Az normális, ha azt érzem, hogy kicsúsztam az időből és “késésben” vagyok sok területen az életben?
Fura lehet a kérdés, hiszen 26 éves vagyok jelenleg. Idén kezdek egy egyetemi szakot levelezőn, középsuli után dolgozni mentem. Valamiért úgy érzem, hogy már elkéstem nagyon sok dologgal, pedig még relativ fiatal vagyok, sokak szerint munkahelyemen abszolút, szerintem meg már sok mindenhez nem.
29 éves leszek, mire elvégzem ezt a 3 éves szakot. Addig még szerzek ugyan tapasztalatokat munka terén, de gyakorlatilag 30 éves koromra kezdhetek úgy karriert építeni, hogy már van egy diplomám, ha minden jól megy. Más ennyi idősen már lakásvásárláson stb.-ben gondolkozik.
Nekem jelenleg nincs saját lakásom (jó tudom, másnak se nagyon még ilyen korban), de nem is érzem azt jelenleg, hogy ez 5 éven belül reális cél lenne. Kocsim sincs, jelenleg még a szüleimmel élek, mivel annyi fizetésem van, hogy máshol alig tudnék megélni belőle, de itt legalább félre tudok tenni annak ellenére, hogy a rezsibe nyilván adok bele, meg kiveszem a részem a házimunkából is.
Eddig van 2 millióm durván, de ez pillanatok alatt elmenne, a mai világban, ez nagyon kevés egy autóvásárláshoz is, egy lakáshoz pedig semmilyen önerőnek nem jó még egy garzonhoz sem a mai világban. Gondolkoztam már azon, hogy máshol kezdjek dolgozni, mert kisvárosban lakok, de máshol albérletre több menne el, mint amennyit félre tudok tenni, meg ismeretségi körökre itt jobban szert tudok tenni. Az sem állapot, mert az is egy ördögi kör, ha nagyvárosban 2x ennyit keresek, de annak több, mint fele elmenne utazásra meg albira, sose tudnék félretenni, sose lenne saját lakás stb. Szóval mindenképp a tanulás és a magasabb végzettség, a több tapasztalat vihet előre. Aztán majd alakul valahogy.
A másik, hogy jelenleg kapcsolatom sincs, nincs is egyelőre kilátásban, amikor ezt írom, de szeretnék a jövőben, és gyereket is. Viszont amíg ezen a szinten állok, addig nem nagyon tudom elképzelni. Egy bizonyos mértékű anyagi stabilitást el akarok érni, hogy legalább kicsit hosszabb távon gondolkodhassak. Olyan 30-35 éves koromra szeretném ezeket megvalósítani, gyerekvállalás mindenképp jó lenne, mert 35 felett már kicsit kifutnék az időből, és azt sem szeretném, ha nyugdíjas lennék mire a gyerekem érettségizik. Szóval, mire ő 18 lesz, addigra ne legyek már olyan 55-nél több, szerintem ez a reális.
Viszont jelenleg a kérdés kiírása pillanatában nem érzem azt, hogy elérhető távolságon belül van a karrier, anyagi biztonság és a családalapítás. Jelenleg a tanulásnak is az elején járok, munkatapasztalatom pedig bár komoly helyen van, de elhanyagolható pozícióban. Igaz sok mindent csinálok a valóságban munkahelyemen belül, de mivel ez nincs mind a szerződésemben, hiába adnám elő egy állásinterjún, hogy én ezt is meg azt is meg tudom csinálni stb., nem sokat érnék vele. Szóval még a 20-on éveimet taposom bő 3 évig, de nagyon szeretnék ez idő alatt valami komolyabb folyamatot elindítani, hogy a 30-at már jobb jövőképpel kezdjem, csak nem nagyon van ötletem hogyan.
Szerintetek?
"Azért nem ártana 8 órás munkát vállalnod. Elvégre nincs 3 gyereked, vagy betegség vagy más ok amiért 6 óráznod kellene, mert az hosszú távra nem buli."
Szerinted én akartam 6 órát? Egyszerűen eleinte ennyire volt hajlandó a cég, ahol dolgozok. Akkor örültem, hogy egyáltalán találtam egy állást, megfelelt ez is, csak 1-2 év múlva már úgy voltam vele, hogy ez így nem buli, mára már azóta emelkedett a bérem, meg már 8 órában vagyok.
"a kérdező minimum 6 éve dolgozik, és van 2m pénze, ez azt jelenti hogy 27 ezer forintott tett félre havonta?"
Rosszul fogalmaztam. Középsuli után nem rögtön mentem dolgozni, előtte elvégeztem egy okj-t, letettem a középfokú nyelvvizsgát, szóval igazából 4,5 éve dolgozok. CSak azért nem részleteztem ennyire, mert az OKJ-t nem tartom fontos mérföldkőnek, ezért írtam azt, hogy középsuli után dolgozni mentem.
Ja és eleinte ilyen 80 körül kerestem. Közben megcsináltam a jogsit, ami 300 ezrembe volt majdnem, mert egyszer meghúztak, plusz órát kellett vennem 10-et. Szóval, ha így nézed, akkor már mindjárt másabb a helyzet.
9-10 lehet igazatok van.
#9 részben lehet, hogy társadalmi elvárás is van mögötte, bár valahol én is akarom ezeket, hogy majd család gyerek stb. Csak ugye bennem van az, hog mindezt nem 40 év körül kellene elkezdeni, és előtte egy anyagi biztonságot elérni, bár nem tudom létezik-e ilyen konkrétan, hogy anyagi biztonság, és, ha igen, akkor milyen szinten kezdődik...
#10 az első lépést ezzel talán meg is tettem, hogy elkezdem az egyetemet. Amúgy tulajdonképpen eddig is, amit a helyzetemhez képest meg tudtam tenni, azt megtettem. Elvégre jogsi, nyelvvizsga saját erőmből lett, szüleim nem finanszírozták, de nem is vártam el, elvégre otthon vagyok.
Csak mégis van valahol egy olyan érzésem, hogy kicsit csúszásban vagyok, pedig sokan 30 év felett kezdenek el ezeken gondolkodni. Valahol számomra az ideális (álom)kép az, hogy 21 évesen diploma, 23 mesterdiploma esetleg, karrier elkezdése, 25-28 évesen saját lakás, aztán házasság, gyerek, 30-ra pedig már a beindult karrier és innen még felfele lépni. Bár tudom, ez az általános valóságtól távol áll, mindenesetre szerintem az egy jó dolog, ha az ember többre vágyik, mint amit el tud jelen esetben érni, mert ez mindig arra készteti, hogy haladjon, ne érje be ennyivel. Innentől nekem is át kell gondolni a dolgokat. Belegondoltam, hogy sok felesleges dolgot csinálok, meg sok időt elpazaroltam eddig olyan dolgokra, amik nem vittek előre, innentől mindenben azt kell keresnem, hogy hogyan tudnék még jobban fejlődni kifogások helyett. Ezen kell még változtatni.
válasza: válasza:Szia, en 3 hete, hogy a 27-t toltottem. En sok helyen dolgoztam, kozben kulfoldon is, van piackepes diplomam muszaki teruleten(bsc-msc), szeptembertol levelezon kezdek egy muszaki mestert ami az alapszakom mestere lesz. (a jelenlegi masik muszaki mester) Ha mindenjol megy es idoben elvegzem 28 (kis hijan 29) leszek.
Kozben olyan munkakorben dolgozom ami egyaltalan nem a szakmam, DE el tudok menni levelezo kepzesre, tanulmanyi szabadsaggal tamogatja a multi. A jarvany alatt sok interjun voltam de amikor benyogtem, hogy szeretnek iskolaba menni hat nagyon nem tetszett senkinek sem, hogy oszinte legyek.
En mar 3 eve nem lakok szulovel de en januarban szeretnek Budapesten valami kis putri lyukat venni es eladosodni, szinten egyedul, mert valahogy en nem vagyodom kapcsolatra(eddig sem volt senkim, se lany se fiu).
Ugyhogy nem, nem vagy elkesve, en is 2 ev mulva szeretnek valtani cegen belul a szakmai teruletemre, mert lesz lehetoseg, ha nem akkor meg sokkal nagyobb penzert valtani fogok lehetseges, mert 240 netto plusz 25k cafi nem egy odabaxas azt kell, hogy mondjam.
Igy, hogy otthon laksz, megteheted es a szuleid nem szolnak meg elviselnek es a munkahelyed is tamogat, kb. egy jackpottal er fel.
Bizom benne, hogy az a 3 eves alapszak azert versenykepes/piackepes lesz, udv!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!