíteni, hiába látták, mennyire tudunk haladni hozzájuk képest.

Így most nekünk 30 évesen van otthonunk, nekik nincs. És igen, sz*r már az is, hogy ehhez éveket kellett kint lennünk, mert megvolt a maga árnyoldala, de sajnos ez van, hiába panaszkodunk itt gyakorin, senki nem fog lakást hozzánk vágni. Akkor meg tenni kell magunkért. És sokan nem tesznek.