Ti elhagynátok-e a munkát, amit imádtok, mert keveslitek a pénzt?
Sajnos elég nehéz helyzetbe kerültem.
Hátrányos helyzetű fiatalokkal dolgozom és imádom. Életem álma volt másokon segíteni, de anyagilag már nem bírom. Pedagógus bértábla alapján van a fizetésem (nettó 135), ami nem fog jelentősen emelkedni. Bármilyen más szociális szférában dolgoznék ugyanennyivel számolhatok. Őszintén már nem tudom, hogy lehetne egyről a kettőre haladni. Reálisan tudom, hogy ott kellene hagynom a szakmát, de hatalmas lelkiismeret furdalásom lenne, ha így cserben hagynék mindenkit. Ha mindenki lelép, ki fogja segíteni a rászorulókat? :/
Van egy diplomám és 2 nyelvvizsgám, tudom hogy kapnék más állást, a végzettségem megszerzése előtt is volt, de én ezt tartom a hivatásomnak.
Szerintetek?
válasza:
válasza: válasza: válasza:Amennyiben a megélhetésemet veszélyezteti, akkor igen.
Elég szomorú, hogy egyes ágazatokat nem fizetik meg.
válasza: válasza:Szociális területen dolgozok én is,szintén hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkozok!
De pont a pénz miatt csak félállásban.
Nálam is hivatás,de megalázó a fizetés,bár én félállásban keresek annyit,mint te főállásban.
De még így is.
Ha a férjem nem keresne ilyen jól,akkor nem engedhetném meg magamnak,hogy jótékonykodjak az időmmel!
Amit az egyik válaszoló írt,hogy válts és patronáld a gyerekeket,az nem megoldható?
válasza: válasza: válasza:Csak a magam nevében tudok beszélni.
Én nem hagynám ott a munkám, csak ha a megélhetésem veszélyeztetné.
Olyan szinten lesz@rom az anyagi javakat, hogy minden kollégám/ismerősöm csak hüledezik tőle. Ez így volt fiatal koromban, és így van most, 50 évesen is.
Kilátástalanságból jöttem, én megtanultam abból megélni, ami volt. Piszok jó lecke ahhoz, hogy megtanuljon az ember takarékoskodni/beosztani. Mindenem meglett, ami elérhetetlennek tűnt (lakás, anyagi tartalék).
Nekem sokkal fontosabb, hogy szeressem azt, amit csinálok. A munkaundornál (kiégésnél) pokolibb dolog talán csak a szerelmi csalódás lehet. :)
De ez én vagyok.
A Te dolgodban Neked kell döntened. Itt fogsz kapni mindenféle választ, nagy segítségedre biztosan nem lesz.
Írod, hogy anyagilag már nem bírod. Akkor válts! A fiatalokat majd felkarolja valaki más, aki bírja anyagilag és ott tud velük lenni lélekben is.
Köszönöm a válaszokat!
A probléma az, hogy nem lesz más helyettem. Elment az óvónők, szociális segítők, tanítók, tanárok, pszichológusok nagyon nagy része innen (is). Sajnos helyettük sem lett más, csak vagy megszűnt az adott program, vagy egy ember viszi több ember melóját, mint én most.
Sajnos hatalmas hiányok vannak ilyen szférában, nyilván a bérezés miatt. DE ha senki nem fog a gyermekekkel foglalkozni akkor mi lesz ?
Mellékállásba nem lenne elég időm erre, önkénteskedés bár jó ötlet, de tapasztalatból tudom, hogy az az 1-2 nap mint halottnak a csók.
Meglátom, majd kialakul remélhetőleg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!