A gyakori kérdéseket a felső 100 ezer látogatja vagy sokan hazudnak a fizetésükről?

49:

Egyrészt a kérdés az, hogy hány sima munkás jut egy csoportvezetőre. Mert ha mondjuk legalább 10, akkor biztosan nem lesz bárkiből csoportvezető, ha töri magát. 250 nettó meg hétvégékkel, több műszakban az alig több a minimálbérnél.

Az külön megmosolyogtató, hogy a középvezetők 350, a felsővezetők 400-at keresnek. Én átlag pesti irodai rabszolgaként ezek szerint simán többet keresek a ti felsővezetőiteknél. Egy normális középvállalatnál vidéken sincs 1 millió nettó alatt felsővezető.

Az teljesen logikus, hogy a meghirdetett adminisztratív állásokra 100-an jelentkeznek, mivel azt bárki, aki nem analfabéta, el tudja végezni, ugyanakkor kényelmesebb, mint a gyárban robotolni. Az is logikus, hogy az ilyen munkakörben kisebb legyen a bér.

Hihetetlen mennyi szőrszálhasogató van itt, ez valami fétis nálatok?

Én nem írtam ilyet, hogy ennyit KELL keresni, és hogy ez a normális. Csak egy bérképet akartam mutatni az ország keleti régiójában egy kistelepülésről. Ebben a térségben ezek a fizetések. Ennyi.

Én ezt a dolgot úgy látom, hogy a legtöbb ember nem gondolkodik hosszútávon. Tehát sokkal több a lehetőség szerintem, mint amennyit magunk körül észreveszünk. Azaz szerintem mikor a lehetőségeket nézzük, akkor az emberek többsége azonnal akar minél több pénzt keresni, és persze ez az esetek többségében nem fog működni.

Én úgy látom, hogy kell arra is gondolni, hogy később mi lesz, vagyis sokszor érdemes valamire "befektetni" akár időt, akár pénzt, akár energiát, akár bármit szituációtól függően.

A nővérem azt mondta egyszer nekem, hogy mindenki annyit keres, amennyit akar. Talán furcsán hangzik de ez így igaz. El kell hinni és ki kell harcolni. Most már én is követem az ő példáját.

Őneki csak egy érettségie van de kitűzte magának, hogy ő mennyit akar keresni, és addig-addig küzdött érte, hogy elérte. Számos munkahelyen próbálkozott majd végül Ausztriába kötött ki idősgondozóként. De tuti keresete van és csomó szabadideje (kéthetes váltásban van).

Na de ez nem csak a pénzre igaz. Ha valamit szeretnénk elérni, azért tenni kell. Szükséges, hogy tűzzünk ki célokat. Ha túl nagy célokat akarunk, akkor bontsuk le kissebbekre. De kitartóan kell érte dolgozni.

Az én példám: én érettségi után egy olyan szakmát végeztem, amit rendkívül utáltam, mert nem tudtam pontosan akkor még hogy mit szeretnék csinálni. És nagyon gyakran ez a probléma, hogy nem tudjuk mit szeretnénk. Ha átgondolnánk és megfogalmaznánk magunkban, akkor tudnánk hogy merre kell haladnunk.

Ma már informatikusként dolgozom, szándékosan nem mondom meg mennyit keresek de ezért én megdolgoztam (és azóta is fejlesztem a tudásom).

Sőt mi szegényebb falusi családból származunk ezért miután befejeztem a fent említett szakmám én is azonnal el akartam helyezkedni, mert a pénz kellett volna csak nem akartam a szakmámban. Ezért akkor gondolkodtam és találtam meg ezt a lehetőséget, hogy egymagam belevágtam programozni tanulni netes anyagokból, mert a sulira sajnáltam a pénzt és az időt. Igaz elment így is egy év a tanulással de egy ismerősömön keresztül ez egy év után felvettek junior programozónak. És pár éve már ebben dolgozom. Élvezem a munkám (izgalmasabb, mint gondoltam), jó a keresetem és általában otthonról dolgozhatok.

Persze azt is lehetne mondani, hogy nekem szerencsém volt. Igen, lehet így is fogalmazni de én hiszek egyébként a Jóistenben, és azt is hiszem, hogy az Ő gondviselésével jutottam el oda, ahol vagyok de mégis azt érzem, hogy szükség van a célok kitűzésére.