Mennyi pénzt tudtok havonta félretenni?

Pénzügy, azon belül befektetésekkel foglalkozom. Ezzel jön össze a 300 ezer (ami még nőni fog később).

És igaz, inkább tűnik nagylábon élésnek 160-ból fenntartani egy kocsit és egy saját lakást, mint nem. Én kétszer annyit keresek, de albérletben lakom és egy kocsinál sokkal olcsóbb és kisebb fenntartási költségű motorom van.

17-es:

Én sokat tanultam, hogy sokat kereshessek, azért tudok sokat félretenni. Soha egy fillért nem csaltam el, és fillére pontosan befizetem az adómat még akkor is ha sokallom.

24-es

Dehogy SZERENCSE, csak akarás kérdése. Csóringer családból származom, de amíg ingyen tanulhattam, tanultam. Aztán diákhitel, első munkaból törlesztés, szép lassan lépkedés a szamárlétrán felfelé, most meg a nagy pénz.:) Nem érzem szerencsésnek magam, csak van kitartásom és küzdök a céljaimért.

Jól mondja az előző. Az én családom sem valami gazdag. Nem voltunk a legszegényebb 1 millióban (a 10-ből), de közel voltunk hozzá. Semmivel nem tudtak támogatni. Diákhitelből és diákmunkák végzésével jártam 5 évig egyetemre, otthonról maximum havi pár darab ezres csúszott be és még vihettem otthonról pár napra való kaját.

Szintén kihasználtam minden lehetőséget, ami adódott, minden ingyenes, olcsó, filléres lehetőséget, hogy előbbre jussak, legyen szó a tanulásról, tanfolyamokról, utazási, könyvbeszerzési, lakhatási vagy munkalehetőségekről, bármiről.

Ha lehet beszélni szerencséről, akkor maximum "szerencsések" vagyunk, amiért az elénk kerülő lehetőségeket képesek voltunk megragadni és a hasznunkra fordítani.

De ne keverjük azokat a dolgokat, amikre befolyással van az ember a saját életében és amikre nem.

Amikre igen: Én is megtehettem volna, hogy csak mert szegény családba születtem egy szegény vidéken, azt mondom a középiskola után, hogy valószínűleg úgy sem viszem sokra és elmehettem volna szakmát tanulni, vagy egy OKJ-s tanfolyamra. Nem, helyette elmentem egyetemre mert hittem magamban. Teljesen az én döntésem volt, hogy elmegyek-e vagy sem (hiába próbáltak többen is lebeszélni róla, nem az számít. Az én döntésem.). Pedig könnyebb lett volna egy szakmát szerezni, vagy egy OKJ-t, mint a diplomákat, de az utóbbit választottam, mert többre tartottam magam.

A közúti balesettel olyan példát mondtál, amire az ember nincs befolyással.

Mindenkinek a saját életéből és a körülményekhez képest kell kihoznia magából a legjobbat. Ha elüt egy autó és lebénulok, akkor abból a bénult helyzetből kell kihoznom a legjobbat. Te is láttál már mozgássérült kosárlabdacsapatot, aktív szociális életet élő mozgássérülteket. Vagy ott van a paralimpia. A lábatlan férfi, aki világrekordot állított fel futásban a műlábaival. Ő is megtehette volna, hogy magába roskad és depressziós, vagy öngyilkos lesz, de helyette inkább nem adta fel. Ezek pont azt mutatják, hogy egy testileg nyomorék ember számára is csak elhatározás kérdése, hogy mit próbál meg kihozni a helyzetéből.

Egy afrikai, akit te mondtál is kitörhet a saját mércéjével. Egy ázsiai is, vagy közép-amerikai. A saját maga helyzetéből egy jobba kerülhet. Ne azt hasonlítsd össze, hogy egy afrikai szegény ember lehet-e egy európai középosztálybeli fehér helyzetében, hanem hogy saját magához képest lehet-e jobb, viheti-e többre. Az ősember is kitörhetett és építhetett magának menedéket, készíthetett fegyvereket, szerezhetett asszonyt és elejthetett vadakat, vagy feladhatta és meghalhatott. Ma, aki feladja nem hal meg (hála a szociális védőhálóknak), egyszerűen csak egy senki lesz belőle az életben. Az garantálja ezt, hogy soha nem is próbál semmit elérni, nem próbálkozik, nem vállal kockázatot. Akik próbálkoznak, azoknak nem mindig sikerül, de akik nem próbálkoznak, azoknak garantáltan nem sikerül.

"szívinfarktusról, trombózisról, agyvérzésről "

Ha valaki olyan gusztustalanul egészségtelen életet él, hogy ezek kialakulnak nála fiatal (de akár idősebb korában is), arra mit lehet mondani? Ma már olyan információs világban élünk (értsd: könnyen hozzájuthat azokhoz az információkhoz hogy hogyan kell helyesen élni), hogy bárki megteheti, hogy mozgásban gazdag élettel és nem mocsok ételek evésével elkerülje az olyan népbetegségeket nagyon jó esélyekkel, mint a rák, vagy a szív- és érrendszeri megbetegedések.

Amiket még szoktam hallani az az, hogy "nem lehet mindenkiből igazgató/topmenedzser/főosztályvezető/vezető/diplomás". Na ez megint egy nagy ostobaság. Nem azért, mert ez ne lenne igaz (mert igaz az állítás), hanem mert ezt azok mondják kifogásnak, akik valóban nem érték el ezeket.

"Menjek egyetemre? Nem lehet mindenki diplomás!" -mondja aki soha nem ment egyetemre.

"Nem lehet mindenki felső vezető."-mondja aki soha meg sem próbált képzettséget szerezni ahhoz, hogy felső vezető lehessen.

Na ezért ostobaság ez az állítás, mert nem a tömegeket kell nézni! Csak saját magunkat! Így kellene kinéznie:

"Nem lehet mindenki felső vezető, de én az leszek!"

"Nem lehet mindenki diplomás, de én jobb vagyok az átlagnál és diplomás leszek."

Mégegyszer a legfontosabb:

Akik próbálkoznak, azoknak nem mindig sikerül, de akik nem próbálkoznak, azoknak garantáltan nem sikerül.

"Akik próbálkoznak, azoknak nem mindig sikerül"

EZT értette az alatt, hogy szerencse.

Hidd el, 20x annyian próbálkoznak generációk óta több diplomával, mint amennyinek 6jegyű összeg a havi jövedelme, és a 80%-nak a rezsijükre sem futja - még azon szerencsések közül sem, akik teljes állásban dolgoznak.