Más is érzi ezt? Fiatalon ilyen helyzetben velem van a baj vagy ez normális?

Még sajnos nincs munkatapasztalatom, pedig 23 éves vagyok. Diákmunkára jelentkeztem korábbi években de nem vettek fel. Amikor meg egyéb munka lett volna, az egy időszakos lehetőség volt és pont vizsgaidőszakban én meg akkorra nem mertem bevállalni.

Most szakmai gyakorlatra kell mennem de ez is egy kínlódás. Volt egy hely, ahova elfogadták a jelentkezésem de a járvány miatt az tolódott és mikor érdeklődök, hogy ugyan mikor mehetnék dolgozni, akkor nem kapok választ. Emailt írtam és facebookon is írtam de semmi. Lehet bemegyek személyesen de nem tudom, nem akarok túl tolakodó se lenni.

Egy másik helyen folyamatba van a megbeszélés de ott meg most pánikolok mert félek nem időbe válaszoltam a cég emailjére… egyszerűen felgyűltek most más határidős dolgok, tegnap este is azt csináltam meg napközben is azt szoktam és emiatt nem tudtam semmi másra koncentrálni.

A harmadik helyen meg már telefonos beszélgetés megvolt, mondta a hölgy, hogy visszahív és mikor de nem hívott hanem írt egy smst hogy majd később.

ELég rendesen pánikolok, félek, izgulok. Amiatt, hogy hogy felelnék meg meg amiatt hogy milyen ciki hogy nincs tapasztalatom.

Amiatt is félek amúgy hogy lenne időm mindenre, hogy tudnék jó időbeosztást csinálni. Szeretném ha a pihenésre is elég időm maradna de az a kisebbik gond, a másik, hogy írnék tudományos munkát is az egyetemre és azzal muszáj lenne haladnom. És nem tudom, mennyire tudnék mindent összeegyeztetni de úgy, hogy ne essek össze.

Főleg cégekhez tudok jelentkezni de ott meg azért parázok mert azok az olyan helyek ahol elvárják a heti rengeteg órát, tökéletességet, gyorsaságot, egy kezdőnek nyilván teljesen szokatlan rendszerük van.

Igyekeznék én meg igyekszek helyet találni de eléggé félek. Lehet belejönnék de így tapasztalat nélkül meg egy húzós félévvel és sok problémával a hátam mögött elég ijesztő.

Már is pánikolt szakmai gyakorlatnál? Vagy mikor az első munkahelyet kereste?