Nálatok okozott már a családban komolyabb vitát bármilyen étrenddel, táplálkozással kapcsolatos nézeteltérés?

Hát olyat már hallottam az ismeretségi körben, hogy gluténérzékeny gyereket a nagyi teletömött kiflivel, merthogy ez csak ilyen divatos marhaság, bezzeg az ő idejében... Aztán mikor a gyerek rosszul lett, bökte ki nagy nehezen, hogy megetetett vele két kiflit, de biztos nem amiatt van... A szülők nem tapsolták meg, elárulom.

Szerencsére nálunk ilyen nem volt. Gyerekkorunkban tesómmal iszonyat finnyásak voltunk (kicsit még most is), tehát csakis rántott csirkét vagy palacsintát voltunk hajlandóak fogyasztani, de a csirkét is csak akkor, ha nem olajos, nincs benne csont, nem zsíros, és a panír olyan állagú, ahogy anyukánk szokta csinálni... Ja és csak házi gyártmányú szalmakrumplival, de kellően apróra vágva. Megkeserítettük nagymamám életét, azt hiszem.

Szia!

A szűk családban nem szokott probléma lenni, hiszen én főzök.:) Van úgy persze, hogy a többiek is mást esznek meg én is, de ebből nem szokott veszekedés lenni.

Azt mondjuk el tudom képzelni, ahol nagyon be kell osztani a kosztpénzt, ott nehezen kivitelezhető a változtatás, mert pl. egy paleós, gluténmentes étrend többe kerül (pl. maglisztek, tejhelyettesítők), mint a hagyományos, és emiatt lehet zúgolódás a családban.

Nekem IR-ám van, illetve a gyermek allergiája miatt szoptatás alatt tej- és gluténmentesen táplálkoztam pár hónapig. (Nehéz volt!)

A tágabb család már megérti, de "külső" helyszíneken, éttermekben viszont sokszor probléma, mert szinte mindenben van fehér liszt és/vagy cukor, finomított szénhidrát. A legdurvább, mikor egy sok csillagos hotelben nem volt a reggelinél teljes kiőrlésű kenyér, ellenben finomlisztes pékárúból nagy volt a választék...(Ezért én mindig viszek magammal számomra megfelelő kenyeret, még ha hülyén is hangzik...).

Igen előfordult már.

A család idősebbik tagjai között sokan nem bírják megérteni, hogy nem mi nem eszünk cukrot, sem fehérlisztet (IR és diabéteszesek vagyunk), és, hogy ilyen háttérrel a fiunknak sem adunk direktbe cukrot. Álláspontjuk szerint azért vagyunk mindig (!) betegek (=nátha) mert nem eszünk cukrot.

Az ésszerű érvekre nem nagyon hallgatnak, általában az a válaszuk, hogy régen is ezt ették az emberek, még se volt semmi bajuk, meg, hogy az XY is cukros, mégis megeszi.

A tágabb családdal igen. Anyukámék, anyósom és sajnos a testvéreim is a hagyományos magyar ételek hívei, a "modern" dolgokat nem szeretik, ki se próbálják. Amikor a gyerekek mondják, hogy itthon miket eszünk, elkezdik mondani a "ti szegények, majd itt kaptok rendes ételt, ha már otthon éheztetve vagytok" szöveget.

Próbáltuk magyarázni nekik, hogy ezek a dolgok is elég laktatóak, vittünk is párszor ilyeneket, de meg sem kóstolták.

Amikor ott vannak a gyerekek, akkor azt adnak nekik, amit akarnak. De az, hogy leszólják és kritizálják a mi ételeinket, hogy szerintük éheztetjük a gyerekeket, az nagyon rosszul esik.

Volt anyósom & apósom szemét szúrta, hogy a 2-3 hónapos gyereknek nem akartam főtt krumplit adni narancslével, meg fél évesen nem itattam vele kakaót.

Mikor diétáztam, támadott minden családtag, hogy hiánybetegségeim lesznek, mert nem eszek fehérlisztet meg cukrot.

Véleménye lehet mindenkinek, de ha meg akarnak győzni, azt nem szeretem.

Nem. Amikor 17 évesen vega, lettem, attól fogva anyám húsmentesen főzött, csak ünnepekkor vett magának húst, máskor inkább csak egy kis szalonnát. Mivel én a heti egy (iszonyú gyakori, ráadásul csirke) húsos ebédtől akadtam ki, még számára sem volt óriási a változás :)

A párom egy ideig követte a dolgaimat. Ő is majdnem vega, mint én (évi párszor eszünk húst, többnyire étteremben), amikor majdnem paleós lettem, akkor ő is elhagyta az elhagyandókat, kivéve a rizst, amit ipari mennyiségben fogyaszt. Eddig még rendben volt minden, ugyanazt ettük, csak ő rizzsel, én pedig zöldséggel (a lecsót is nyers zöldséggel eszem :D).

Most már szinte teljesen vega keto paleo az étrendem, úgyhogy kezdünk elválni táplálkozásilag, mivel bármilyen lazán csinálom, akármilyen zöldségétel már nem fér bele. Mindig sok zöldséget ettem, most se fogom különösebben lecsökkenteni, de kevés fajta fér bele nagyobb mennyiségben. Már ha nonstop megfelelően akar étkezni az ember... Nem tragédia, ha nem, hisz allergiás nem vagyok.

Ha az emberek nem intoleránsak, akkor köze nincs az étkezés hangulatához. Azt is furcsállom, hogy az érdekes étrendűek nem akarnak összejövetelekre menni az étel miatt.

Vegan vagyok. Mindenki más a családban húsevő és nem válogatósak. Én húsevőként is nagyon finnyás voltam (most is), ami már akkor is gondot okozott. Elég hosszú időbe telt mire vegan lettem, majd egy év mert előtte vega voltam. Na itt kezdődtek a problémák, hogy én miért nem eszek meg semmit?! Majd jött az, hogy csak bio dolgokat vagyok hajlandó megenni. (Itt már dolgoztam ezért meg tudtam venni magamnak, ez nem volt probléma, hogy az én étkezési szokásaim miatt halnak éhen a többiek :)) Majd ugyen a teljes vegan életmód amiért a mai napig kapom a beszólásokat minden rokontól.

Ésna kedvenc kérdéseim: Akkor te nem eszel semmi? Van amit megeszel? :D Az meg, hogy leh#lyéznek már teljesen természetes.

Minden étkezésnél megy a vita... Mert ha megkérdezik, hogy mi legyen a kaja, csak annyit mondok, hogy "nekem mindegy" ebböl tudják, hogy úgysem eszem meg. Én magamnak főzök külön a többiektől.

És még csak meg sem említettem nekik, hogy a nyers vegan étrend a cél... :D