Szerintetek szegeny csaladban lehet boldognak lenni?

Nekem amellé, hogy szegény volt a családom, a húgom születése óta széthullóban is. Majd jött anyukám betegsége, apukám munkanélkülisége...És így szépen csúsztunk lefelé a lejtőn.

Visszagondolva nem tudom azt mondani, hogy nem voltam boldog mindezek ellenére is. A boldogság bennünk van, nem a körülmények vagy az anyagiak határozzák meg.

A szegénység elég relatív.

Aki éhezik, nem tud fűteni, nem tud a gyerek iskolába menni, mert nincs normális ruhája, stb. Hát ott elég nehéz boldognak lenni. Eléggé leépül az ember ilyen környezetben.

Mi is szegények voltunk, néha még olyan is előfordult, hogy nem volt mit enni, de boldognak éreztem magam, mert éreztem, hogy szeretnek, számíthatok a családomra, foglalkoztak velem, stb. Most, hogy már felnőtt vagyok és jól keresek és sokkal több mindent megvehetek magamnak, mint régen, nem igazán érzem magam boldogabbnak. Egyszerűbb, kényelmesebb az életem, de nem boldogabb.

Bár a pénz nagyon meghatározó dolog, de én szerintem lehet valaki szegény családban is boldog.

Lehet, hogy közhelyes, de gondolkodj el rajta: a legjobb dolgok az életben ingyen vannak. És ha ti ott vagytok egymásnak, nem keseregtek, hanem próbáltok boldogulni az életben, és látni a pozitív dolgokat. Mellesleg ne éreztessétek a gyerekkel. Ne terheljétek a problémákkal.

Én egy szegény családban nőttem fel, volt úgy, hogy egy vagdalthús konzervet hárman ettünk vacsorára. De nekem akkor nem tűnt fel, hogy szegények vagyunk.

Tanultam rengeteget, most jó szakmám és jó állásom van, jó fizetéssel. Megvehetnék a gyereknek bármilyen játékot. De csak módjával teszem, mert látom, hogy kinn a kertben egy falevéllel is tud autósat játszani. Beleképzel egy kukorica csutkába is rakétát, meg ilyeneket. És olvasom a hozzáértőket a neten, hogy ez az igazi jó játék, amivel a gyerek beleképzel és kivetít dolgokat. És nagyon boldog a kisfiam, ha hagyom békén a kertben bóklászni és játszani...

"A pénz nem boldogít"

Hát, talán nem, de próbáljunk boldogulni nélküle.

Ha súlyos anyagi problémák vannak, abba tönkremegyünk idegileg, majd fizikailag is. Így a gyerekeink sem lehetnek boldogok, kiegyensúlyozottak mellettünk.

Persze nem mindegy, hogy milyen mértékű a szegénység.

Nem lakhatok 50 millás házba, és nincs A6-om, vastag bankszámlám, vagy nincs hol lakni, nincs olyan jövedelem, amiből lehet élni, előbbre jutni, lehetnek álmaink, céljaink amiket elérhetünk. A gyereknek sem mindegy, hogy naponta nem költhetünk a vágyaira 5 000-et, vagy a normál élethez való szükségleteit sem tudjuk kielégíteni.

Abba pedig beletartozik, hogy vannak igényei is, és mindenre nem lehet nemet mondani. Persze a másik véglet sem jó, de a mély szegénységnél jobb.

Igen... szép lassan közhelyek csatájába süllyedünk.

Szegény családban nőttem fel én is; de az alapvető dolgok (kaja,ruha,suli) biztosítva voltak, ráadásul nem is nagyon tudtam (tudtuk a srácokkal) hogy van jobb / szebb élet (mert mindenki hasonló körülmények közül jött és nem is figyeltünk rá), ezért nem is vettem észre a szegénységünk. Ez akkor volt; ma már sokkal több információ / impulzus éri a srácokat, így lehetetlen ilyen "rózsaszín ködben" tartani őket. Ráadásul már inkább anyagi alapon klikkesednek (a felnőttek is), tehát nagyot változott a világ azóta.

Egy minimális pénz kell minden boldogsághoz (enni kell, öltözni kell, lakni kell... stb.); legalábbis magam körül azt látom, hogy a pénzhiány minden kapcsolatot kikezd.