Szerintetek szegény az aki (lent)?

A mi össz bevételünk is 260-270 ezer forint között mozog 1 hónapban. Saját hitelmentes lakásban lakunk, de sajnos mindketten dohányzunk, így havi 40-50 ezer elmegy rá. Hasonló életszínvonalon élünk mint a barátnődék, nem mondanám, hogy kifejezetten spórolunk, de van kb. 1 milliónk eddig összegyűjtve. Szoktunk rendelni kaját, eljárunk olykor moziba, de mivel a párom sokat dolgozik, és még szombaton is, így ritkább ha ilyenfajta programot szervezünk. Jobban szeretünk kirándulni, sétálni a természetben jó idő esetén. Van egy kutyánk is.

Évente 1-2x el szoktunk menni wellnesselni 2-3 napra, de keressük az akciós hétvégéket. Nem mondanám, hogy szegények vagyunk, szerintem egy átlagos, talán annál egy kicsivel jobb színvonalon élünk, mert nem kell azért néznünk, hogy mire költünk, azaz nem kell mindenből a legolcsóbbat megvennünk, hogy kijöjjünk 1 hónapban. Nálunk is vannak persze nehezebb hónapok ha váratlan nagyobb kiadás van, mert a félretett pénzhez nem szeretünk hozzányúlni. Tehát nem panaszkoduk, de azért jó lenne ha több lenne a bejövő összeg.

javaslom nekik hogy éljenek meg 140ből úgy hogy annak fele hitelre megy(és nem 2-en,hanem 4-en)

az ilyeneket biztos gulágra küldeném,majd megtudná mennyire szegények is

Az hogy ki szegény vagy gazdag az mindig relatív. Általában a "gazdababbak" között azért több a depressziós, mert ha nem kell odafigyelned a mindennapjaidra, akkor "elkezded saját magad kibontani." Előjönnek a vágyaid/céljaid és egyebek, amik az esetleges napi harcban eszedbe sem jutnának. Így a fent említett pár valójában szerintem egy átlagosnak mondható "család", akik helyzetükből fakadóan ki szerenének bontakozni saját személyiségükben. Ebben semmi kivetni valót nem találok és megértem a problémájukat.

Magamról annyit, hogy "sajnos" hasonló cipőben járok. 34F, családom nincs, albérletben lakok, céges autóm van, több 10MFt megtakarítással rendelkezem KP-ben, befektetéseim vannak stb stb...tehát napi megélhetési és egyéb gondjaim nincsenek (vszínű már nem is lesznek) viszont egyenlőre nem tudom megvalósítani saját magam úgy ahogy szeretném, így nem érzem teljesen "jónak" az életemet. Ez természetes emberi "reakció", bár elég nehéz kimászni belőle és kapom az ismerősöktől meg a barátaimtól az áldást, hogy mekkora egy **** vagyok, de nem vagyunk ugyanabban a helyzetben. Teljesen már problémákkal küzdenek, ezért nem értjük egymást.