Szerintetek szegény az aki (lent)?

Mindenki mindenért sír, rí. Ez ilyen általános dolog. Ne foglalkozz vele.

Viszont idegesítő lehet, ha mindig ezt kell hallgatni. Nem valami jó társaság az ilyen.

Egyáltalán nem szegény így leírva!

Kb. nekünk is ennyi az összkeresetünk együtt véve, de így is nagyon spórolunk és nem járunk szórakozni, nincs millió féle müzlink és nassolnivalónk. A kötelező rezsi kiadások elérik kb. a 75.000 Forintot, de ha több számla jön ami kb 3 havonta érkezik, akkor eléri ez a 100.000 Ft-ot is. Igyekszem mindig főzni, mert az olcsóbb mint a kajarendelés, ruhát nem nagyon veszünk, és nem márkás cuccaink vannak.

Ebből kb. 80.000 Ft marad havonta, ha megfelelően beosztjuk és nem veszünk semmi felesleges dolgot (tárgyat vagy ételt, bármit)

Szórakozni, nyaralni nem járunk.

22L

mindig az a kerdes hogy kihez kepest?

Bill Gateshez kepest szegeny. Lehet hogy a baratnod hozza meri magat.

4-es 22L vagyok,

hozzáfűzném, hogy van amikor csak 200e Ft körül van az összbevételünk, és gondoljátok el, amikor bejön egy költségesebb 100e Ft-os hónap, akkor alig tudunk félrerakni, hogy kaja, benzin pénz, buszbérletpénz meg minden mellett valami maradjon is.

Valamivel magasabb a havi bevételünk, lakáshitelünk van, de alacsonyabb a törlesztője, mint ha egy albérlet lenne, úgyhogy szerintem nagyjából hasonló az életkörülményünk, mint a barátnődéknek.

Én úgy gondolom, hogy mi így átlagon felüli színvonalon élünk, a baráti társaságunkban is inkább a felső szinvonalba tartozunk.

Én nem érzem úgy, hogy bármi okom lenne a panaszra.

Kb. pont ugyanígy élünk a párommal (mondjuk kocsink nincsen). Egyáltalán nem tartom magunkat szegénynek, sőt, szerintem átlagon felüli életszínvonalunk van. Viszont általában nagyokat hallgatok arról, hogy mennyi pénzünk van, vagy ha muszáj számot mondani valakiknek - például szüleim rendszeresen érdeklődnek az anyagi helyzetünkről - akkor már rutinból hazudok valamit, ami még hihető, viszont lényegesen kevesebb, mint amennyi pénzünk valójában van egy hónapban. Ezt azért csinálom, mert a saját szüleim is irigykednek ránk, hogy ennyire fiatalon ilyen jól tudunk élni, pedig szerintem nekik is átlagon felüli életszínvonaluk van. Persze ők barátnődékhez hasonlóan egyfolytában panaszkodnak, hogy mi mindenen kell spórolni, meg mennyire nincs pénz.

Én elégedett vagyok ezzel, amink van, szerintem ez is szép eredmény, és eszem ágában sincs panaszkodni, mert azt viszont képmutatásnak tartom. Viszont Magyarországon ez a panaszkodás szerintem nagyon jellemző, olyanoktól is hallom, akik jól élnek. Kb. mintha társadalmi elvárás lenne.