Ti mit értetek el 28-30 évesen?

Csak azért írom meet ilyen is van se a milliomos se a csóró kategóriába nem sorolható: megtak 1 M alatt, adósság kb 4x-ese egy rosszul időzített karrierváltás miatt, szerencsére fele-fele diákhitelből és rokonságnak tehát kvázi kamatmentes. Egy ingatlan tulajdonjoga felerészben az enyém, nagyváros központja, igazából a családi vagyon rám eső részeként tekintünk rá, részben önerőből, részben örökségből lett. Most egy kisvállalkozás alapja, de ott fogok lakni. Szabadon felhasználható pénzt sose örököltem. Gyerek nincs. Munka irodai összeszerelő jellegű. A helyzetem nem rossz, ha nem lenne semmi a nevemen, sokkal reménytelenebbnek látnám. A jövőmet is. Az én problémám (részben ezt okolom az eladósodásomért és a relatív sikertelenségemért is), a gazdaság rugalmatlansága. Legalábbis a mi szintünkön. Ha nincs tízmilliós nagyságrendű vagyonod, nem tudsz semmibe belekezdeni a heti 40-50 óra roboton kívül. Ha pedig heti 40-50 órát robotolsz az egyéb lehetőségek feltérképezésére nincs se időd, se energiád. Legalábbis nekem sose volt, így inkább a pénzt hajtottam, amivel meg nem mentem sokra. Részmunka, rugalmas munka ezen a szinten nem létezik, vagy nem értelmes munka.

A másik problémám a múltban gyökerezik: válság idején nőttünk föl így szóba se jöhetett az érdeklődési körnek megfelelő tanulás. Legtöbbünknél a szülők is ezt sulykolták: tanulj hogy egyáltalán dolgozhass. Ma már látom hogy dolgozni sok helyen lehet, egyéni affinitásoknak megfelelően tanulni viszont sokaknak egy egyszeri lehetőség, vagy még az se. Konkrétabban: amai eszemmel azt tanultam volna ami legjobban érdekel, mellé még 1-2 "piacképesebb" dolgot hogy kibiztosítsam magam, és végzés után legrosszabb esetben is elmentem volna dolgozni egy aldiba és mellette tovább tanulom azt ami engem érdekel. Így nem szabadna nekikezdeni egy egyetemnek. De nem hiszem hogy ez Magyarország-specifikus.

Röviden válaszolva a kérdésre, ha az lenne a célom hogy gyerekem, ingatlanom, és egy melóm legyen, minimális segítséggel de már kb meg is valósítottam volna, vagy 1-2 éven belül meg tudna valósulni, vagy már meg is valósult.

28évesen (7éve) a havi jövedelmem kb. 220.000ft volt.

1 gyerekem volt akkor.

Egy kb.18 Mes ingatlan,amiből 6M szülői segítség volt,6M pedig hitel!

Autó nem volt és megtakarítás se.

Külföldi nyaralás se és semmi extra kiadásra nem futotta!

Azóta SOKKAL jobban élek,élünk!

És a jelenlegi tervekkel ez szépen ível felfelé!

"Értelek, de ha te ennyire az emberi létezésnek a csúcsán állsz, akkor mind ezek mellett mi az, amire annyira bántja a lelked, hogy neked gyengébb sikertelenebb emberekbe kell bele taposs? Mi frusztrál ennyire az életben amit így kell hogy kompenzálj?"

Jellemző hozzáállás :) Aki huszonévesen nem egy otthonülős nyámnyila önsajnáló ember, annak máris lelki baja van. Nem ám annak, aki egyből támadja azt, aki képes volt tenni érte és már ilyen fiatalon sikeres és jól halad az életével. Attól, hogy priviben írkálsz és lelki nyomorék vagy, az a te bajod, de nem másra lesz ez igaz

@14:36

A kérdést nem sikerült megválaszolnod.

"Jellemző hozzáállás :) Aki huszonévesen nem egy otthonülős nyámnyila önsajnáló ember, annak máris lelki baja van."

Nem, annak van lelki baja, aki bőven megkapja a pozitív önigazolást az életében, és még sincs nagyobb öröme annál hogy gyengébb emberekbe törölheti a lábát. Felesleges félre magyarázni a lelki sivárságodat...