Az normális, ha azt érzem, hogy kicsúsztam az időből és “késésben” vagyok sok területen az életben?

Fura lehet a kérdés, hiszen 26 éves vagyok jelenleg. Idén kezdek egy egyetemi szakot levelezőn, középsuli után dolgozni mentem. Valamiért úgy érzem, hogy már elkéstem nagyon sok dologgal, pedig még relativ fiatal vagyok, sokak szerint munkahelyemen abszolút, szerintem meg már sok mindenhez nem.

29 éves leszek, mire elvégzem ezt a 3 éves szakot. Addig még szerzek ugyan tapasztalatokat munka terén, de gyakorlatilag 30 éves koromra kezdhetek úgy karriert építeni, hogy már van egy diplomám, ha minden jól megy. Más ennyi idősen már lakásvásárláson stb.-ben gondolkozik.

Nekem jelenleg nincs saját lakásom (jó tudom, másnak se nagyon még ilyen korban), de nem is érzem azt jelenleg, hogy ez 5 éven belül reális cél lenne. Kocsim sincs, jelenleg még a szüleimmel élek, mivel annyi fizetésem van, hogy máshol alig tudnék megélni belőle, de itt legalább félre tudok tenni annak ellenére, hogy a rezsibe nyilván adok bele, meg kiveszem a részem a házimunkából is.

Eddig van 2 millióm durván, de ez pillanatok alatt elmenne, a mai világban, ez nagyon kevés egy autóvásárláshoz is, egy lakáshoz pedig semmilyen önerőnek nem jó még egy garzonhoz sem a mai világban. Gondolkoztam már azon, hogy máshol kezdjek dolgozni, mert kisvárosban lakok, de máshol albérletre több menne el, mint amennyit félre tudok tenni, meg ismeretségi körökre itt jobban szert tudok tenni. Az sem állapot, mert az is egy ördögi kör, ha nagyvárosban 2x ennyit keresek, de annak több, mint fele elmenne utazásra meg albira, sose tudnék félretenni, sose lenne saját lakás stb. Szóval mindenképp a tanulás és a magasabb végzettség, a több tapasztalat vihet előre. Aztán majd alakul valahogy.

A másik, hogy jelenleg kapcsolatom sincs, nincs is egyelőre kilátásban, amikor ezt írom, de szeretnék a jövőben, és gyereket is. Viszont amíg ezen a szinten állok, addig nem nagyon tudom elképzelni. Egy bizonyos mértékű anyagi stabilitást el akarok érni, hogy legalább kicsit hosszabb távon gondolkodhassak. Olyan 30-35 éves koromra szeretném ezeket megvalósítani, gyerekvállalás mindenképp jó lenne, mert 35 felett már kicsit kifutnék az időből, és azt sem szeretném, ha nyugdíjas lennék mire a gyerekem érettségizik. Szóval, mire ő 18 lesz, addigra ne legyek már olyan 55-nél több, szerintem ez a reális.

Viszont jelenleg a kérdés kiírása pillanatában nem érzem azt, hogy elérhető távolságon belül van a karrier, anyagi biztonság és a családalapítás. Jelenleg a tanulásnak is az elején járok, munkatapasztalatom pedig bár komoly helyen van, de elhanyagolható pozícióban. Igaz sok mindent csinálok a valóságban munkahelyemen belül, de mivel ez nincs mind a szerződésemben, hiába adnám elő egy állásinterjún, hogy én ezt is meg azt is meg tudom csinálni stb., nem sokat érnék vele. Szóval még a 20-on éveimet taposom bő 3 évig, de nagyon szeretnék ez idő alatt valami komolyabb folyamatot elindítani, hogy a 30-at már jobb jövőképpel kezdjem, csak nem nagyon van ötletem hogyan.

Szerintetek?